Isobel mélyen aludt, amikor is
egy élénk álomban találta magát. Mindenhol vakító színpompa vette körül, majd
meglátta maga előtt Damont.
- Mit keresel itt? – kérdezte
döbbenten.
- Pearl átvette a vezetést, én
pedig nem találtam más módot arra, hogy beszéljek veled. Az idő viszont sürget,
reményeim szerint hamar végzünk itt és talán már holnap repülőre szállhatunk.
- Sürget az idő, de miért? –
kérdezte értetlenül Isobel.
- Elenáról van szó, és persze
Katherine-ről. Van amit még te sem tudsz a kapcsolatukról.
- Hallgatlak – felelte Isobel
figyelmesen.
- Elijah sok mindent megosztott
velem, amit a lányokkal és másokkal nem közölhetett. Nekem viszont most be kell
avatnom téged. Szóval a helyzet az, hogy ez a kötelék hamarosan felemészti
Elenáékat. Elijah egy évet jósol nekik a teljes őrületig és a korlátlan
határelmosódásig, de tekintve az éjjel történteket, talán ennyi időnk sincs.
- És miért mondod el ezt nekem?
Van erre valami megoldás?
- Igen, van, és ezért van rád
szükségünk – felelte Damon határozottan.
- Rám? A megoldás valami
varázslatban rejlik?
- Igen Isobel. De nem
veszélytelen, legalábbis rám és Elijah-ra nézve nem az. Te is láthattad, hogy
Elijah a mai napig szereti Katherine-t, így mindent megtenne érte, én pedig
Elenáért bármit kockára tennék.
- Szóval rajtam áll, hogy sikerül-e
megmentenem Elenáékat és titeket? – kérdezte összeszorult torokkal Isobel.
- Igen. Képes vagy rá?
- Igen – felelte Isobel
határozottan. – Nem hagyom cserben a lányomat és titeket sem, ha ezzel
megmenthetem őt. Fogalmam sem volt arról, hogy ez a kapcsolat felemészti őket.
Mit kell tennem?
- Elijah-val úgy gondoljuk, hogy
szinte lehetetlen elkerülni a lányok halálát. Ösztönösen védik egymást, de
ugyanakkor ami az egyiket éri, abban osztozik a másik is. Ha valamelyik megöli
Meredith-et, akkor mindketten megkapják az ajándékot, és emberré válnak. Ebben
az esetben a többi Első egy szempillantás alatt feláldozná valamelyiküket, vagy
akár mindkettejüket, hogy megtörjék az átkot. Hiába lennének emberek, lehet,
hogy mindkettejüket fel kellene áldozni a szertartáson, mert annyira eggyé
váltak, hogy ez a kapocs emberként is megmaradna egy bizonyos szinten. Ebben az
esetben a végeredmény a halál lenne. És mivel az átkot ők maguk törnék meg,
vámpírrá nem változhatnának többé. Tehát ez a verzió a biztos halált hozza
rájuk.
- Mi a másik opció? – kérdezte
Isobel elcsüggedve.
- Ha sikerülne elérnünk azt, hogy
ne ők öljék meg Meredith-et, akkor nem válnának ugyan emberré, de a kapcsolat
előbb-utóbb az őrületbe és végül a halálba kergetné őket. Vagyis mindkét
esetben a halál vár rájuk.
- De akkor mégis mit… - kezdte
Isobel, de Damon félbeszakította.
- Elijah-val úgy gondoljuk, hogy
a lányok semmiképp sem fogják hagyni, hogy az Alec-kel, Maryann-nel és
Elisabeth-tel kötött alkunk megvalósuljon. Nem fogják feláldozni a még meg sem
született rokonukat. Ezért amint alkalmuk nyílik rá, be fogják avatni őket
abba, hogy van más út is: mégpedig az, ha ők maguk ölik meg Mert és emberré
válnak. Ha Elisabeth annyira nem is ragaszkodik az átok megtöréséhez, Alec és
Maryann rá fognak erre bólintani. Tehát valószínű, hogy a lányok halála előbb
várható, mint egy év. Ezért szeretnénk, ha a visszatérésünk után,
biztosításképpen elvégeznéd azt a varázslatot, amivel Elijah és én
megmenthetjük őket.
- Hogyan? – kérdezte Isobel
értetlenül.
