2014. július 18., péntek

The Delena Fanfiction - 29. fejezet: Az áldott-átkozott testvéri szeretet

Sziasztok!

Huh, mindjárt itt a vége, gondoltátok volna? :) Ezután már csak egy fejezet lesz és ez a történet is véget ér. :) Nemrég indult és most... Egyszer minden véget ér, igaz? De ne búsoljatok, minden jó, ha a vége jó, igaz?:)

Jó szórakozást kívánok nektek ehhez a csemegéhez is.:)

Morwen
**************





Még mindig túlságosan is új és intenzív ez az új élet, ami ma kezdődött számomra. Nehezen szoktam meg az új képességeimet, de összességében véve boldog voltam, mert éltem. Teljes mértékben megértettem és elfogadtam Stefan döntését, és tudtam, hogy jól választott. Klaus nem hagyott volna életben engem, így legalább a testvére életét megmenthette. Nem haragudtam rá, de ez Damon-ról már nem volt elmondható. Hiába boldog volt, amiért Caroline vérének hála éltem, a testvérének féltem, hogy sosem lesz képes megbocsátani.
A zuhany alatt álltam és próbáltam végiggondolni azt, amin keresztül mentünk ezen a napon. Minden gyorsan és hirtelen történt. Alig fél órája, hogy Bonnie és Jer elmentek. Teljesen magukon kívül voltak mindketten az örömtől, mert azt ők sem hitték volna, hogy miután magára hagyták Damon-t, nem sokkal később ő maga fogja felhívni őket, és közli velük, hogy élek. Tisztán hallottam én is a vonal végén hüledező Bonnie-t, aki többször is megkérdőjelezte Damon épelméjűségét, egészen addig, míg át nem vettem a telefont és nem köszöntöttem őt én magam. Utána pedig minden felgyorsult és siettek vissza hozzánk. Ők sem hitték volna, hogy ilyen csoda megtörténhet, és újra visszakapnak engem. És Damon… El sem bírom képzelni, hogy min mehetett keresztül, amíg halottnak hitt. Én a helyében teljesen darabokra hullottam volna és talán élni sem akartam volna tovább. Már maga a tudat is, hogy elveszíthetem őt… A szívembe görcsös fájdalom mart, és azonnal ki is vertem ezt a képtelenséget a fejemből. Folytattam tovább a zuhanyt, majd amint végeztem ki is léptem a fürdőből és felöltöztem.
Aztán hirtelen megtorpantam, mert egy olyan kép jelent meg a lelki szemeim előtt, amik ismerősek voltak nekem, de nem ilyen szemszögből. Damon azon vallomása játszódott le a fejemben, amit tudtam, hogy elfeledtetett nekem, majd nemrég megmutatta ezt nekem Jamie-ék moteljában. Most viszont a saját emlékemként nézhettem újra ezt a szívbemarkoló vallomást. Elmosolyodtam, majd amint véget ért a kép, indultam volna tovább, de ekkor egy újabb emlék tódult a szemem elé. Pontosan tudtam, hogy melyik nap ez, de hogy miért is látom most magam előtt a szüleim halálának a napját, azt nem értettem. Aztán megjelent előttem Damon és váltottunk néhány szót. Szerelemről, vágyakról és tervekről… Sose mondta nekem, hogy azon a napon találkoztunk először. Nem értettem, hogy miért nem mondta el nekem, hogy vele találkoztam először, és nem Stefannal. De talán ez így volt jó és ennek így kellett lennie.
Mosolyogva megráztam a fejem és azt hittem, hogy a képek véget értek, de tévedtem. Egy túlságosan is hosszú és valamiért nagyon fájdalmas, intenzív emlék tört a felszínre, ami szó szerint térdre kényszerített.
*
Végre az utolsó órám következett, és ennek most nagyon örültem. Szerettem volna, ha hamar véget ér a nap, mert mielőbb látni akartam Damon-t. Talán egy kicsit túlzásba visszük az egymás iránti rajongást, de őszintén szólva, ez nem igazán zavart. Boldog voltam, és a többi most nem érdekelt. Bekanyarodtam az öltözők felé és nagyon siettem, mert már megszólalt a csengő, és már a folyosókon is túl kevés diák lézengett. De aztán az utolsó sarkon váratlanul beleütköztem valakibe.
