Sziasztok!
A várva várt esemény elérkezett, és ez a fejezet több szempontból is különleges. Az egyik, hogy majdnem duplája lett a hossza a megszokottnak, de olyan volt az események sora, hogy nem volt szívem kettészedni, ezt most ezt egyben hozom nektek. Egy másik különlegesség egy kép lesz. Alice és a ruhája. A többi pedig... Nos arra majd ti rájöttök. :)
Jó olvasást!
Morwen
****************************************
Szokatlanul csendesen sétáltunk be Alice-szel a Lockwood
villába, és ő azután is némaságba burkolózott, hogy egy italért a pulthoz
léptünk. Szorosan két kezébe fogta a poharát, mintha csak valami erőt adó,
forró és bánatűző teát készülne meginni. Értetlenül néztem rá, és nem tudtam,
hogy hirtelen mi ütött belé. Délután még nagyon jól elvoltunk a közeli Nemzeti
Parkban, most meg… De miért is csodálkozok ezen? Engem nem viselne meg vagy
érintene meg az, ha tudnám, hogy másnap meghalok? Dehogynem… Csak ő most még
nem tudhatta azt, hogy nem fog holnap meghalni, mert eszemben sincs hagyni, hogy
a mészárszékre sétáljon! Óvatosan Alice karjához értem, mire ő összerezzent egy
pillanatra, majd rám emelte a szomorú tekintetét. Én halványan elmosolyodtam,
majd felé tartottam a poharamat. Ő lassan elengedte a bal kezével a poharát, és
végül koccintottunk. Úgy itta ki a whisky-t, mintha az élete múlna rajta, és
valóban úgy is nézett ki. A szemeiben csak bánat és fájdalom ült, amit nem
tudtam, hogy képes leszek-e ma eltüntetni onnan. De meg kell próbálnom! Meg
kell próbálnom, hogy jól érezze magát velem ma, hogy aztán nálam térjünk este
nyugovóra, és holnap… Holnap minden megváltozik és Alice élete új fordulatot
vesz majd, mert végre megkapja azt az erőt, amivel még Klaus-nak sem lesz kedve
packázni. Igen, így lesz, mert más lehetőség szóba sem jöhet! Nem fogok holnap
elbukni, mert az egyszerűen nem történhet meg!
Elvettem végül Alice kezéből a poharát, a pultra tettem,
majd felé nyújtottam a kezem. Ő engedelmesen belehelyezte az övét, és együtt
elindultunk a táncparkett felé. Körülöttünk már javában folyt a mulatság,
amikor Alice-szel beálltunk a tömeg közepére. Lassan felé fordultam és ismét
összeakadt a tekintetünk. Az én jobb kezem finoman csúszott az ő bal kezébe és
végül mi is elkezdtünk ringani a zenére. Hogy ritmusra történt-e mindez? Nem
tudom… Nem voltam képes a zenekar dallamát követni, mert volt nekem egy sajátom
is… Belül, a mellkasomban, amit szívnek neveznek. Egy olyan szív adta most a
ritmust a mozdulatainkra, amire pár hónapja még azt hittem, hogy az Elena-val
való viharos kapcsolatom után végleg megfagyott. Megfagyott és képtelen lesz
újra szeretni... Hogy mekkorát tévedtem akkor! Most itt állt előttem, a
karomban az a csoda, aki mellett újra életre kelt, és akit feltétel nélkül
szeretett. Alice… Az én törött, gyarló szívem őt szerette, mindennél jobban
ezen a nyomorúságos, átkozott világon…
A tekintete még mindig szomorú volt, de amikor újra rám nézett…
Csillogás jelent meg a szemeiben és ismét eszembe jutottak Stefan tegnapi
szavai. De nem, biztosan téved, és csak a boldogság, a hála szikrája csillog ennek
a fantasztikus nőnek a szemeiben, amikkel most rám néz. Csak engem néz, csak
velem foglalkozik, és velem kering lassan a hatalmas villa táncparkettjén. Pár
pillanattal később eljutott a tudatomig, hogy egy igen lassú és érzelmes dalba
kezdett bele a zenekar, és ez most ránk is hatott. Szorosabban magamhoz húztam
Alice-t, mire ő olyan közel bújt hozzám, hogy az ajkaink a másik füléhez
kerültek. Éreztem a forró leheletét a nyakamon, és ez máris végigbizsergette az
egész testemet, míg nem végül a szívemben nem összpontosult újra az az édes
érzés, amit ezzel ismét a felszínre robbantott: a szerelmet, amit iránta
éreztem.
A bal kezem lassan a csupasz hátára csúsztattam és
szorosabban magamhoz öleltem őt. Csendesen ringtunk tovább a zenére, és eközben
a forró lehelete a nyakamon teljesen elbódított. Élveztem minden apró kis
mozdulatot, amit eközben a táncparketten lejtettünk, de szerintem már megint
nem a zenére táncoltunk. Megvolt a saját ritmusunk, a saját kis világunk, amibe
most szép lassan belecsöppentünk. Alice közben közelebb hajolt hozzám, és ahogy
táncoltunk, az arcunk és a halántékunk is összeért. Édes szimbiózisban
mozdultunk, de talán csak néhány apró lépésből állt ez a furcsa kis
koreográfia. Hogy mennyi ideig tartott ez a csodálatos álom? Fogalmam sincs…
Minden megszűnt körülöttünk létezni, mert számomra nem is létezett más világ
most, csak Alice. Mindennek ő volt a középpontja, a mozgatórugója és az
értelme. Az pedig, hogy eközben mi történik körülöttünk, az egy kicsit sem
érdekelt.
Egy visszafogott csókot adtam az arcára, majd még
szorosabban a karomba vontam őt, és közben éreztem, hogy nem csak az én
lélegzetem gyorsult fel, hanem az övé is. Tovább folytattuk a lassú kis
táncunkat, ám Alice végül hátrább hajolt tőlem, de csakis azért, hogy ezután
egymás szemébe nézhessünk. A smaragd tekintet végre csak boldogságot és
kedvességet tükrözött, és nyoma sem volt most benne a fájdalomnak, vagy a
félelemnek. Csak szeretetet és örömöt láttam bennük. A két gyönyörű szempárban,
amik már az első napon képesek voltak megbabonázni. Lassan felcsúsztattam a bal
kezem a hátán, hogy aztán az arcához érhessek, és itt simítsak végig a selymes
és forró bőrén. Alice jólesően lehunyta a szemét, majd a kezembe fektette az
arcát. Ennek következtében a szívem újra és újra eszeveszetten dobbant egyet a
mellkasomban, mert most ez a tette valahogy sokkal többet akart nekem sugallni,
mint amit valójában jelentett. „Szeretne? Viszontszeretne Alice? Ugyan Damon,
csak szeretnéd… A vágyak és a valóság a te univerzumodban sosem képesek
találkozni. Csak boldog most veled Damon, ennyi – feleltem magamnak a
gondolataimra, és közben mély levegőt vettem.” Így van… Csak örül, hogy most is
mellette vagyok, nem szabad ezt más hiú ábrándokkal összekevernem. Most jól
érzi magát velem és tenni fogok azért, hogy miután holnap megmentem az életét,
akkor velem akarjon majd maradni. Ehhez a célomhoz pedig most nagyon is jól
haladtunk. Romantika és szeretettel túlfűtött tánc? Sosem volt a kedvenc
elfoglaltságaim között, de most mégis előkelő helyet foglalt el a szívemben és
a lelkemben.
Alice végül kinyitotta a szemét és újra rám nézett.
Halványan érzékeltem, hogy az ajkára hajoltam, és amikor megízleltem a forró
ajkait… Ismét azt hittem, hogy menten felrobban a szívem a mellkasomban, de szerencsére
ez nem történt meg. Az egész testemet végigjárta az édes forróság, amit ez
kiváltott, és hirtelen azt sem tudtam volna megmondani, hogy csak én érzem-e
ezt, vagy jó még annyira az érzékelésem, és Alice teste is tűzforró a karomban?
Nem tudom, egyszerűen képtelen voltam erre az egyszerűnek tűnő kérdésre választ
adni. Csak hagytam, hogy a finom csók nyomán lángba boruljon a testem, és hogy
közben elhiggyem azt, hogy több van Alice csókjában is, és most ez nem csak egy
egyszerű, vágytól túlfűtött nyelvjáték az ő részéről sem. A zenét halványan
érzékeltem magunk körül, de szerintem már jó régóta csak csendben csókolóztunk
a táncparkett közepén, körülöttünk megannyi táncoló párocskával.
- Hölgyeim és uraim! Hamarosan kezdetét veszi a hagyományos,
hamisítatlan Mystic Falls-i keringő. Kérem a párokat, hogy mindenki álljon be a
helyére, mert a zenekar azonnal kezd – Carol szavait véltem hallani a
hangfalakból, és ez lassan engem is magamhoz térített abból a csodálatos
pillanatból, amiben Alice-szel ragadtam a csókja nyomán. Talán ő is
meghallhatta a felszólítást, mert szinte egyszerre intettünk egymás ajkának
búcsút, hogy aztán újra a másik tekintetében merülhessünk el. Lassan hátrébb
léptem tőle, majd megfogtam a jobb kezét, és a táncparkett szélére vezettem,
ahol már a többi pár is felállt a keringőre készülve. Mi pont Stefan-ék és
Bonnie-ék közé kerültünk, és amikor felpillantottam, akkor vettem észre, hogy
velünk szemközt Klaus és a partnere állnak. Klaus egy kedvesnek nem mondható,
álszent mosolyt küldött felénk, amitől azt hittem, hogy menten felrobbanok.
Szorosabban megfogtam Alice kezét, mert miközben átkaroltam a derekát, éreztem,
hogy ő is összerezzent.
A zenekar viszont elkezdte játszani a keringő lágy dallamait,
nekünk pedig hamarosan a táncot kellett kezdenünk. Pár másodperc, és végül
minden pár egyszerre mozdult, és pillanatok alatt betöltöttük az előbb még
kihalt táncteret. Szorosan fogtam Alice-t a karomban, mintha ezzel azt
próbáltam volna a tudtára adni, hogy nem lesz semmi baj, és megvédem őt. Lágyan
ringtunk tovább a zenére, de aztán eljött az a pont, amikor egy mozdulattal
párt kellett cserélnünk. Szinte fájt a pillanat, amikor el kellett engednem őt,
és miután Elena a karomba érkezett, akkor vettem csak észre, hogy Alice
sikeresen Klaus-hoz került. Feszülten követtem őket a tekintetemmel, és eközben
az sem tudott érdekelni, hogy elhibáztam-e a lépéseket Elena mellett, vagy sem.
Görcsbe rándult a gyomrom, amikor megláttam, hogy Klaus Alice füléhez hajol és
súg neki valamit. Akármennyire is próbáltam meghallani a szavait, nem jártam
sikerrel, mert bizonyára túl halkan mondta azokat Alice-nek. Amint elhajolt
Klaus a fülétől, Alice összerezzent és reményvesztetten, összetörten nézett a
hibrid szemébe. Végül bólintott egyet, én pedig erre még jobban
összezavarodtam. Láttam, hogy Alice szemei könnybe lábadtak, majd hirtelen
ellépett Klaus-tól, és nem törődve a tánccal, egyenesen a kijárat felé sietett.
Áldottam az eget, hogy ismét párcsere következett a táncban, mert én sikeresen
úgy manővereztem, hogy senki se kerüljön hozzám, így nyugodtan tudtam követni
Alice-t az udvarra.
A bejárattól nem messze találtam rá, ahova szerintem
menekült Klaus szavai elől. Amikor mellé értem, akkor ő hirtelen összerezzent,
de amikor rájött, hogy csak én jöttem utána, azonnal a karomba vetette magát.
Gyengén sírni kezdett az ölelésemben, én pedig szorosan és törődően öleltem őt
magamhoz.
- Mi történt? Mit mondott az a szemét? – kérdeztem tőle
feszülten, de mivel nem igazán akart válaszolni percekkel később sem, végül az álla
alá nyúltam, hogy nézzen fel rám. – Mit súgott neked Alice?
- Semmiség Damon – felelte nekem szipogva, majd kihátrált az
ölelésemből, és megpróbált mély levegőt véve megnyugodni. Én közelebb léptem
hozzá, majd óvatosan letöröltem a könnyeit a díszzsebkendővel.
- Kérlek, ne hazudj nekem – mondtam neki halkan, ám a
szavaim nyomán csak fájdalom és bánat ült ki a szemébe.
- Szeretnék hazamenni Damon – szólalt meg ismét, ezúttal
sikeresen elterelve a témát.
- Biztosan? Még csak nemrég érkeztünk – feleltem neki
kedvesen, és közben eltettem a zsebembe a zsebkendőt.
- Lassan tíz óra lesz Damon – mondta nekem halkan, mire én
csak értetlenül néztem rá.
- Az nem lehet. Alig múlt hét óra, amikor eljöttünk a
Salvatore villából – mondtam neki döbbenten, majd végül a zsebembe nyúltam a
telefonomért, és lám, Alice-nek igaza volt. Fél tíz múlt pár perccel, és az idő
elszállt felettünk. Ezek szerint tényleg nagyon sokáig, szinte öntudatlanul
táncoltunk bent a bálon.
- Az idő repül Damon… És én szeretném az utolsó éjszakámat
melletted tölteni – szólalt meg Alice ismét, kizökkentve ezzel a
gondolataimból, hogy aztán értetlenül és döbbenten nézhessek rá. Megint úgy nézett rám és a szavai… Valóban
velem akar ma lenni? Úgy, ahogy én gondolom? Folytatva azt, amit az ide
érkezésünk előtt és később a bálon folytattunk? Tényleg ezt szeretné?
Annyira gyengéd volt ma minden csókja, az érintése és a
mozdulatai, hogy biztosra vettem, hogy búcsúként valami olyat akar most, amire
eddig nem sok példa volt a kapcsolatunkban. Szeretkezés az volt már néhány, de
szerelmeskedés… Megvalósítható egyáltalán úgy, hogy csak az egyik fél szívében
ég ez az édes érzés a másik iránt? Ez egy nagyon jó kérdés volt… De ezen azt
hiszem, hogy kár rágódnom, mert minden úgyis úgy fog történni, ahogy szeretnénk,
és amit a szívünk enged.
Végül ismét magamhoz tértem a gondolataimból, majd közelebb
léptem hozzá, és lágyan magamhoz öleltem őt. A könnyei már rég elapadtak, és
amikor átöleltem… Megint feléledt az a gyönyörű, földöntúli csillogás a
szemében, és ez újra forróságba borította a szívemet. Lassan az ajkára hajoltam
és egy gyengéd, lassú csókot váltottunk. Éreztem, hogy végül teljesen
megnyugszik a karomban, és csak ezután voltam hajlandó elengedni őt.
- Menjünk – szólaltam meg egy bíztató mosollyal az ajkamon,
mire ő ezt viszonozta, bólintott, és végül újra belém karolt.
Elsétáltunk együtt a parkolóba, és aztán ugyanolyan némán
telt az utunk vissza a Salvatore villába, mint idefelé jövet. Nem tudtam, hogy
mi járhat ilyenkor Alice fejében, de úgy sejtettem, hogy talán most is csak
csendesen nézi a havas tájat. A természetet, amit annyira szeret.
Miután megérkeztünk, hamar be is sétáltunk a villába, és
egyenesen a nappaliba mentünk.
- Kérsz valamit inni, vagy esetleg enni? – kérdeztem tőle
halkan, miután felé fordultam.
- Egy forró tea most jól esne – felelte nekem halkan, de nem
nézett rám, hanem csak meredten bámult a kandalló forró lángjaiba.
- Rendben – mondtam neki kedvesen, majd magára hagytam és a
konyhába vonultam. Nagyon elveszettnek és szomorúnak tűnt ismét Alice, és egész
este folyton ez a változatosság volt jellemző a hangulatára. Amikor a karomban
volt és csókolóztunk, akkor boldognak láttam őt, de amint eltávolodott tőlem,
vagy történt valami… Akkor újra magába szippantotta a keserűség és a bánat.
Áldottam az eget, hogy hamar elkészültem a teájával, mert
nem szerettem volna túl sokáig egyedül hagyni. Ám amint visszaértem a
nappaliba, őt sehol sem találtam. Egy pillanatra teljesen kétségbeestem, és
máris a legrosszabbra gondoltam. De hál Istennek a vámpírhallásom most nem
hagyott cserben, és meghallottam, hogy fent van az emeleten.
Igyekeztem lenyugtatni az ostoba, paranoiás szívemet, és
közben elindultam fel a szobámba Alice-hez. Ő pont akkor lépett ki a mosdóból,
amikor én a szobába értem.
- Nem tudtam hirtelen, hogy hová tűntél – szólaltam meg
fejcsóválva, elé sétáltam és a kezébe adtam a teáját.
- Csak lemostam a sminkemet, mielőtt még a sok könny teszi
ezt meg helyettem – felelte nekem lehajtott fejjel, majd óvatosan kortyolt
egyet a teájából. Láttam, hogy megremegett a bögre a kezében, ezért pillanatok
alatt érte nyúltam, így még pont időben kaptam el, és nem esett Alice kezéből
azonnal a földre. Amint ez a kis malőr lejátszódott, Alice-ből szinte azonnal kirobbant
a sírás. Gyorsan letettem a bögrét az éjjeliszekrényre, majd már vissza is
léptem hozzá, hogy szorosan magamhoz öleljem őt.
Borzasztó volt így látni őt, és tudtam jól, hogy mi viselte
meg ennyire. Abban a tudatban volt most, hogy holnap meghal, és ez nem csoda,
hogy ennyire kikészítette őt. Úgy láttam, hogy nagyon is megszerette Mystic
Falls-t, boldog volt mellettem, és közben Elena-ékkal is nagyon jó barátságba
került. Most pedig mindezt el kellett engednie, és rajtam, Elijah-n és Bonnie-n
kívül senki sem tudta azt, hogy milyen óriási teher nyomja a vállát. Kedvesen
simítottam végig a hátán, és közben újabb és újabb csókokat adtam a feje
búbjára. Idővel a sírása is kezdett csillapodni, és amikor végre a légzése is
lenyugodott, akkor elhajolt a mellkasomról és rám nézett.
- Tönkreteszem a ruhádat – szólalt meg szipogva, mire én
csak elmosolyodtam.
- Szerinted érdekel? – kérdeztem tőle kedvesen, és ennek
következtében egy apró mosoly jelent meg az ő arcán is. – Na látod – tettem
hozzá halkan, és közben óvatosan letöröltem a könnyeit.
- Sosem fogom tudni megköszönni neked azt a temérdek
kedvességet és törődést, amit tőled kaptam – mondta nekem bűnbánóan, és most is
lehajtotta volna a fejét, ha nem teszem az ujjam az álla alá.
- Ha betartod a szavad és újra felkeresel majd a következő
életedben, akkor már meg is háláltad – feleltem neki kedvesen, és letöröltem az
újabb könnyeit, amik a szavaim nyomán végigszántották az arcát. Ő végül
bólintott, és lágyan elmosolyodott. Lassan felemelte a kezét, majd az arcomhoz
ért, és végigsimított rajta. Pillanatok alatt felgyorsult a szívverésem, és nem
tudtam egyebet tenni, csak hagyni, hogy az édes érzés ismét magába szippantson
és élvezzem Alice forró érintését az arcomon. Újra ebben a csodás, mámorító
pillanatban ragadtam vele, és amikor ismét az a gyönyörű csillogás jelent meg a
tekintetében…
Én is lassan végigsimítottam az arcán a kezemmel, ami még
azóta is a finom bőrén pihent, hátha újabb könnyeket kell majd arról a
csodálatos arcról eltüntetnem. De nem jött több könny, csak boldog és hálás
pillantások voltak a jutalmaim…
- Nem tartozol nekem semmivel sem Alice… Nem kell azért,
mert… - kezdtem volna bele, de Alice hirtelen a szám elé tette a mutatóujját,
jelezve ezzel nekem azt, hogy ne fejezzem be a mondatot, amit mondani akartam.
- Nem azért, Damon… - szólalt meg szinte suttogva Alice, és
közben boldog csillogással a szemében nézett rám. – Mondtam neked, hogy
szeretném az utolsó estémet veled tölteni. Az első és az utolsó is a tied, mert
én ezt szeretném. De csak ha te is akarod… - tette hozzá halkan és közben
lesiklott az ujja a számról.
Egy pillanatig még hitetlenül és döbbenten néztem rá, de
aztán óvatosan átkaroltam a derekát, és hagytam, hogy döntsön. Világosan
láthatta rajtam, hogy én mit akarok, és hogyan akarom, most viszont neki
kellett eldöntenie azt, hogy csatlakozik-e hozzám ebben, vagy hevesen lecsap az
ajkamra, hogy pillanatok alatt a mögöttem lévő ágyban kössünk ki. De nem tett
semmit, így ismét rajtam volt a sor.
Lassan végigsimított a jobb kezem a hátán, és élveztem a
látványt, ami ez által a szemeim elé tárult. Elmosolyodott, mert libabőrös lett
az érintésem nyomán. A jobb kezét ezután az én bal kezembe tette, és pár
pillanattal később ugyanezt csinálta a másik két kezünkkel is. Csak a tenyerünk
ért össze, és közben a tekintetünk újra összeakadt. Tüzesen csillogott a szeme,
ami ismét hevesebb tempóra kapcsolta a szívemet. „Ó, ha tudnád, hogy mennyire
szeretlek!” De nem tudhatta… Azt legalábbis nem, hogy valóban milyen sokat
jelent ő nekem, és ezért tud ennyire mélyen hatni rám minden ilyen lágy
érintésével, amivel újra és újra azt a kétes reményt ültette a szívembe, hogy
viszont szeret. De nem… Tudtam, hogy nem ezért ilyen gyengéd és szeretettel
teli minden mozdulata. De hogy mi lehetett a valódi, mögöttes indok, amiért egy
ilyen gyengéd együttlétet kezdeményezett… Egy újabb ezer dolláros kérdés, amire
talán sosem kapok majd választ.
Lassan végigfutattam az ujjaimat Alice tenyeréről kiindulva
az alkarján, majd a karján és a vállain állapodott meg a kezem, ahonnan végül
lassan a hátára siklottak az ujjaim. Ő közelebb lépett hozzám, majd megfordult
a karomban, így gond nélkül a ruhája cipzárjához férhettem. Lassan lehúztam, és
abban a pillanatban a hatalmas esélyi ruhája kettőnk közt a földre hullott. Egy
gombóc nőtt a torkomban, mert tisztán láttam, hogy nincs rajta melltartó, és
tudtam, hogy milyen látvány fog fogadni, amikor újra felém fordul majd. És
igazam is lett… Láttam már őt, nem egyszer és nem kétszer meztelenül, de most
valahogy minden más volt. Sokkal szebbnek és gyönyörűbbnek láttam őt, pedig
semmi sem változott tegnap óta, amikor is utoljára így láthattam őt a faházban,
fent a hegyekben. Alice lassan újra közelebb sétált hozzám és a kezei a zakómra
tévedtek, hogy lehúzza azt rólam. Azt hiszem, hogy tényleg nem csak az én
légzésem lett gyorsabb, hanem az övé is. A kezem óvatosan a hátára tettem, és
lágyan végigsimítottam rajta, ő pedig eközben az ingem is megpróbálta levenni
rólam. Hamarosan sikerrel járt, és amikor a felsőtestemhez simult… Igen, most
már biztos voltam abban, hogy nem csak az én testem tűzforró, hanem az övé is.
Óvatosan oldalra fordítottam a fejét, így végig tudtam csókolna az arcát, a
nyakát és a vállait. Minden egyes csókot nagyon sokára követett a következő,
mert lassan és érzékien jártam be a selymes bőrét. Ő eközben a nadrágom övére
tért rá, és pillanatok alatt kikapcsolta. A gombokat is hamar kigombolta, majd
hátrébb lépett tőlem, így nem tudtam tovább csókolni a vállait. A két kezét
érzékien a csípőmre csúsztatta, majd lassan elkezdte levenni rólam a nadrágot,
és amikor kellett, le is guggolt, hogy ezt maradéktalanul meg tudja csinálni. A
cipőimet szerencsére már korábban lerúgtam magamról, még talán valamikor akkor,
amikor az ő estélyije is rajta volt. Gyengéden megfogtam a karjait, így amint
felállt, egyenesen a mellkasomra vontam őt. Még több tűzforró bőrfelület ért
össze, és ez már tényleg látványosan gyorsított mindkettőnk légzésén. Már csak
a fehérneműk voltak rajtunk, illetve Alice-on a cipője. Lassan végigfuttattam a
kezem az oldalán, és amikor a fekete kis csipkére siklott a kezem, akkor még
jobban felgyorsult a légzésünk. Őrjítő lassúsággal kezdtem el lehúzni róla ezt
a fekete gyönyörűséget, majd amint annyira lejjebb csúszott, hogy már nem értem
el, akkor hátrébb léptem Alice-tól, és apró csókokkal hintettem el a
bőrfelületet, amin korábban végigsiklott a fehérneműje. Miután a kis
ruhadarabot áthúztam az egyik, majd a másik bokáján is, kikapcsoltam a cipője
pántjait és azokat is levettem róla. Ezután viszont a másik lábán felfelé
haladva az ajkaimmal tértem hozzá vissza, és az utolsó apró csókot a nyakára,
és az arcára hintettem. Újra magamhoz öleltem őt, és a kezeim ezúttal a hátán
siklottak végig gyengéden és finoman, ami ismét libabőrössé tette őt. Az ő
karjai is körém fonódtak, és amikor a csípőmre ért a keze, akkor elkezdte
lehámozni rólam az alsónadrágomat. Újra hátrébb lépett tőlem, hogy gond nélkül
le tudja venni rólam ezt a ruhadarabot is. Közben viszont nagyon közel volt
hozzám, így éreztem a forró leheletét végigsiklani a lábaimon. Amint a boxer valahova
a szoba egy távolabbi pontjába került, a kezeit a lábamra tette, és úgy tért
vissza hozzám, hogy közben lágyan végigsimított rajtam mindenhol. Újra a
mellkasomra vontam őt, és immár teljesen meztelenül öleltük egymást át a szobám
közepén. Hogy ez nem lett volna esetleg nagyon izgató és őrjítő? Ó,
dehogyisnem! De most valahogy minden másról szólt, és a szexualitás teljesen a
háttérbe szorult, és nem az volt az érintéseink és a csókjaink mozgatórugója. A
kezünk újra és újra lassan simított végig a másikon. Én követtem a
tekintetemmel a kezem útját, és az egyik ilyen édes utam után Alice-re néztem,
jobban mondva a csillogó, boldog tekintetébe. Szerintem abban a pillanatban
mindketten meg is fagytunk, és a kezeink sem mentek tovább sehova. Csak álltunk
a szoba közepén, némán, összeölelkezve, elmerülve a másik tekintetében. Hogy ő
mit láthatott rajtam? Csakis azt a forró szerelmet és odaadást, amit iránta
éreztem. És én mit láthattam rajta? Minden érzékem és az ösztönöm is azt súgta,
hogy ugyanezt, de az eszem hamar figyelmeztetett arra, hogy tévedek… De számít
ez? Baj, hogy csak nekem jelenti ez a meghitt pillanat a világmindenséget? Nem…
Egyszer talán neki is többet fog majd ez jelenteni, és ehhez lehet, hogy pont a
mai éjszakára van szükség.
Lassan közelebb hajoltam hozzá, és ekkor már csak
milliméterek választottak el az ajkaitól. De még mindig nem… Most is csak
néztük egymást, és a gyér holdfényben ez mindkettőnk számára maradéktalanul
sikerülhetett is. A forró lehelete csiklandozta az ajkamat, és szerintem ő is
hasonló csábításban részesült általam, ám még ezek után sem szüntettük meg azt
a pici kis távolságot. A kezemmel ekkor lassan végigsimítottam a hátán, és meg
sem álltam addig, míg a nyakára nem érkezett a kezem. Lágyan cirógattam végig a
bőrét, mire ő jólesően lehunyta a szemét és halkan felsóhajtott. A látvány
szerintem azonnal a tudatomba égett, és soha nem akartam elfelejteni ezt a
csodálatos pillanatot. Mikor újra kinyitotta a szemét és rám nézett, akkor
ugyanaz a gyönyörű csillogás és szeretettel teli pillantás fogadott. Ismét
közeledtünk pár millimétert és már szó szerint éreztem az ajkát az enyémen. A
tekintetünk még mindig össze volt akadva, és amikor egyszerre elnyíltak az
ajkaink, akkor végül a szemhéjunk is lecsukódott, és hagytuk, hogy a mámorítóan
édes csók magával ragadjon minket. Rám legalábbis így hatott az ajkainak az
újbóli megízlelése. Újra átöleltük egymást és finoman csókolózva álltunk a
szoba közepén, és úgy tűnt, hogy innen egyikünk sem hajlandó sehova sem menni.
Egy csók, ami számomra most többet jelentett ezeregy forró és vad éjszakánál…
Egy csók, ami többet adott most a szívemnek, mint ezer sóhaj, amit nők élhettek
meg eddigi életem során a karomban. Alice-szel most valami csodálatos
vágyálomba kerültem, és minden teljesen más volt. Valahogy nem a kielégülés hajszolása
volt a középpontban, pedig tudtam, hogy előbb vagy utóbb arra is sor kerül majd
ma. Most viszont mindennek a mozgatórugója az volt, hogy lágyan kényeztessük a
másikat, jobban mondva, hogy szeretgessük… Mintha mindent valahogy egy másik
úton próbáltunk volna megközelíteni. A végeredmény minden esetben ugyanaz volt
persze: orgazmus. De az út most más volt… Most nem azért öleltem és csókoltam
őt, mert maradéktalanul ki akartam élvezni a testét és a végén egy minden vágyat
kielégítő orgazmust akartam magamnak elérni. Most őt akartam boldoggá tenni,
minden mozdulatom azért volt, hogy őt kényeztessem vele, és a háttérben most
még az a gondolat sem munkálkodott bennem, hogy ezt azért kell így tennem, hogy
minél jobban lázba hozzam, hogy aztán a végeredmény ismét nekem legyen minden
vágyat kielégítő. Az út más volt most, és tudtam jól, hogy erre a szerelem
vezetett rá, de hogy őt mi vette rá arra, hogy ebben most a partnerem legyen…
Fogalmam sincs…
Ezen az érdekes és számomra is új ösvényen haladtunk
mindketten, és biztos voltam abban, hogy az idő közben megállt felettünk.
Tökéletesen érzékeltem, hogy az ég tudja mennyi ideje csak csókolózunk a szoba
közepén, és egy-egy apró érintés és simogatás kivételével semmi egyéb nem történt.
Biztos voltam abban, hogy hamarosan Alice is el fog fáradni, ezért végül
szorosan magamhoz öleltem őt, megfordultam vele, így ő kezdett el háttal az ágy
felé közeledni. A csókunk egy pillanatra sem szakadt meg, még akkor sem, amikor
őt hanyatt az ágyra fektettem. Újra szorosan összebújtunk, és tovább
csókolózva, és bejárva a másik testét a kezünkkel feküdtünk tovább az ágyon.
Természetesen nagyon kívántam már őt, de valahogy most még bőven beértem én is
ezzel a mámorító, szívet melengető szeretkezéssel. Mert nekem most valahogy már
ez is az volt. Nem tudom, hogy miért, vagy miként képes ilyen abszurd
gondolatokat ébreszteni bennem a szerelem, de végül ezt tette, én pedig nem
tudtam ellene mit tenni. Csak élveztem a pillanatok varázsát, és nem akartam
ezen gondolkozni.
Szerintem most is sok idő telt el így, ebben a pózban,
amiben ezúttal még semmilyen szexuális tevékenység nem volt. Nem volt, de már
nem sokáig… A kezem újra Alice nyakára siklott, majd az arcára, és szép lassan
elszakadtam az ajkaitól, hogy ránézzek. Nem nézett rám kérdőn, nem volt
döbbenet vagy értetlenség a tekintetében. Csak a tiszta, őszinte vágy, és talán
még egy kis szeretet is tükröződött a tekintetében. Váratlanul megfogta a jobb
csuklómat, magához húzta és kérdőn felvonta a szemöldökét. Nem kellett hangosan
kimondania. Közelebb hajoltam hozzá és a szájától pár centire megharaptam a
csuklómat.
Amikor ezt csináltuk, nem csak én élveztem a dolgot, hanem ő
is. Adni neki a véremből, mindig különleges alkalom volt. Különleges, mert neki
adtam, nem másnak. Elkezdte szívni a kezemet és én hátravetettem a fejemet a
gyönyörtől. Nagyon kívántam őt, és ez a tette csak tovább fokozta a vágyat.
Újra felhúzta a szemöldökét. Most sem kellett kimondania. A nyakára hajoltam és
óvatosan megharaptam őt. Érzéki sóhaj szakadt fel a torkából és erősebben fogta
a kezemet. Csak pár korty, maga volt az édes, mennyei nedű, amit tőle kaptam.
De ez most nem a vércseréről szólt, soha nem arról szólt. Egy édes, intim
pillanat volt és…
Elszakadtam a nyakától és ismét a szemébe néztem. Ő is
elengedte a kezemet és óvatosan letörölte a szám szélén levő vércseppeket. Soha
nem undorodott tőlem és ez most sem volt másképp. Lehet emiatt még jobban
szeretni valakit? Azt hiszem, hogy igen. Egy gyengéd csókot adtam a szájára és
elhajoltam tőle. Csak pár centi volt az ajkaink közt.
Ekkor nagyon lassan közelebb férkőztem hozzá, és végig
tartva a szemkontaktust, végre elmerültem benne. Nem csak maga az érzés volt
csodás, hanem a látvány is, amit Alice nyújtott. A pupillája szinte teljesen
kitágult akkor, amikor összeforrt a testünk, és biztos voltam abban, hogy ezt a
pillanatot sem fogom soha elfelejteni. Ezután ismét érzékien az ajkára
hajoltam, és tovább folytattuk a csókunkat, ám ezúttal nagyon lassan elkezdtem
benne mozogni. Minden mozdulat finom, lágy és érzéki volt, aminek következtében
még nagyobb forróság ölelt minket körbe az ágyban. Az ágyunkban… Szóval ilyen
érzés szerelmeskedni valakivel? Hogy lehet valami ennyire szép, felemelő, és
szívet melengető? Hogy lehetnék képes ezután akár csak egy percet is létezni a
szerelem, jobban mondva Alice nélkül? Sehogy… Ilyenben még Katherine mellett
sem volt soha részem, pedig régen őt is nagyon szerettem. De ez most… Erre
egyszerűen nincsenek szavak. A szívem szó szerint majd kiugrott a helyéről, és
a légzésem is felgyorsult, Alice-éval együtt. Akármennyire is lassú utat
akartam megtenni vele a mindent elsöprő gyönyörig, ezek a mozdulatok túlságosan
is nagy hatással voltak mindkettőnk vágyára. Alice már abban a pillanatban
elkezdett körülöttem újra és újra összehúzódni, amikor beléhatoltam.
Borzasztóan nedvesen fogadott, és a forrósága csak még jobban szította bennem
és szerintem benne is a tüzet. Továbbra is lassan mozdultam benne újra és újra,
ám hamarosan a csókunk elkezdett izzani, és ez kicsit hatott az összeolvadó
testünkre is. Alice egyre jobban zihált a karjaimban, és az izmai is
szüntelenül próbáltak engem összepréselni. Egy kicsit sem gyorsítottam a
tempón, mégis őrülten hatott mindkettőnkre az, ahogy benne mozdultam újra és
újra. A légzésünk viszont tagadhatatlanul gyorsult, és már én is biztos voltam
abban, hogy csak pár mozdulat és vége. Ekkor óvatosan elszakadtam Alice
ajkaitól, majd ránéztem. Ő viszonozta a forró pillantást, és ekkor… Újabb lassú
és mámorító mozdulatok, és végignézhettem azt, ahogy a szeretett nő a karomban
velem együtt éli át azt a gyönyört, amihez ma vezettük egymást. A tekintetünk
végig egymásba fúródott és azt hiszem, hogy ez volt az, ami az én sorsomat
végleg megpecsételte. Eddig is biztos voltam abban, hogy soha többé nem lesz
nő, aki így képes lenne hatni rám, vagy az ujja köré csavarni, de ezek után már
száz százalékig meg voltam erről győződve. Amikor a tekintetem az övébe fúrtam,
akkor a szívem újra lángba borult és végigégette a testem minden apró sejtjét
az a mámorító szerelem, amit iránta éreztem. Aztán lassan a kéj lecsengett a
testünkben, és Alice utolsó erőteljes összehúzódásai után kicsordultak a
könnyei. Valahogy nem ijesztett ez meg, sőt. Biztos voltam abban, hogy rá is
maradéktalanul hatott az, ami köztünk történt, és tekintete is továbbra is a
boldogságtól csillogott, nem a bánattól vagy a fájdalomtól. Óvatosan közelebb
hajoltam hozzá, majd lecsókoltam a könnyeit, hogy aztán ismét az ajkára
hajoljak. Újra szorosan átöleltük egymást, és ismét egy finom csókban forrtunk
össze.
Percekkel később végül kihúzódtam belőle, majd az oldalunkra
feküdtünk, és úgy folytattuk tovább egymás felé fordulva az édes csókot.
Valahogy ma tökéletes szinkronban voltunk, és ez úgy tűnik, hogy mindenre igaz
volt most. Amikor kezdtem érezni, hogy igencsak elálmosodtam, akkor vettem
észre, hogy Alice ajkai is egyre erőtlenebbül csókolnak. Ekkor végül szorosan
magamhoz öleltem őt, és miután az ajkaink egy boldog búcsút intettek a
másiknak, a hátamra feküdtem és őt a karomba vontam. A takarót ezúttal is ő
húzta ránk, és szerintem ezután pillanatokkal később mindketten álomba
merültünk.
Mostmár tényleg naggggyon tragikus lenne ha Alice meghalna, vagy ha nem születne újra...a döntés a te kezedben van, de azt az egyet Remélem,h bárhogy fejezed be a történetet,mindenképpen lesz folytatása!!
VálaszTörlésSzia :)
TörlésHúha, viharfelhők a levegőben, igaz? :) Hát még lesz pár fejezet, szóval semmi sincs veszve, kitartás :) Bár nem ígérem, hogy addig nem fog fájni a dolog :)
Köszönöm, hogy írtál :)