- Elijah teremtette Katherine-t,
én pedig Elenát. Mivel a lányok közt szoros kapocs van, így köztem és Elijah
közt is van egy gyenge kötődés. Ennek köszönhetően van egy varázs, amivel
tulajdonképp újra életre hívhatod a lányokat és mi is feltámadnánk.
- Tessék? Ti ebbe belehaltok
majd? – kérdezte döbbenten Isobel.
- Igen Isobel, meg kell halnunk.
- És ezt te csak ilyen egyszerűen
kijelented? – kérdezte döbbenten Isobel.
- Szeretem a lányod és nem
érdekel, ha esetleg balul sül el a varázs. Elijah szerint eddig sosem volt
példa arra, hogy sikeres lett volna. Vagy azért, mert direkt elszúrtak valamit
a boszik, vagy mert nem volt elég erős kapocs a felek között. Elijah úgy véli,
hogy nekünk nagy esélyünk van azért, mert duplázva van a kapcsolat Elenával és
velem, valamint vele és Katherine-nel. Amit csak tovább erősít a lányok köteléke.
Szóval igen, meg kell halnunk az áldozás során, de te, mint jó anyuka,
visszahozol engem a lányodnak és persze Elijah-t is Katherine-nek – tette hozzá
Damon elmosolyodva.
- Rendben – felelete Isobel
nagyot sóhajtva. – De ha valami balul sül el…
- Az nem a te hibád lesz –
felelte Damon határozottan. – Tudom, hogy szándékosan nem tennél keresztbe
nekünk. A könyveket odaadom neked, amint sikerült kettesben maradnunk. Senki
nem tudhat erről, csak te, én és Elijah. Ha bárki megsejt valamit, és eljut a
lányok fülébe… Hatalmas érzelmi hullámvasutat járnak most végig a lányok,
érzékenyebbek és nem csak magukért, de értünk is követnének el ostobaságot.
Ezért nem hagynák, hogy ekkora kockázatot vállaljunk Elijah-val.
- Értem. Számíthatsz rám, és
minden tőlem telhetőt megteszek majd. Ne aggódj, nem lesz bajotok – tette hozzá
magabiztosan Isobel és elmosolyodott.
- Ajánlom is, különben megtalálom
a módját, hogy szellemként életed végéig kísértselek – tette hozzá Damon
mosolyogva, mire Isobel a szemeit forgatta.
- Még valami? – kérdezte
felhúzott szemöldökkel, mire Damon csak a fejét rázta. – Akkor magamra hagynál?
Szeretnék pihenni is álmomban.
- Kérésed számomra parancs. De
előtte egy jó tanács. Lépten, nyomon vámpírok vesznek körül, máskor ne hagyd,
hogy kiürüljön a vasfű a szervezetedből. Igaz, most rásegítettem kicsit, hogy
beszélhessünk, de ez nem változtat a lényegen. Drága jó anyósom – tette hozzá
Damon mosolyogva, majd mire Isobel bármit is felelhetett volna, köddé vált. Egy
darabig Isobel még mérgelődött magában Damon pimaszsága miatt, de aztán hamar
megnyugodott és pillanatok alatt egy ismerős házban találta magát, ahol a
gyerekeivel játszott. Köztük volt Elena is, és ő azt érezte, hogy a világon
nála boldogabb ember nem létezik ebben a pillanatban.
*
- Hamarosan megérkezünk
Davenportba – törte meg Elijah a csendet, ezzel pedig magára vonta Elena és
Katherine figyelmét. – Alec és Maryann már vár, de nem tudnak rólatok. Elviszlek
benneteket egy hotelben és miután beszéltem a testvéreimmel, titeket is
bemutatlak. Addig viszont lesz időtök elkészülni és szalonképessé válni –
fejezte be Elijah, utalva ezzel a délutáni újabb álomra, amit alig bírt
megszakítani.
Elena bólintott, de Katherine
mintha tudomást sem vett volna Elijah szavairól. Hiába tudta, hogy Elena nem
tehet semmiről, ő is áldozat, ahogy mindketten, de akkor is dühös volt rá.
Elena nem próbált többet beszélni vele, feleslegesnek tartott ő is minden szót,
hisz mindketten pontosan tudták min mennek keresztül.
Elena örült a pihenőnek,
tekintve, hogy mindketten véresek voltak Elijah magánakciója miatt. Szeretett
volna venni egy forró zuhanyt, hogy felfrissüljön és ellazulhasson.
