2014. július 4., péntek

The Delena Fanfiction - 27. fejezet: Baljós jövőkép

Sziasztok!

Egyre közelebb vagyunk a történet végéhez, remélem ezt már ti is érzitek.:) A mai részről mit is mondjak? Talán semmit sem kellene. De a végén... Hát, kíváncsi vagyok, hogy ehhez vajon mit szóltok.:)



**********************



Hogy miként telt Elena-val a hétvégénk? Nos a varázslatos szó sem fejezné ki igazán azt, amit ez a közös néhány nap jelentett nekünk. A kapcsolatunk még erősebb és szorosabb lett, és azt hiszem, hogy végre Elena is teljes mértékben megértette azt, hogy mit jelent ő nekem. Ha lehetne, akkor azt mondanám, hogy a pénteki kis meglepetésem után még boldogabb és még szerelmesebb volt. Pontosan a szíve közepébe találtam, amit természetesen nem lettem volna rest elszalasztani. Szerettem ezt a csodálatos lányt és örökre magam mellett akartam tudni. Ha ehhez pedig az kell, hogy újra és újra megbabonázzam, hát akkor legyen. Ha van valami, amihez Damon Salvatore ért, akkor az pontosan ez volt.
Hétfőn reggel a Salvatore villából vittem el Elena-t az iskolába, és ahogy ígértem, Ric óráját sem késte le.
- Délután mikor is végzel? – kérdeztem Elena-t vigyorogva, amikor már vagy a századik búcsúcsókunkat váltottuk az iskola előtt. Hülyének néztek esetleg minket a diákok? Nem érdekelt. Imádtam ezt a nőt, és ha valaki ennyire irigy, hát akkor nézze csak ahogy egymást faljuk és kis híján leteperjük a másikat a nyílt utcán. A szemérmesség és én két külön fogalom voltunk.
- Csak nem hiányozni fogok? – kérdezte tőlem Elena incselkedve.
- Előfordulhat – válaszoltam neki piszkálódva, mire ő nevetve átkarolt és újra egy édes csókot adott.
- Délután háromkor várlak ugyanitt, de nem merj egy percet sem késni, mert azt megbánod – felelte nekem fenyegetően, de mindketten tudtuk jól, hogy csak viccel.
- Igenis hölgyem – feleltem neki szalutálva, aminek következtében mindketten nevetésben törtünk ki. De aztán megszólalt az a fránya csengő, így Elena-nak valóban indulnia kellett. Még egy utolsó csókot váltottunk, majd Elena hátat fordított nekem és besietett az épületbe. Én csak fejcsóválva néztem utána, aztán végül beszálltam a kocsiba és elhajtottam haza.
A napom Elena nélkül roppant unalmasan telt, így amint elérkezett az idő, akkor mint egy izgatott, félnótás, szerelmes bolond úgy pattantam be a kocsiba és vezettem az iskola elé. Mosolyogva szálltam ki az autóból, majd vártam Elena-ra. Vártam, de a türelem nem az erősségem, így öt perc után bementem az épületbe. De akármerre is mentem, Elena-ba sehova sem botlottam bele. Mindenhol csak lézengő diákok voltak, és miután a tornatermet és az udvart is átkutattam, kezdtem ideges lenni. Tudtam, hogy ma testneveléssel zárja Elena a napot, ő viszont sehol sem volt. Igen türelmes voltam és próbáltam nem paranoiás lenni, így miután 20 perc után sem akadtam rá, végül a telefonomért nyúltam. Ám legnagyobb döbbenetemre nem vette fel a mobilját.
Ez már több, mint gyanús volt nekem is, ezért úgy döntöttem, hogy felhívom Bonnie-t, hátha ő tud valamit Elena-ról.
- Damon? Miért hívtál? – kérdezte Bonnie értetlenül a telefonba, mert nem igazán szoktunk mi ketten csevegni, így a kérdése teljesen jogos volt.
- Nem tudod, hogy hol van Elena? Megbeszéltük, hogy iskola után találkozunk, de sehol sincs és a telefonját sem veszi fel.
- Öhm, nem tudom Damon. Én azt hittem, hogy veled van, mert az utolsó órán nem jelent meg. Gondoltam, hogy ellógott veled – válaszolta Bonnie, de már az ő hangja is aggódóba váltott.
- Ha így lenne, akkor nem te lettél volna az első, akit hívok – feleltem neki egyre feszültebben. – Megkérdeznéd Jeremy-t is, hátha tud valamit? Én meg felhívom a szöszit.
- Rendben. Szólj, ha bármit találsz – felelte Bonnie idegesen, majd bontottuk a vonalat.
Próbáltam lenyugtatni magam, de nem igazán sikerült. Egyre jobban aggódtam és Bonnie szavai is megijesztettek. Rossz érzésem támadt, csak éppen azt nem tudtam, hogy miért. Nem gondolkoztam tovább ezen, inkább azonnal hívtam Caroline-t is.
- Mondd – felelte türelmetlenül a vonalba Caroline, ami csak még tovább fokozta a mérgemet irányába.
- Nem tudod, hogy hol van Elena? – kérdeztem tőle röviden, mert nem igazán akartam most vele bájcsevejt folytatni.
- Tudtommal össze vagytok nőve, szóval neked kellene tudnod azt, hogy épp hol rejtegeted őt – felelte epésen Vámpír-Barbie.
- Caroline, ne dühíts! – csattantam fel mérgesen. – Tudod, hogy hol van, vagy sem? Az utolsó óráján nem jelent meg, holott megbeszéltük, hogy utána az iskola előtt találkozunk.
- Talán végre kinyitotta a szemét, és visszatalált ahhoz, aki megérdemli őt – válaszolta ismét olyan bicskanyitogató stílusban Caroline, hogy kezdtem magamban megesküdni arra, hogy amint a kezem közé kerül, tényleg kitöröm a nyakát.
- Mire célzol ezzel? – kérdeztem vissza végül, miután lenyeltem a haragom egy részét.
- Láttam ma Stefant a városban és gondoltam, hogy vele találkozott Elena. Nem nehéz összerakni a képet még neked sem, ugye? – kérdezte tőlem Caroline.
- Te idióta! Hol láttad őket? – kérdeztem tőle teljesen méregbe gurulva.
- Eszem ágában sincs az orrodra kötni semmit. Talán Elena végre észhez tér, én pedig nem fogom ebben megakadályozni.
- Klaus holtan akarja Elena-t és Stefan még mindig követi minden szavát! Te is összeraktad a képet szöszi? Mert ha igen, és még élve akarod látni Elena-t, akkor ideje, hogy ne az ellenséget lásd bennem – vágtam hozzá dühösen, majd kinyomtam a telefont és azonnal tárcsáztam Bonnie-t. Nem akartam egy perccel sem többet pazarolni Caroline-re, mert tudtam jól, hogy semmi konkrétat nem tud.
- El tudsz gyorsan végezni egy kereső bűbájt? – kérdeztem köszönés nélkül Bonnie-tól a telefonban.
- Ahhoz kell nekem valami Elena-tól – válaszolta feszülten Bonnie.
- Jeremy vére? – kérdeztem tőle feszülten. Komolyan mondom, néha mintha csak én lennék képes gondolkodni ebben a városban.
- Azonnal szólok neki, és amint tudok valamit, tájékoztatlak – felelte idegesen Bonnie, majd újra bontottuk a vonalat én pedig úgy döntöttem, hogy elindulok vakon a városban, hátha találok valamit. Már ha még Elena a városban van.
Ebben a pillanatban olyan dühös voltam, mint talán még soha. Egyszerűen képtelen voltam elhinni azt, hogy az öcsém képes lenne veszélybe sodorni Elena-t. Tény, hogy mérges volt rá, amiért továbblépett rajta, de hogy ezért Klaus kezére adja őt… Ez még nekem is sok volt.
Céltalanul bolyongtam a városban és időről időre a kieső utakra is eltévedtem. Fél órája már, hogy beszéltem Bonnie-val és azóta nem jelentkezett. Mintegy végszóra aztán rezgett a telefonom és egy SMS-t kaptam Bonnie-tól.
>> A régi kőfejtőnél van, de nem értem, hogy miért. Mi is odamegyünk. B.<<
Ha mindig igazam lenne és lottóznék, akkor azt hiszem, hogy már milliárdos lennék. Azonnal megfordultam az autóval és pillantok alatt felgyorsultam és a kőfejtő felé száguldottam. Pont arra a helyre, amit soha többé nem akartam már látni. Elena-t ott áldozta fel Klaus, majd megölte, nekünk pedig fogalmunk sem volt akkor arról, hogy vajon végleg elveszítjük-e őt.
Nem tudtam túl sokáig elmerengeni ezen, mert a nagy sebességnek hála, hamar megérkeztem a Bonnie által megadott elátkozott helyre. Biztos voltam abban, hogy nem tévedett, mert Stefan autója tőlem nem messze állt. Gyorsan kipattantam a kocsiból, majd elindultam oda, ahol pár hónappal ezelőtt az áldozati szertartás történt, és közben abban bíztam, hogy nem késtem el.
Alighogy közel értem a helyhez, már meg is pillantottam Stefant és Elena-t. Éppen hevesen vitatkoztak, és engem észre sem vettek egy darabig.
- Á, a drága jó bátyám is tiszteletét teszi nálunk? – kérdezte Stefan mézes-mázosan, amint megpillantott engem. Elena csak némán és segélykérően nézett rám, de egy szót sem szólt. Emiatt nagyon hálás voltam neki, mert tudtam jól, hogy nem lesz most egyszerű beszélnem Stefan makacs és kissé átmosott, ripper-fejével.
- Visszatértél – feleltem neki egyszerűen és feszülten, majd közelebb léptem hozzájuk.
- Tudod nehezemre esik elhagyni ezt a várost. Annyi sok szép emlék köt ide – felelte Stefan ironikusan, majd amint még egyet feléjük léptem, hirtelen maga elé rántotta Elena-t, jelezve ezzel, hogy ne menjek közelebb.
- Valóban képes lennél bántani őt? – kérdeztem tőle fejcsóválva. – Mert én nem hiszem.
- Megköszönném, ha nem próbálnál meg tovább elemezni és ott maradnál, ahol vagy – felelte nekem szigorúan, mire én még egyet léptem felé.
- Engedd őt el – feleltem magabiztosan, majd még egyet léptem feléjük. Ám ami ekkor történt, az teljesen ledöbbentett és megijesztett még engem is. Stefan váratlanul megharapta Elena nyakát, aki erre fájdalmasan felüvöltött, majd amint elengedte őt Stefan, térdre rogyott.
- Nem mondom még egyszer Damon – szólalt meg eszelős hangon Stefan. Nem mertem tovább kockáztatni Elena épségét, mert úgy tűnt, hogy Stefan bármire képes. Még biztosan Klaus markában volt, mi pedig képtelenek voltunk hatni rá, ebben kezdtem egyre biztosabb lenni. De nem akartam feladni, hátha még van valami, amivel elérhetem a célomat.
- Szereted őt Stefan – feleltem neki halkan, majd Elena-ra néztem, aki könnyes szemmel térdelt a földön és engem nézett. Látszólag tényleg nem mert megszólalni, mert ez a helyzet még őt is teljesen megrémisztette és kikészítette. – Sokat jelent számodra Elena, még most is – tettem hozzá halkan, majd ismét az öcsémre néztem.
- Az már régen volt bátyám, az idők pedig változnak – válaszolta Stefan sejtelmesen, ám nem volt időm elgondolkodni a szavain, mert valaki közbeszólt.
- Ahogy mondod Stefan – szólalt meg hirtelen egy fiatal női hang Stefantól nem messze, mire mindhárman arra kaptuk a fejünket. Egy szőke, fiatal lány lépdelt felénk, majd amint Stefan-hoz ért, megállt mellette és legnagyobb döbbenetemre szájon csókolta az öcsémet.
- Látom, hogy most sem bírsz magaddal húgom – szólalt meg egy másik hang nem sokkal távolabb tőlem. A hangot és a tulajdonosát is pontosan ismertem, és amint minden a helyére került a fejemben, már tudtam, hogy óriási bajban vagyunk. A szőke minden bizonnyal egy Mikaelson volt, és egyben Klaus egyik segítője is. Remek kilátások.
- Lám, lám, kihez van ismét szerencsénk – felelte Klaus elégedett vigyorral az ajkán, majd közelebb lépett hozzám. – Csak nem a haldokló báty, aki végük él és virul, mert az öccse a szabadságával fizetett az életéért? Mily felemelő és magasztos testvéri szeretet!
- Miért tértél vissza a városba? – kérdeztem dühösen Klaus-t és akármennyire is próbáltam közben kiutat találni, attól tartottam, hogy a két ősi vámpírral szemben esélyem sincs megszökni Elena-val. Sürgősen ki kell találnom valamit, de addig meg kell próbálnom húzni az időt.
- Van egy befejezetlen ügyem és ehhez szükségem van a hasonmásra – válaszolta Klaus mosolyogva. – Egy halott hasonmásra. Természetesen – tette hozzá halkan, mire én ösztönösen Elena felé léptem egyet, aki viszont most túl messze állt tőlem, Stefanhoz és a szőkéhez pedig túlságosan is közel.
- Nem ártott ő neked semmit, csak hagyd őt békében élni – feleltem neki, hátha képes vagyok meggyőzni őt, bár tudtam jól, hogy ez esélytelen. Már csak arra próbáltam játszani, hogy tovább húzzam az időt, hátha Bonnie időben ideér és kitalál valamit, amivel időt nyerhetünk, vagy amivel felülkerekedhetünk a két Mikaelson testvéren.
- Ó dehogynem drága barátom – válaszolta Klaus mézes-mázosan, majd még közelebb lépett hozzám. A karjával átkarolta a vállam, majd úgy kezdett el velem csevegni, mintha a két legjobb cimbora lennénk a Földön. – Tudod azzal, hogy életben maradt, okozott nekem egy aprócska kis problémát, amit most orvosolnom kell. De ne vedd ezt személyeskedésnek Damon. Sőt, tekintsd úgy, hogy szívességet teszek neked. Ezek a Petrova lányok tudják jól, hogy miként ugrasszanak össze két testvért, igaz kedvesem? – kérdezte Klaus olyan hangnemben Elena-tól, mintha az a kedvenc kishúga lenne. A szőke ős undorodva nézett le a földön térdelő Elena-ra, Stefan eközben pedig némán figyelte a beszélgetésünket.
- Az ősi Petrova sokkal szebb és csinosabb volt, ez viszont… - vetette oda félvállról a szőke, mire Klaus egy jóízűt nevetett.
- Igaz is, Tatia káprázatos volt, és sem Elena sem Katerina nem érhetnek a nyomába – felelte fejcsóválva Klaus. – De nem is ez a lényeg most kedveskéim. Mint mondtam neked Damon, szívességet teszek neked és Stefannak is persze. Egy esélyt kaptok, hogy a megtépázott testvéri köteléketek újra erős legyen.
- Nincs szükségünk a segítségedre – szűrtem a fogaim közt a még mindig engem átkaroló Klausnak és közben egyre jobban azért könyörögtem magamban, hogy Bonnie érjen ide minél előbb.
- Nincs választásotok Damon – felelte mézes-mázosan Klaus, majd Stefan-ra nézett. – Öld meg a lányt!
Stefan egy pillanatig hezitálva nézett rá, mire Klaus azonnal dühbe gurult, ám ezt egy pillanat alatt el is tüntette az arcáról.
- Segítek egy kicsit Stefan – felelte kedvesen Klaus, és közben hirtelen a nyakamnál fogva a földre kényszerített. – Vagy megölöd most a hasonmást, vagy én teszem most ugyanezt a bátyáddal. Választanod kell Stefan: vagy a bátyád és a szabadságod, vagy a hőn szeretett Elena.
- Stefan ne! – szűrtem a fogaimon keresztül, mire ő felállította Elena-t a földről, majd háttal szorosan magához húzta őt. Elena csak némán nézett rám, és most már biztos voltam abban, hogy Stefan megigézte, hogy ne szólaljon meg, és ne tudjon egy szót sem mondani, miután társaságot kapnak. Ismertem őt annyira, hogy tudjam, a történések után képtelen lett volna csendben maradni.
- Gyerünk Stefan, ne húzd az időt. A bátyádat választod vagy Elena-t? – kérdezte Klaus olyan hangon, mintha épp a nyertes lottószámait húznánk ki, ő pedig alig várja, hogy minderről megbizonyosodjon. Élvezettel nézett végig rajtam, amint szinte könyörögtem a tekintetemmel Stefannak, hogy ne bántsa Elena. Stefan látványa is elégedettséggel töltötte el, mert látta ő is, hogy az öcsém hezitál.
- Stefan, válaszd őt! Ments meg őt! – szólaltam meg nehezen, mert Klaus szorítása nem igazán könnyítette meg a dolgomat.
- Szerelem vagy testvériség? Mit választasz drága jó barátom? – kérdezte Klaus kedvesen, bár láttam rajta, hogy egyre csak fogy a türelme. Már csak abban bíztam, hogy képes vagyok hatni az öcsémre, és még ha Elena-nak sem kegyelmezne meg Klaus, talán Bonnie még időben ideérhet. Ha engem elintéz Klaus, akkor Bonnie-nak ezzel még időt nyerhetek.
Elena könnyes szemmel rám nézett, de olyan megnyugvás volt a szemeiben, ami tudtam jól, hogy rosszat jelent. Sose akarta volna, hogy Stefan és én elveszítsük egymást miatta, és amennyire ismerte Stefant, ő már tudta, hogy mi fog következni.
- Szeretlek Damon – suttogta olyan halkan, amit talán csak én voltam képes meghallani, vagy talán csak én tudtam leolvasni a néma ajkairól. Nem tudom, hogy melyik volt az igaz, mert a szemeim könnybe lábadtak, és még utoljára könyörgően néztem fel az öcsémre. Ő viszont nem nézett rám. Csak Klaus-t néztem, aki a következő pillanatban megragadta Elena nyakát, és egy szempillantás alatt kitörte.

10 megjegyzés:

  1. Szegény Damon sosem lehet boldog :-(
    Wow. Remélem maradt még vámpír vér Elenában,mert ha nem akkor Damon abba belehal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig történik valami, jól mondod. Egy kérdésem van: miből gondolod, hogy Elena szervezetében volt vámpírvér? :)

      Törlés
  2. Hát a történet még mindig nagyon jó. Remélem volt a szervezetében vámpír vér, anélkül kicsit nehéz lenne megint feléleszteni. Caroline nos sajnos lassan kapcsol vagy nem figyel a dolgokra.
    Várom a következő részt és csak így tovább.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, erre most nagyon nem tudok válaszolni, mert nem akarok spoilerezni. Örülök, hogy tetszett a rész. Caroline meg... Nos igen, nem könnyű vele :D

      Törlés
    2. Nos ha volt akkor nincs gond, ha nem volt akkor egy szép tragédiát írtál ami eddig nagyon jó volt. Vagy jöhetnek megint a problémásabb és veszélyes varázslatok, megannyi lehetőség és kitudja mivel lepsz meg minket. Alig várom.

      Törlés
    3. Holnap meg is tudod, már nem kell olyan sokat várni rá:) Úgy gondolod, hogy sad end-del leplek meg titeket? :o hát, hamarosan kiderül :)

      Törlés
  3. Hát, sajnos a csontjaimban éreztem már egy ideje, hogy közeleg a vég. Nem csak a történet végére, hanem Elena halálára és Delena halálára is gondoltam. Nos, nagyon úgy néz ki, hogy Damon boldogsága sosem lehet tartos (természetesen én sem, mivel vége Delenanak), sosem lehet igazán boldog, hacsak .... Igen, itt jön a következő fejezet. Még mindig nagyon tetszik ahogy irsz, egy nagyon remek iró vagy. Amit igazán sajnálok az az, hogy egyszer mindennek vége, főleg ha egy magával ragadó, szenzációs történetről van szó. Ezúton is köszönöm, hogy "részese" lehettem. Kérlek, nem könyörgök, ne hagy a nyárára Delena nélkül, pláne ne most amikor az 5 évad úgy végződött ahogy... Minden jót, millió puszi!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jók a megérzéseid. MIndig van egy bomba, ami előbb-utóbb felrobban, nemde?:)
      Köszönöm a kedves és elismerő szavaidat:) Jaj, nagyon örülök, hogy tetszett a rész és nem haraptad le miatta a fejemet:)
      Delena lesz még a nyáron, egyelőre ennyire el vagyok látva, szóval nem kell nagyon félni :)
      Köszönöm, ,hogy írtál :) Nagyon feldobtad az estém ezzel a pár kedves szóval :) Puszillak :)

      Törlés
  4. Jajj, annyira jó volt!!! Én is remélem, hogy van Elena szervezetében vámpírvér!!! Igen, és nagyon iól írsz, eszméletlen tehetséged van hozzá!!!!! Még 1x gratulálok!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ági!:)
      Jaj, nagyon köszönöm, teljesen meghatottál :)
      Csak tudnám, hogy honnan veszitek, hogy volt a szervezetében vámpírvér :D Na majd kiderül, erre még várnotok kell egy kicsit :)
      Köszönöm a kedves szavaidat:) Nagyon jól estek :)

      Törlés