- Stefan – kaptam ijedtem a szívemhez, majd önkéntelenül is elmosolyodtam. – Hát itt vagy! – tettem hozzá boldogan, majd váratlanul megöleltem őt, amit ő egyáltalán nem viszonzott. Egy pillanat alatt háttal magához vont, a számat pedig erősen befogta. A vér is megfagyott bennem hirtelen a cseppet sem kedves köszöntője miatt. Próbáltam kiszabadulni a szorításából és teljes erőmből igyekeztem ellökni magam tőle, de nem jártam sikerrel. Ő nem szólt egy szót sem, csak szigorú arccal kicipelt az iskolából, ami ilyenkor már túlságosan is kihalt volt. Így nézőközönség nélkül tehetett a vállára, majd a kocsijához érve a kezeimet megkötötte előttem, és betett az autóba. A számat is bekötötte, így egy szót sem bírtam szólni. Rettegve néztem őt, amint érzéketlenül, rám sem pillantva elhajt az iskola elől. Könnybe lábadtak a szemeim és akárhogy küzdöttem, képtelen voltam kiszabadítani magam.
Az út ismerős volt, amin haladtunk és hamar rájöttem, hogy a kőfejtőhöz tartunk. Pontosan oda, ahol pár hónappal ezelőtt egyszer már meghaltam. Kezdtem attól félni, hogy Klaus keze van a dologban és most is egy célja van: megölni engem.
Nem tudtam tovább merengeni a várható és cseppet sem fényes jövőmről, mert Stefan lefékezett és megálltunk. Gyorsan kiszedett az autóból, eloldozta a kezeimet és a szájpecket is levette rólam.
- Stefan, engedj el! – kiabáltam neki kétségbeesetten, de ő meg sem hallgatott, csak sétáltunk oda, ahol tudtam, hogy ismét csak a rémálom vár rám. – Kérlek, nem kell ezt tenned! – szólaltam meg kétségbeesetten, de nem úgy tűnt, mintha meg tudnám hatni őt. Végül megérkeztünk oda, ahol a nyár elején meghaltam… Stefan megállt, majd kiismerhetetlen arccal nézett rám.
- Klaus hamarosan itt van. Engem küldött előre, hogy elfogjalak – felelte érzelemmentes arccal, majd hirtelen mintha minden megváltozott volna rajta. Fájdalom ült ki az arcára, majd óvatosan az arcomhoz ért. Összerezzentem az érintésére, amit ő is észrevett.
- Ne csináld ezt Stefan, engedj el – kértem tőle halkan, mire ő nagyot nyelt és lehunyta a szemét.
- Nem tehetem Elena – válaszolta nekem bűnbánóan. – Eddig tudtam titkolni azt, hogy élsz, most viszont jóvá kell tennem Klaus-nak az árulásomat, különben elveszi azt, amiért cserébe a szabadságom adtam fel.
- Damon – szólaltam meg rémülten és a számhoz kaptam a kezem. Hitetlenül megcsóváltam a fejem, és könnybe lábadtak a szemeim.
- Szereted őt, igaz? – kérdezte tőlem Stefan halkan, és most már nyomát sem láttam rajta annak az érzéketlen vámpírnak, aki nemrég volt. Akkor, amikor erőszakkal elhozott az iskolából…
- Sajnálom Stefan – feleltem neki bűnbánóan, majd lehajtottam a fejem.
- Szereted őt? – kérdezte tőlem ismét fájdalmas hangon, majd az állam alá nyúlt és felemelte a fejem, hogy nézzek fel rá.
- Az életemnél is jobban – válaszoltam neki sírva. – Ő nem halhat meg – tettem hozzá összetörten.
- Nem, de neked sem kell – tette hozzá sejtelmesen és letörten Stefan. A következő, amit tett, az viszont teljesen meglepett és még csak tiltakozni sem tudtam ellene. A nyakláncom letépte a nyakamból, a zsebébe süllyesztette, majd megharapta a csuklóját és erőszakkal megitatott a vérével. Kétségbeesetten néztem fel rá, de egy cseppet sem tudtam őt meghatni. Nem teheti ezt, nem vállalhat egy ilyen kockázatot! Ha Klaus megtudja, hogy vámpír lettem, akkor bosszút állhat mindkettejükön.
Végül Stefan elengedett, majd szorosan magához rántott és mélyen a szemembe nézett.
- Amint társaságot kapunk, te mindent elfelejtesz, amit beszéltünk és azt fogod mondani mindenkinek, hogy Caroline vérével a szervezetedben változtál át – mondta nekem fájdalommal teli arccal, én pedig képtelen voltam küzdeni ellene. Majd elengedett, ám az igézés még nem fejtette ki a hatását, így dühösen pofon vágtam őt.
- Teljesen elment az eszed?! Mi van, ha Klaus rájön arra, amit tettél és megöl téged és Damont is? – kérdeztem tőle dühösen és teljesen kiborulva.
- Ezt a kockázatot vállalnom kell, mert nincs más út Elena – tette hozzá halkan Stefan, majd közelebb lépett hozzám és újra végigsimított az arcomon. – Szeretném, ha boldog lennél, és ha ezt a bátyám adja meg neked… Annak még jobban örülnék Elena. Legyetek boldogok és kérlek ne haragudj rám, amiért ezt tettem veled. Nem sokkal azután, hogy magadhoz térsz, emlékezni fogsz majd mindenre. Kérlek, bocsáss majd meg nekem – mondta letörten Stefan, majd egy óvatos csókot adott a homlokomra.
- Nem kellett volna ezt tenned – feleltem neki mérgesen, mert még mindig képtelen voltam megszólalni.
Ekkor viszont ismét mélyen a szemembe nézett Stefan és újra megigézett.
- Ne szólalj meg addig, míg mindez véget nem ér és felejts el mindent, amit mondtam neked – mondta nekem halkan, majd hirtelen arrébb lépett tőlem és újra felvette az érzelemmentes, kegyetlen maszkját.
- Á, a drága jó bátyám is tiszteletét teszi nálunk? – szólalt meg Stefan mézes-mázosan, mire én is megfordultam és az érkező Damon-re néztem. Szólni akartam neki, figyelmeztetni őt, de képtelen voltam rá. Nem tudtam megszólalni és már azt sem tudtam, hogy mit is akartam mondani. Csak néztem őt, megnémulva és tehetetlenül.
*
Hirtelen szakadtam ki az emlékekből és hangosan ziháltam. Még mindig a földön térdeltem, az arcom pedig könnyes volt. Szóval Stefan volt… Mielőtt megölt volna, ő maga gondoskodott arról, hogy visszatérjek. Damonhoz… Azt akarta, hogy boldogok legyünk és az áldását adta ránk. Hogy is tudnék rá haragudni? Hogy tudnám utálni, vagy gyűlölni?
Hangosan kitört belőlem a sírás, majd a kezembe temettem az arcom. Amit Stefan tett… Az önfeláldozása… Borzasztóan hálás voltam neki és nem hittem, hogy valaha is meg tudom köszönni neki azt, amit tett.
Damon léptei térítettek magamhoz, ám mire ő belépett a szobába, nem tudtam addig megnyugodni.
- Elena, nézd mit találtam a… - kezdte volna Damon, ám amint meglátta, hogy sírva térdelek a szoba közepén, azonnal hozzám sietetett és letérdelt mellém. Aggódva nézett végig rajtam, és fogalma sem volt arról, hogy mi bajom van. – Elena, mi történt? Mi a baj? – kérdezte tőlem feszülten Damon.
- Stefan… Stefan volt az. Megmentett – feleltem neki azt a pár szót, amivel azt hiszem, hogy mindent sikerült elmondanom neki. Az arcom könnyekben úszott, Damon pedig kérdés nélkül átölelt. – Az ő vére változtatott át, nem Caroline-é – tettem hozzá halkan.
- Tudom – szólalt meg Damon mély levegőt véve. Hirtelen kiváltam az öleléséből, majd döbbenten néztem fel rá.
- Tudod? De honnan? – kérdeztem tőle értetlenül.
Ő nem válaszolt semmit, csak belenyúlt a zsebébe és előhúzta belőle a nyakláncom és egy levelet.
- Most találtam a kandalló párkányán. Biztosan azelőtt járt iitt és tette ide, mielőtt Bonnie-ék elhoztak volna minket a kőfejtőtől.
Hitetlenül megráztam a fejem, majd óvatosan átvettem Damontól a nyakláncot. Az enyém volt, ez tagadhatatlan volt. Elvettem tőle a levelet, majd kihajtottam és magamban olvasni kezdtem.

Drága Bátyám,
Remélem egyszer meg tudsz majd nekem bocsátani és te is belátod majd, hogy nem volt más választásom. Vigyázz rá, szeresd őt és legyetek boldogok.

Testvéred

Stefan

Csendesen folytak tovább a könnyeim, majd Damon-ra néztem. Ő kiismerhetetlen arccal nézett rám, és semmit sem tudtam leolvasni az arcáról.
- Soha nem veszítettük el őt – szólaltam meg halkan, majd óvatosan Damon arcához értem. – Megigézett, ezért csak most emlékeztem vissza arra, amit nekem mondott. Az áldását adta ránk Damon – tettem hozzá halkan, mire ő hitetlenül megcsóválta a fejét. – Nem akarná, hogy bűntudatod legyen a történtek miatt Damon, szóval kérlek, ne haragudj se rá, se önmagadra. Stefan helyesen cselekedett.
- De elvette tőled a döntés lehetőségét… Pontosan úgy, mint én tettem az áldozati szertartás előtt, amiért kis híján örökre meggyűlöltél. Hogy tudnád ezt megbocsátani neki? – kérdezte tőlem keserűen.
- Nem volt más választása, ezt te is tudod. Klaus mindenképp megölt volna engem, és ha nem ő végez velem, akkor Klaus nem kímélte volna meg a te életed sem. Stefan azt tette, amit kellett és én nem haragszok rá emiatt.
- De nem kellett volna, hogy elraboljon és megöljön – mondta Damon keserűen, majd felkelt a földről és mérgesen elkezdett járkálni a szobában. Én is felálltam, majd odaléptem hozzá, megfogtam a vállait, így végül megállt és rám nézett.
- Én nem bánom Damon, mert te is tudod azt, hogy előbb-utóbb csatlakoztam volna hozzátok – mondtam neki halkan, mire ő tagadóan megrázta a fejét.
- Nem Elena, ez… - kezdte volna, de nem bírta végigmondani amit akart. Mély levegőt vett, majd végül folytatta. – Amikor ma este magadhoz tértél a kanapén, az legalább annyira boldog pillanat volt számomra, mint amikor először mondtad azt nekem, hogy szeretsz. El sem tudom mondani neked, hogy mennyire boldog vagyok, hogy itt vagy és nem haltál meg. De még mindig azt mondom, hogy lett volna más út is.
- Nem Damon, nem volt – válaszoltam neki kedvesen, majd boldogan végigsimítottam az arcán. – Ennyire zavar, hogy az örökkévalóságig a nyakadon fogok lógni? – kérdeztem tőle halkan, mire ő döbbenten nézett vissza rám. Végül elmosolyodtam, mire ő megcsóválta a fejét, elmosolyodott, ám amit ezután tett, az teljesen váratlanul ért. Hirtelen megragadott, majd olyan hévvel és intenzitással csókolt meg, mint talán még soha. Sejtettem, hogy ehhez a törékenységem megszűnése miatt vetemedett végül, de tulajdonképpen nem is nagyon érdekelt, hogy miért tette ezt. Csak élveztem a mesés csókot, amit kaptam tőle, és már biztosan tudtam azt, hogy Stefan valóban helyesen cselekedett. Most hogy újra csókolhattam a férfit, aki a világomat jelentette, nagyon hálás voltam Stefan-nak és reméltem, hogy egyszer majd személyesen is köszönetet mondhatok neki.

8 megjegyzés:

  1. Hát, nem is tudom mit írjak, egyszerűen szuper lett. Szép és érzelmes vissza emlékezések és jó volt megtudni, hogy mi történt Elena szemszögéből. Alig várom a befejező részt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Zoltán :) Huh, nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet a rész :) Hát igen, mindjárt véget ér a történet... Sajnos... Vagy nem sajnos? :o nem tudom, még én sem tudom erre a választ...

      Törlés
  2. Drága Morwen!
    Sok puszit küldök annak a buksinak, akiéből egy ilyen fejezet/történet pattant ki.
    Én meglepődtem (eléggé) Stephan tettén, éa Neked hála ebben a történetben nem találom annyira elelnszenvesnwk, mint a sorozatban.( Én csak most kezdtem el nézni a 3. Évadot, mert megvártam amíg leszinkronizálják :) ) Na , de ha már itt tartunk kicsit kitérek Stephanra. (Rám jött az eszmefuttatás) Stephan: az 1. Évadban még szerettem, de már a 2-3. Résztől Delenának szurkoltam. :D Nekem az Elenával való kapcsolata túl laposnak, csöpögősnek és nem valódinak tűnt. Oké. Elena beleszeret Stephanba. Stephan sokkal előbb beleszeret Elenába. Elena rájön, hogy úgy néz ki mint Katherine. Balesetet szenved. Ki menti meg?? DAMON!!! Stephan átmegy labilis " kapcsolóba". Kivel táncol Elena??? DAMONNAL!!!! Stephan szerelme lehet, hogy tiszta stb...stb..., de önző! Damon szerelme viszont önzetlen! Ha nem lenne az, nem felejteti el Elenával a szerelmi vallomását. Aztán elmegy Klaussal, ott az esély, hogy visszakapja Elenát de:" tudod mi nem múlik el soha? A bosszúvágy!"... Aztán amikor Damon megcsókolja Elenát, még pofon is veri, igaz, hogy már nem a barátnője... Ugyan mit neki az! Kicsit sem zavartatja magát. De Elena viszont tökéletesen összefoglalta az érzéseit Caroline-nak: "Nem gondolhatok rá úgy! Mit árulna el az rólam?" "Azt, hogy ember vagy, Elena!" Szóval... Stephan pedig csak a bosszújával törődik, adja, hogy kikapcsolta az èrzéseit, aztán pesig játssza a sértődöttet. Pff.. Na íme a véleményem Stephanról. Ja és mindig magát állítja be a jónak, és Damont pedig a rossznak. Ez is nagyon irritál benne, pedig ő se csinált mást!! Ripper emberek! Ez csak olyan, mintha a kannibál átmeneti időre vegetáriánus lesz! Na akkor ennyi:) Remélem nem untattalak halára. A lényeg pedig az, hogy ez a fejezet megint nagyon csodás volt, és történetben talán kicsit szinpatikusabb lett Stephike. Nagyon, nagyon tettszett és gratulálok hozzá! Ismét egy csodálatos fejezet volt!
    Puszi: Ági

    Ui: Ha èrdekel a véleményem a többi szereplőről akkor szivesen leírom! :D

    Jó nyarat!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ági! :)

      Először is: hogyne érdekelne a véleményed a többiekről? :) Stef kapcsán amúgy teljesen egyetértek veled, tökéletesen összefoglaltad azt, amiért nekem sose volt a kedvencem. Na jó, talán most így az 5. évad felé kicsit megbékélek vele, mert... Oké, ezek szerint nem spoilerozhatok neked, szóval erről inkább nem mondok semmit. A lényeg, hogy ha a 3. évadig utáltad, nem bírtad Steft, akkor ezek után a 4.-ben gyűlölni fogod. Ahogy én is. Sosem volt a szívem csücske, sose voltam Stelenás. Én is amint felbukkant Damon és nyilvánvalóvá vált, hogy mit érez Elene iránt és a legfontosabb, hogy HOGYAN.... Damon mindig önzetlen volt Elenával és a későbbiekben is az lesz. Tiszta és igaz szerelem, csak ezt tudom rájuk mondani :)
      A fejezet pedig... Nos örülök, hogy itt egy kicsit megkedvelted Steft és a részt is szeretted. Már csak egy fejezet és vége... Huh, nem is tudom mit mondjak erre.
      Talán csak azt, hogy köszönöm, hogy írtál és borzasztóan boldog vagyok, hogy szeretted ezt a történetet:)
      Puszillak :) És neked is jó nyarat :)

      Törlés
  3. Akár hiszed, akár nem, csak most volt időm elolvasni a fejezetet. Rendesen ki is akadtam emiatt, ezért is irok csak most. Zoltánnal ellentétben én egy cseppet sem várom a befejező részt, a fejezetet igen, de nem a befejező fejezetet. Végre van még rajtam kivül más is aki regényeket ir kommentnek.... Visszatérve a fejezethez nagyon megvisel, hogy ez lesz az utólsó fejezet. Csak remélni tudom, hogy legalább egy - egy oneshuttal méglepsz, megörvendeztetsz engem és mindannyiunkat. Jó dolog ha az embernek (ebben az esetben a vámpirnak) van mire emlékeznie, egyaránt kellemes és kellemetlen is. Nagyon tetszett a rész, nincs mit hozzáfüzni, egyszerűen nem lehet találni benne vmi kivetnivalót. Tökéletes munkát végeztél, mint mindig. Mit szólsz - egy epilógushoz...:):):)???? Kiváncsian várom a kövi részt, de a történet végét nem. Istenem, mennyire fog hiányozni......., jön, hogy sirjak, tudom, tudom ott van a Damonos fanfiction, de akkor is... AZ nem az igazi. Számomra csak Delena az igazi, bármennyire megkapó is legyen egy másik történet. Ne érts félre tetszik Damon és Alice, de .... nem érzem át, mint Delenát, vmi hiányzik .... Na mindegy, viszont imádom Delena minden egyes betűjét, egyszerre meglepő, gonosz, szivmelengető, romantikus és még sorolhatnám a jelzőket úgy sem fogynék ki belőlük. Mindez a te zseniális buksid szüleménye... szenzációs!!!!!!!!!! Gratulálok :):):) Szánj meg minket a nyárára, a TVD szünetre és lepj meg egy másik ugyan ilyen fordulatos, romantikus Delena storival. Oké, oké abba hagyom a locsogást... Puszi:):):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Maresz! :)

      Oh, szegénykém. :( De végül ide értél és el tudtad olvasni a részt. Tudom, a befejező részek mindig ilyenek. Keserédes búcsú. Akarja is az ember a végét meg nem is. Kíváncsi is rá meg... Igen, kíváncsi rá :D Tudom, én is így szoktam lenni ezekkel :)
      Tudom, hogy neked Delena a favorit, és hidd el, nekem is az. Csak egyszerűen kellett írnom egy olyat is, amiben Damon talál valaki mást, aki legalább annyira passzol hozzá, ha nem jobban, mint Elena. Delenával pedig ki tudja, hogy mi lesz a 6. évadban. Oké, biztosan Delena endgame lesz, ill Steroline, de... Az a baj, hogy bennem téged kiégett a sorozat és Delena is. Nálam meg nem hozza el azt a varázst, mint korábban. És ez.. Ha ez nincs meg... Ha nincs meg, nem megy, nem lehet róluk írni. Azzal, hogy a soriban úgy ahogy megkaptuk Delenát, az sok minden meg is adott és el is pusztított bennünk. És ezzel szerintem nem csak én vagyok így. Nem csak rajongóként és íróként is. Ezt csak azért mondom, mert emiatt 99%, hogy nem leszek képes több Delenát írni. Talán visszahoz majd valami ihletet a 6. évad, talán nem. Ebben nem vagyok biztos. Amikor meg akartam írni a TVD-ben, azt hiszem, hogy azokat megírtam. Szóval egyelőre marad a DF, mással nem tudok egyelőre szolgálni. Kérlek ne utálj ezért... Ezt tényleg nem én irányítom. :( Nehéz ezt így megmagyarázni.
      Még van egy TDF, remélem az végül feldob majd téged és nem fogsz rám túlzottan haragudni.
      Köszönöm, hogy írtál drága:)
      Puszillak :)

      Törlés
    2. Persze, hogy megértem és bizonyos szinten egyet is értek veled. Sőt... Amit nagyon remélek és szeretnék, hogy legalább a Köt2 befejezed még ha nem is most rögtön. Azt tényleg nagyon sajnálnám, ha befejezetlen maradna. Talán most, hogy "több időd maradt" talán elküldöd a többi történed, emlékszel amiről még régebb szó volt. Persze, hogy nem haragszom rád, első sorban nincs miért, másodsorban nem is tudnék. Valóban a regény irás nem egy olyan műfaj amit erőszakkal lehet csinálni. Abban is igazad van, hogy annyi csalódás ért már Delena téren, hogy egyszerűen nem látom értelmét már a sorozat folytatásának sem, attól függetlenül, hogy nagyon kiborultam Damon "halála" miatt. Azért a Köt2 nagyon számitok, mondjuk úgy november körül... :):):) Az oldalt légyszi ne zárd be ha vége lett a DF is. Légysziiiiiiii.... Puszi Kisvadalma :):):)

      Törlés
    3. Szia :)
      Azta, ide is elértem... Hát, több idő? Az sehogy sem adatott meg. Pokoli volt ez a nyár, és TVD a jó ég tudja mikor tudtam utoljára írni. Ahogy mondtad, a láz kihalt, és Delana... Elrontották, nem megy. Nem végleges záráson gondolkodok, és soha ne mondja az ember, hogy soha. Ki tudja, egyszer talán visszatérek a Köt2-höz, nem tudom. Perpillanat nem sok esélyt adok rá. Ha a sori vissza tudná hozni ezt a varázst... Meglátjuk. Nem sok esélyt van rá, de tényleg...
      Igen, tudom, a doksijaimat is rendbe kéne hoznom, de látod, sokszor a linkek megcsinálásáig se tudtam itt eljutni. Sok volt ennyi oldalt vezetnem, és most, hogy ez is a vége felé tart... Nagyon elrontották Delenát, de tényleg... :(

      Törlés