Szó nélkül szálltak ki az autóból
és a hotel felé vették az irányt. Katherine elintézte, hogy mindhárman külön
szobát kapjanak, majd céltudatosan elindult az emeletre a saját szobája felé.
- Mi történt? – kérdezte Elijah
Elenát, amikor Katherine eltűnt a szemük elől, és már csak ketten voltak az
előcsarnokban.
- Nem tudom – felelte Elena
zavartan. Nem akart egyedül maradni Elijah-val, és szeretett volna mielőbb eltűnni.
Amint elindult volna a lépcső felé, Elijah elkapta a karját. Elena úgy érezte,
hogy kifut minden vér a testéből és lángra gyúlt a karja ott, ahol Elijah hozzáért.
- Ne hazudj Elena – felelte
szigorúan Elijah, majd pillanatok alatt a kemény vonásai eltűntek. – Ha nem
beszéltek, nem tudok segíteni.
- Ha segíteni akarsz, oldjátok
meg Katherine-nel a kapcsolatotokat és tisztázzátok az egymásnak be nem vallott
érzéseiteket. Engem pedig hagyjatok békén! – vágta durván Elena a fejéhez, majd
kitépte a karját a megdöbbent Elijah kezéből és a lépcsők felé vette az irányt.
Ő is dühös volt, és úgy érezte inkább a lépcsőt választja Katherine-hez
hasonlóan, ezzel is próbálva levezetni a benne lévő feszültséget. Nem sok
sikerrel járt. Amint belépett a szobájába, a kezébe kerülő első tárgyat a
szembe lévő falnak hajította.
*
Elijah jó darabig még nem tudott
napirendre térni Elena szavai felett. Nem hitte volna, hogy ő még számít
valamit Katherine-nek. Azt tudta, hogy ő mit érez iránta és meg akarta menteni,
de nem hitte, hogy az érzései kölcsönösek lennének. Úgy vélte, hogy talán sosem
voltak azok, hisz Katherine kihasználta őt, hogy megmeneküljön és szó nélkül
magára hagyta. Elena szavai viszont félreérthetetlenek voltak, és nála jobban
senki sem láthatott bele Katherine érzéseibe.
Tudta, hogy ezzel csak később
foglalkozhat, most első a feladatuk, amiért ide utaztak. Felküldette a
csomagokat a szobáikba, ő pedig elindult, hogy a testvéreivel találkozzon.
*
Miután délután Jenna
elszenderedett, Ric magára hagyta és kiosont a házból. Úgy döntött ideje, hogy
meglátogassa a Salvatore villa pincéjében vendégeskedő két vámpírt és étellel
kínálja őket. Mikor odaért, Stefan és Caroline nem értette, hogy mit keres ő
ott.
- Elena megkért, hogy legyen
rátok gondom, amíg ők a dolgukat végzik – felelte Ric, majd egy-egy vértasakot
adott nekik a közelben levő hűtőből.
- Ez aztán a tökéletes
börtönőrzés – felelte félvállról Stefan. – Egy ember vigyáz két vámpírra.
Micsoda felelőtlenség – mondta mosolyogva, és mire Ric reagálhatott volna,
Caroline kinyúlt a rácson és elkapta a férfit.
- Most kinyitod az ajtót és
szabadon engedsz minket – mondta Caroline megigézve Ric-et.
Ric szó nélkül kinyitotta az
ajtót, mire a két vámpír kisétált.
- Helyes – felelte Stefan, majd
jól vállon veregette Ric-et. – Én nem tehettem meg, mert Elijah megigézett, de
veled megtaláltuk a kiskaput – mondta elismerően Caroline-nak. – Most pedig
igézd meg, hogy felejtsen el mindent. Még szerencse, hogy ő nem iszik vasfüvet.
Caroline gondolkodás nélkül
megigézte Ric-et, majd hamar útnak indították haza.
- Látod, mondtam, hogy én jobban
kitanítalak, mint az a két boszivámpír. Lehet, hogy jó az önkontrolljuk, de nem
tudnak vámpírként viselkedni – mondta Stefan mosolyogva, majd intett
Caroline-nak, hogy menjenek fel a könyvtárba.
Miután helyet foglalt Caroline, ő
töltött maguknak egy italt, majd szó nélkül felhajtották.
- A szabadságra – mondta Caroline,
a negyedik pohár whisky-jét a magasba emelve.
- A szabadságra – mondta Stefan,
majd egyszerre kiürítették a poharaikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése