Sziasztok!
Végreeeee ez a nap is eljött!:) Alig vártam, hogy ideérjünk és elétek tárhassam ezt a fejezetet. Az előző rész végén mutattam nektek egy videót, ami szerintem tökéletesen tükrözi az Elenában tomboló érzéseket. Aki kihagyta volna, annak itt a link.
Nagyon jó szórakozást kívánok nektek és ne feledjétek. A következő fejezet kivételes ugyanezt a helyzetet, eseményt, szeretkezést mutatja be, de ezúttal Damon szemszögéből lesz.:) A fejezet végén hozzá kapcsolódóan is ajánlok majd egy videót. De addig is...
Jó olvasást!
Morwen
****************
Damon átható tekintete a szívemig hatolt, újabb őrült
rohamra késztetve ezzel a ma már nem keveset megdolgoztatott, éltető szervemet.
Mintha újra és újra arra kérte volna valaki, hogy ugorjon ki a helyéről, mert
képtelen volt csendben és nyugodtan tűrni azt az ostromot, amit ellene indított
a szerelem. A kiolthatatlan szerelem érzése, amit ez iránt a férfi iránt
tápláltam. Az iránt, aki most előttem állt és boldogságtól csillogó szemekkel
figyelt engem. Biztos voltam abban, hogy ő is ugyanazt látja rajtam, mint amit
én rajta: égető és eltörölhetetlen sóvárgás iránta. Hogy újra érezzem őt… Hogy
újra csókoljam… Hogy újra megsemmisüljek az óvó karjaiban… Hogy újra és újra
abba a fenséges bűvkörbe kerüljek, ami csakis a sajátja volt, ami
megsemmisített, felemésztett, életre hívott és a mennyekbe repített. Ez volt az
az érzés, ami miatt a rabja lettem, és amiért képtelen lettem volna távol
maradni tőle. De hogy is tudtam volna messze lenni tőle, amikor olyan mágnes
volt mindkettőnkben, amik újra és újra szétválaszthatatlanul egymásra találtak?
Eltéphetetlen kapocs volt köztünk és most eljött nálam az a pont, amikor nem
akartam többé ez ellen küzdeni és nem akartam megakadályozni, hogy ez a kapocs
örökre összefonódjon. A bűntudatom Stefan megbántása miatt egyre halványult, és
belül tudtam jól, hogy nincs is már okom ezt érezni. Szerettem volna, ha
szemtől szemben, békében válhatnak el az útjaink, de a szép szakítás nekünk nem
adatott meg. Ő örökre elment, az én szívemben pedig új szerelem gyúlt, amit nem
akartam tovább elnyomni vagy kordában tartani. De hogy is lennék képes rá, hisz
úgy éreztem, hogy megőrülök, ha még egy másodpercet távol kell lennem Damon
szerető karjaitól!
Teljesen egyszerre mozdultunk egymás felé, és hevesen
forrtak össze ajkaink, mintha nem pár perce találkoztak volna utoljára. Fogalmam
sincs, hogy mennyi ideig merengtem el az imént. Órákig, percekig,
másodpercekig? Nem tudtam, de már nem is érdekelt. A szívem újra forróságban
úszott, mert a szeretett férfit ölelhettem és lángba borulhattam a karjaiban.
Megsemmisültem az édes csókban, és minden egyes lépés, amivel a konyhától
távolodtunk, újabb és újabb rohamot indított szegény szívem ellen, akit ma
alaposan megdolgoztatott Damon.
Tudtam jól, hogy ma nincs megállás, mert nem leszek képes
ellenállni neki, hisz már nem is akarok. Belefáradtam a küzdelembe, és már tudtam
azt is, hogy felesleges minden bűntudat és visszatáncolás. Így ez a tudat
kísért át minket a nappalin… Majd a lépcsőn fel… Egészen be a szobámig.
Aztán következett az ágyam, ahova óráknak tűnő percek után
megérkeztünk. Egyáltalán nem tudtam, hogy miként értünk fel épségben a
szobámba, mivel egyikünk se nyitotta ki egy pillanatra se a szemét és az ajkaink
is úgy össze voltak tapadva, mintha egymáshoz ragasztották volna őket. Damon
lágyan és óvatosan fektetett le az ágyamra, aztán pedig fölém tornyosult és így
folytattuk édes és megunhatatlan csókcsatánkat. Szinte lehetetlennek tűnt, hogy
képesek voltunk úgy megszabadulni a maradék ruháinktól, hogy az ajkaink most
sem váltak el. Mintha a Föld is pokollá változna, ha ez a szerencsétlenség
megtörténne. Így a ruhák fogytak, az összeérő forró bőrfelület pedig egyre több
és több volt. Talán a melltartóm volt a következő a sorban, amitől
megszabadultunk. Aztán következett Damon nadrágja… Az enyém a felsőmmel együtt
már valahol a földszinten elveszett, fel se nagyon fogtam, hogy vajon mikor és
hogyan. Köd, mámor és szerelem. Csak ezt láttam, éreztem, és mindez a mennyekbe
repített, amikor megszabadulva az alsóneműinktől egymáshoz simult a testünk.
Már nem volt köztünk több akadály… Már csak az édes összeolvadás várt ránk,
amit Damon túlságosan is sokáig húzott. Hirtelen ocsúdtam fel a mámorból,
amikor is Damon el akart válni az ajkaimtól, megtörve ezzel azt a rózsaszín
ködfelhőt, amiben általa lebegtem. Mint aki meghal, ha elhagyják a sóvárgó
ajkait, úgy húztam őt vissza magamhoz és követelőzően folytattam tovább
megunhatatlan csókunkat. A kezünk ezután lágy felfedező útra indult a másik
testén, én pedig világosan Damon tudtára adtam azt, hogy nincs megállás. A
csípőm megemeltem felé, akaratlanul is hozzápréselődve ezzel kőkemény
férfiasságához, ami aztán engedelmesen igent mondott a hívó szóra. Lassan
feszült nekem Damon, és kínzó lassúsággal tört utat magának, amivel teljesen
megsemmisített. Levegőt sem bírtam venni a gyönyörtől, amit az édes
összeolvadásunk varázsolt a lelkembe. Képtelen voltam a testem kordában
tartani, és parancsolni neki, mert ez az érzés több volt, mint amire
számíthattam volna. Kéjes sóhaj tört elő a torkomból, és ez hasonló reakciókat
váltott ki Damonból is. Lassan és lágyan mozdultunk, kiteljesítve ezzel a
gyönyör minden másodpercét. Orgazmus? Kielégülés? Nem, egyáltalán nem ez volt,
amire vágytam. A testem csak eszköze volt annak a földöntúli csodának, amit a
szerelemre éhes lélek kielégítésének neveznek.
Ám a lágy és szívet melengető mozdulatok egyre csak
korbácsolták bennem a vágyat, és az apró izmok újra és újra összehúzódtak a
hasamban és Damon körül. Ő viszont még mindig nem merült el teljesen bennem,
anélkül izgatott fáradhatatlanul, hogy teljes egészében összeolvadtunk volna. A
gyönyör viszont egyre csak épült és épült bennem, önkéntelenül is remegést
okozva ezzel testem minden apró sejtjében. A ködfelhő is egyre csak telepedett
rám és a gondolataimra, és éreztem, hogy a gyönyör őrült módjára püföli a
szívem kapuját, hogy aztán erőteljesen betörjön rajta, és a mennybe repítsen
magával. Mintegy végszóra, az utolsó pillanatban Damon megadta azt, amire
annyira vágytam. Teljességében elmerült bennem, aminek hatására a testem ívbe
feszült és átléptem abba a világba, aminél csodálatosabb nem létezik a Földön.
Halványan érzékeltem, hogy Damon is követte a példámat és ez a tudat újabb,
talán nem is létező izmaimat dolgoztatta meg, kiteljesítve ezzel a gyönyört,
amit vele élhettem át. Az ajkunk? Nem, most sem bírt elválni egymástól.
Boldogan és mosolyogva csókoltuk egymást, és nem, még most sem tudtunk
elszakadni a másiktól. Damon egyszer megpróbálta, aminek az lett az eredménye,
hogy hevesen utána kaptam, a nyakán szorosan átfontam a karjaimat, a lábaimat
pedig a csípőjére kulcsoltam. Ő érzékien nyögött bele a csókba, ami engem is a
kéj egy újabb eget rengető érzésével ajándékozott meg. Egyszerre izzottunk fel
mindketten és ezúttal sokkal hevesebb és szenvedélyesebb szeretkezésbe csapott
át az együttlétünk. Damon egyre mélyebben és erőteljesebben vette birtokba a
testem, teljesen elvéve ezzel a maradék józan eszem, már ha egyáltalán ez
létezett még. Őrülten ziháltunk, vágyakozva simítottunk végig a másikon, és
közben a tempónk ismét a gyönyör kapuján lökött át minket, ami ugyanolyan
földöntúli boldogságot varázsolt a szívembe, mint az előző szerelmeskedésünk.
Mert ez nem szex, ezt soha nem tudnám annak nevezni. Lefeküdtünk? Nem, ez annál
is több. Ez az együttlét maga a szerelmeskedés, amikor két egymásra talált
lélek összeolvad, és mennyei boldogságban teljesedik ki az egymás iránt érzett
mély és csillapíthatatlan szerelmük. Mert én ezt éreztem Damon iránt, ő ezt
jelentette nekem. Egy olyan csodálatos érzéssel ismertetett meg, aminek a
létezéséről még csak nem is tudtam és soha nem is éltem még át.
Boldog voltam. Olyan boldog, amennyire nő csak lehet, amikor
megsemmisül a szeretett férfi érzéki és becéző karjaiban. Azokban a karokban
amik óvnak, szeretnek, ölelnek, simogatnak és a világot adják a kezedbe. Mert
Damon ilyen volt: az életet, magát a világot és a kiolthatatlan boldogságot
jelentette nekem.
Kissé fáradtan és túlságosan is zihálva csókoltuk tovább
egymást, majd lassan és óvatosan kezdtek egymástól búcsúzkodni az ajkaink.
Végül mosolyogva hagytuk el egymás éltető ajkát, hogy aztán mélyen egymás
szemébe nézhessünk. Szavak? Nem, semmi szükségünk nem volt rá, mert minden,
amit éreztünk az arcunkra volt írva. A látvány, amit Damon boldog és szerelemtől
csillogó tekintete nyújtott, az több volt minden vallomásnál, amit valaha
hallhattam tőle, vagy bárki mástól. Egy kósza könny jelent meg a szemem
sarkába, ám Damont ez egy cseppet sem rémisztette meg. Boldogan elmosolyodott,
majd óvatosan eltűntette az apró kis könnycseppet. Ez az én ajkamra is mosolyt
varázsolt, mert tudtam, hogy rájött, hogy csak a boldogságtól sírok, mert ez az
érzés szinte elviselhetetlen volt az én egyszerű, gyarló emberi szívemnek. Sok
volt neki, de én mégis újra és újra meg akartam vele birkózni, mert Damon rabja
lettem és örökre az is maradok.
Mosolyogva találtunk rá újra a másik ajkára, ám ezúttal több
teret hagytunk fáradhatatlan ajkainknak. Damon lágyan csókolta végig az arcom,
elkalandozva a nyakam és a melleim felé. Nem hittem volna, hogy képes fokozni a
bennem tomboló vágyat iránta, mégis megtette. Ajka lágy érintése bizsergette a
bőröm és újra és újra végigremegett a gyönyör a gerincem vonalán. Ő érzéki és nagyon
lágy csókokat lehelt végig mindenhol a testemre, majd visszatért a nyakamhoz,
ám ami ezután történt, az túlságosan is intenzív volt, még számomra is. Amint
az ajkunk ismét összeforrt, ő váratlanul újra teljes egészében elmerült bennem.
A szemeim szinte fennakadtak a gyönyörtől, majd amint magamhoz tértem, eszemet
vesztem öleltem őt magamhoz, őt is teljesen felkorbácsolva ezen ösztönös
válaszreakciómmal. Egymás vágyát szítottuk minden mozdulatunkkal és
sóhajunkkal, egészen addig, míg egy újabb eget rengető kéjben nem forrtunk
össze végérvényesen.
Azt hiszem, hogy van az a pont, amikor a test gyenge módon
feladja és teljesen kimerül, fittyet hányva ezzel a lélekben tomboló,
kielégíthetetlen vágyakra. Olyan vágyakra, amik újra és újra arra ösztönöznek,
hogy szeresd és éld át a csodát azzal az emberrel, akibe feltétel nélkül
szerelmes vagy. Így végül megadva magam a test szükségleteinek, ernyedten
dőltem el az ágyon, és Damon is követte a példámat. Szinte fájt elválnom tőle,
de a pillantok alatt összesimuló és egymást ölelő testünk mindenért kárpótolt.
- Jó éjszakát Damon – szólaltam meg erőtlenül, és úgy
hittem, hogy talán csak álmomban mondtam ki ezen szavakat a férfinek, aki
szorosan a karjaiba zárt.
- Jó éjszakát Elena – felelte ő halkan, vagy csak az álom
Damon válaszolta ezt. Nem tudom, és már nem is bírtam ezzel a kérdéssel
foglalkozni, mert már egy más világban jártam. Egy olyan világban, ahol nincs
fájdalom, nincs bűntudat és nincs szenvedés, mert csak az elmúlni képtelen
szeretet, a remény és a boldogság létezik benne. Minden más csak rémmese, mert
ahol most én voltam, ott képtelen volt a rossz létezni. Csak szerelmes csókok,
azúr tekintetek, lágy érintések és féloldalas mosolyok léteztek, amiket csak
nekem teremtett az ég, és amiért ezerszer is képes lettem volna hálát adni a
sorsnak.
Ahogy ígértem, itt a videó, amivel ráhangolódhattok majd a Damon szemszögű fejezetre. KATT!
Nos igen, elég azokba az azúrkék szemekbe belenézni... Fölösleges minden kommentár, a fejezet önmagáért beszél. Annyit hozzá füzök, csodálatos érzés lehet mind ezt át/megélni, egy olyan partner karjai között aki ugyan úgy és ugyan azt érez mint te. Gratulálok, fenomenális rész lett, éreztem amit Elena, valósággal "ott voltam én is". Há... há... :):):) Most biztos azt gondolod, hogy milyen egy elmebeteg vagyok vagy már maga az ötlet is, de nagyon magával ragadó... Annyira de annyira várom már Damon szemszögéből is... Az biztos még fergetegesebb lesz, őt ismerve... :):):):D:D:D
VálaszTörlésSzia Maresz! :)
TörlésÖrülök, hogy "élvezted" a részt és ne aggódj, nem nézlek elmebetegnek.:) Az a jó, ha minél jobban beleéled magad a történetbe és szinte magad előtt látsz és érzel mindent, ami történik.:)
Sejtettem, hogy várod Damonét és nem véletlenül hagytam őt utoljára.:) Nos igen, kell a várakoztatás, ugye? :D De ne aggódj, megéri várni rá.:)
Hát, nagyon jó lett. Őszintén nem tudok rajta mit kritizálni. Egyszerűen jó lett az egész. Alig várom már a következőt Damon szemszögéből.
VálaszTörlésSzia Zoltán!:) Nagyon örülök, hogy tetszett, és hogy ne tudsz mibe belekötni.:) Ez már boldogsággal tölt el.:) És köszönöm, hogy írtál :)
TörlésFantasztikus lett. Tényleg ott voltam teljes egészében. De elképesztő, ahogyan Ian életre keltette/kelti Damont. És ezt azért írom le, mert szerintem ha nem Ő lenne Damon, hanem valaki más, akkor lehet ezek a történetek meg sem születtek volna. Annyira inspiráló a személyisége, meg az ahogyan alakítja Damont, hogy szinte szavak sincsenek rá. Olyan szintű erotikát visz a vászonra, ami nagyon sokakat megihlet és inspirál. Úgyhogy én köszönöm Neki Damont, Neked meg ezt a csodálatos kis történetet. További sok sikert Kívánok a folytatáshoz! :)
VálaszTörlésSzia!
TörlésTeljes mértékben egyetértek veled, Ian fantasztikus színész és nagyon jól megfogalmaztad a lényeget. Az erotika, amit a vászonra visz, csak egy egyszerű megszólalásával is, na az valami hihetetlen. :) Nem csoda, hogy annyi fanfic születik TVD kapcsán.:)
Nagyon örülök, hogy tetszett a rész és köszönöm, hogy írtál:)
Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon.....(folytathatnám, de rámennne az egész életem :)) jó lett. Imádtam minden egyes betűt. Alig várom már a Damon-szemszöges részt.
VálaszTörlésSzia Ági!:)
TörlésNagyon szépen köszönöm, hogy írtál és borzasztóan örülök, hogy tetszett a rész:) Hát igen, a folytatás is hasonlóan jó lesz :) Ezt megígérem :)