2014. március 7., péntek

The Delena Fanfiction - 16. fejezet: Bökkenő a tervben



Sziasztok!

Ma Elena szemszögéből robogunk tovább.:) Az előző fejezet úgy látok, hogy sokatokat felkavart és nagyon kíváncsian vártátok a folytatást.:) Nem ígérem, hogy ma mindenre választ kaptok, de ami késik, tudjátok, nem múlik.:) Gondolom, hogy a mai végjáték se fog hidegen hagyni Titeket, és legalább annyira tűkön ülve várjátok majd a folytatást, mint én.:) A következő fejezetről előljáróban annyit mondok most el, hogy sok kedvenc fejezetem van ebben a történet, és a következő egyértelműen közéjük tartozik.:) A címe Makacs páros lesz, és Damo szemszögéből olvashatjátok majd másfél hét múlva.:)

Morwen


 ********************

Damon nagyon hamar visszatért és láttam rajta, hogy nem járt sikerrel. Az arca komor volt és ez nem sok jót ígért. Gyorsan bepattant mellém az autóba, majd aggódva rám nézett.
- Nos? Mit találtál? – kérdeztem tőle feszülten, mert már alig bírtam kivárni, hogy információkhoz jussak. Nem volt sokáig távol, nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnt és már az is nagy szó volt, hogy képes voltam megvárni őt itt, és nem indultam én is útnak valamerre.
- A lakásában az ég tudja, hogy mikor járt utoljára, ott nem akadtam a nyomára. Ezután viszont elmentem Gloria-hoz, aki láss csodát, roppantul fitt és jó bőrben van, ahhoz képest, hogy több mint 100 éves elmúlt – felelte Damon ironizálva, majd megrázta a fejét és kérés nélkül folytatta, amiért most roppant hálás voltam neki. – Szóval beszéltem a csodaboszival, és megtudtam tőle azt, hogy Stefan és Klaus járt nála pár napja, és úgy tudja, hogy még nem hagyták el a várost. Terveznek valamit, ami nekem egy cseppet sem tetszik, és Gloria ebben próbál segíteni nekik, természetesen nem önszántából – tette hozzá Damon baljósan, amivel túlságosan is megijesztett engem.
- Mondd el, hogy mit tudtál meg! – feleltem neki egy gombóccal a torkomban. Túl jól ismertem már Damont, és láttam rajta, hogy valami nagyon nem jó dologról szerzett tudomást, és ez valahogy engem is megrémisztett.
- Nos Gloria elmondta, hogy azon dolgozik Klaus, hogy ugyanolyan hibrideket tudjon létrehozni, mint amilyen ő maga is. Eddig nem jártak sikerrel, így most azután nyomoznak, hogy mi sülhetett el balul az áldozati szertartáson, vagy hogy mi hiányzik még ahhoz, hogy ezen képességét használni tudja – felelte nekem aggódva, mire én a számhoz kaptam a kezem ijedtemben, mert tudtam jól, hogy mi a probléma forrása.
- Én – feleltem neki halkan és könnybe lábadtak a szemeim. – Én vagyok a probléma – tettem hozzá összeszorult torokkal. Ez egy olyan információ volt, ami úgy sejtettem, hogy minden tervünket felborítja majd.
- Magam is így gondolom, szóval az utazásunk eddig tartott Elena, indulunk vissza Mystic Falls-ba – mondta ellentmondást nem tűrően, mire én hevesen megráztam a fejem, mert eszem ágában sem volt ezek után magára hagyni Stefan-t.
- Nem, nem, nem, ezt nem tehetjük meg Damon – vágtam közbe szinte hisztérikusan, mert úgy tűnt, hogy csak én látom át a helyzetet, és csak én akarom mindenképpen folytatni azt, amibe belekezdtünk. – Hát nem érted Damon? Stefan még magánál van, mert ő tudja jól, hogy mi a gond, de ezt nem kötötte Klaus orrára. Nem mondta el neki, hogy életben maradtam. Ő végig velünk volt Damon, én pedig elárultam őt – szakadt ki belőlem váratlanul a bűntudat, amit eddig többé-kevésbé kezelni tudtam, de Stefan önfeláldozása már túl sok volt nekem is. Borzasztóan szerettem Damon-t, de Stefan önzetlenség túlságosan is a szívembe mart, és ezt nem hagyhattam viszonzatlanul. Bármi áron, de segítenem kell Stefan-nak, mert nem ezt érdemli tőlem.
- Ne aggódj, ki fogjuk szabadítani Stefant. De neked a háttérben kell maradnod, mert nem tudhatja meg Klaus, hogy élsz – mondta nekem aggódva Damon, majd kedvesen a karjaiba vont és átölelt.
- Szerinted hogy tudnánk Klaus-tól kiszabadítani őt? – kérdeztem halkan, fojtott hangon a mellkasába.
- Ezt még nem tudom Elena – felelte aggódva, majd mély levegőt vett és felemelte a fejem, hogy ránézzek. Az aggódó azúr szempár az enyémbe fúródott és annyi biztatás volt benne, ami egy kicsit engem is meg tudott nyugtatni. – De kitalálunk majd valamit, rendben? – tette hozzá halkan Damon.
Én csak bólintottam és szipogva visszabújtam a biztonságot nyújtó ölelésébe. A gondolataim folyamatosan kergették egymást a fejemben, és képtelen voltam teljesen lenyugodni. Az, hogy ismét az életemre törnek, teljesen kikészített. Nagyon elegem volt már abból, hogy a sors furcsa játéka miatt mindig engem akar valaki, jobban mondva folyton a halálomat akarják. Mikor lesz már ennek vége? Talán Damon-nak volt igaza, és jobban jártam volna, ha a szertartás után vámpírként éledek újra. Akkor talán Stefan sem lenne veszélyben és nyugodtan hazatérhetne. De attól tartottam, hogy pontosan azért nem próbál meg elszakadni Klaus-tól, mert ez az egyetlen módja annak, hogy engem biztonságban tartson. Ismét csak rám gondol és saját magával nem törődik. Ő végig az életét kockáztatta értem, én pedig úgy hálálom ezt meg, hogy a bátyjába beleszeretek, és őt cserben hagyom? Nem, ezt nem tehetem meg vele és Damon-nak sem engedhetem, hogy feladjuk most, hogy végre Stefan közelébe kerültünk. A légzésem végre kicsit lenyugodott, így már képes voltam Damon karjaiból kibújni és ránézni.
- Nem tehetjük ezt meg Stefan-nal Damon – kezdtem bele letörten és bűnbánóan. – Eljöttünk Chicago-ba utána, végre a nyomára akadtunk, nem fordíthatunk most hátat neki. Szüksége van ránk.
- Nem fogom engedni, hogy az életed veszélybe kerüljön Elena. És erről nem nyitok vitát – felelte Damon ellentmondást nem tűrően, és láttam rajta, hogy nem igazán van tárgyalóképes állapotban.
- Nézd Damon, nekem is elegem van már abból, hogy valaki mindig engem akar holtan. De nem fogom hagyni, hogy miattam szenvedjen az az ember, akit annyira szerettem és szeretek a mai napig is – feleltem neki ellenkezve, de ő hevesen megrázta a fejét.
- A válaszom határozott nem Elena – felelte Damon egyre dühösebben.
- Kérlek Damon, próbálj meg megérteni engem is – kezdtem bele újra az érvelésbe, és közben mélyen a szemébe néztem. – Te is bármikor kockára tennéd az életed értem, vagy Stefan-ért, és én is bármikor megtenném ezt értetek. Habár vele a szerelmünk véget ért, de ugyanolyan fontos marad majd mindig számomra – feleltem neki eltökélten, hátha végre valahogy hatni tudok rá.
Damon szemei szikráztak a dühtől és láttam rajta, hogy kezd kijönni a béketűrésből és a szavaim olyanok, akár a falra hányt borsó. Egyáltalán nem tudtam hatni rá.
- Elena, tudhatnád jól, hogy ha erőszakkal kell is megvédenem az életed, akkor is megteszem, még ha te ez ellen kézzel-lábbal hadakozol is – válaszolta feszülten. A karjai még mindig körülöttem voltak és a feszültséget tisztán éreztem a tagjaiban, amit úgy gondoltam, képtelen leszek eltűntetni belőle. Túlságosan is eltökélt volt, és tudtam, hogy erre a Damon-ra szinte lehetetlen bármivel is hatni, de én mégsem adtam fel, tovább próbálkoztam a meggyőzésével.
- Tudom Damon, ezért kérlek arra, hogy most az egyszer hallgass meg és fontold meg a kérésem. Tisztában vagyok azzal, hogy képes vagy erőszakkal hazacipelni most azonnal, én viszont arra kérlek, hogy ne tedd – kértem tőle halkan, ám úgy tűnt, hogy a szavaim egyáltalán nem képesek hatni rá. Ha az életemről volt szó, Damon túlságosan is makacs tudott lenni. Most viszont örültem volna, ha ezen szeretnivaló és egyben bosszantó tulajdonságát mellőzni tudná.
- Még mindig nem érted Elena, hogy mennyire sokat jelentesz nekem – felelte Damon halkan és kicsit megenyhülve. A tekintete kedvességről és aggódásról árulkodott, ami mögött a mély és őszinte szerelme húzódott. Az a szerelem, amiért én is bármikor az életem adtam volna. Damon mély levegőt vett, majd tovább folytatta. – És nem érdekel, ha magamra haragítalak, meggyűlölsz, vagy kiadod örökre az utam. Ezzel a tudattal bármikor könnyebben tudnék élni, mint azzal a ténnyel, hogy hagytam, hogy veszélybe kerülj és meghalj.
- Nem fogok veszélybe kerülni Damon – feleltem neki halkan, majd lágyan végigsimítottam az aggódó vonásain. A vallomása szívet melengető volt és ez egy boldog mosolyt csalt az arcomra.
- Ezt nem tudhatod Elena – válaszolta meggyötörten. Láttam rajta, hogy vívódik, de még mindig nem bíztam abban, hogy meg tudom őt győzni. Szeret, és ez az óvó szeretet mindennél erősebb volt a lelkében. – Sose hagynám, hogy meghalj – tette hozzá halkan.
- Tudom Damon – válaszoltam neki elmosolyodva. – Nem is szándékozlak itt hagyni téged. Hiszen van még néhány tartozásod felém – mondtam neki halkan.
- Miféle tartozásra célzol? – húzta fel kíváncsian a szemöldökét Damon.
- Például ott van az a bizonyos lista a gúny-, vagy inkább beceneveidről – kezdtem a felsorolást, amivel egy csibészes vigyort varázsoltam az ajkára, így látszólag egy picit sikerült oldanom a benne lévő feszültséget. – Aztán ígértél még nekem egy közös főzőcskézős randit is.
- Nem ígértem ilyet neked– felelte Damon csodálkozva, ám a hamiskás mosolya végig a szája szegletében bújkált.
- Nem mondtad ki nyíltan, de tudom jól, hogy valójában randevú volt az, amit a szülinapomon ajánlottál – feleltem neki mosolyogva.
- Átlát rajtam Miss Gilbert – mondta Damon nevetve, majd egy rövid csókot adott az ajkamra.
- Továbbá vannak még dolgok, amikkel még több ízben tartozol nekem – tettem hozzá incselkedve, mire ő kíváncsian felhúzta a szemöldökét.
- Például? – kérdezte Damon érdeklődve.
- Ha jól érettem, akkor nagyon szeretnéd azt a bizonyos vörös szettet megtekinteni rajtam. Vagy inkább lehámozni szeretnéd rólam? – tettem hozzá vigyorogva, majd érzékien beharaptam az ajkam.
Ő csak nevetve megcsóválta fejét, majd szorosan magához ölelt.
- Vigyázz, mert a végén nem fog érdekelni, hogy milyen csipkét rejtegetsz a ruháid alatt. A lényeg amúgy is a tartalmuk – mondta Damon izzó tekintettel, ami engem sem tudott hidegen hagyni. Ismét égtem a Damon Salvatore-féle mesés és izzó bűvkörben, ez pedig egy boldog és elégedett mosolyt varázsolt az arcomra.
- Na látod Damon, nem szándékozlak a tartozásaim kiegyenlítése nélkül itt hagyni téged, vagy addig, amíg te nem rovod le a saját adósságaid felém – válaszoltam neki mosolyogva, majd egy finom csókot adtam a hívogató ajkaira, amiket úgy éreztem, hogy sosem tudnék megunni. Ez a férfi annyira a szívembe lopta magát, hogy képtelenség lett volna nélküle élnem. Hirtelen el sem tudtam képzelni azt, hogy miként nem láttam azt egészen tegnapig, hogy őrültem szerelmes vagyok ebbe a férfiba?
- Szóval tárgyalni akarsz? – kérdezte tőlem Damon elgondolkozva, és ezzel engem is magamhoz térített. Az arcán hirtelen egy gonosz vigyor jelent meg, ami miatt sejtettem, hogy nem lesz továbbra sem könnyű dolgom vele. Valami buktató lesz az ajánlatában, csak még azt nem tudtam, hogy mi. –Azt hiszem, hogy kompromisszumképes vagyok – tette hozzá olyan hangnemben, ami úgy éreztem, hogy nem sok jót ígér. De azért hallani akartam az ajánlatát.
- Hallgatlak Damon – feleltem neki kíváncsian.
- Egy feltétellel maradhatunk Chicago-ban és kutathatunk tovább Stefan után. Csak egy feltételem van Elena, és ebből nem engedek – tette hozzá szigorúan, én pedig biztos voltam abban, hogy tényleg nem tréfál. Ha a biztonságomról volt szó, akkor nagyon önfejű tudott lenni, szóval tőle már az is nagy szó volt, hogy egyáltalán beszélhetünk arról, hogy Chicago-ban maradunk.
- És mi lenne az? – tettem fel a kérdést, ám egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy kész is vagyok hallani a válaszát.
- Minden egyes nap, amíg itt vagyunk, vagy amíg a kutatás miatt veszélyben lehetsz, mindig innod kell a véremből, hogy az folyton a szervezetedben legyen. Ez a feltételem Elena. Nem kockáztatom az életed, és ez az egy módja van, amivel maradásra bírhatsz – tette hozzá szigorúan és közben kitartóan vizslatott az azúr tekintetével. Figyelte a reakcióimat, ami azt hiszem, hogy a döbbenettel indult. Aztán lassan végigpörgettem a fejemben a lehetőségeimet, a hosszú és rövid távú terveimet, a céljaimat, és mikor ezzel végeztem, elmosolyodtam. Damonra néztem, majd csillogó szemekkel közelebb bújtam hozzá és átkaroltam a nyakát. A szívem hevesen elkezdett dübörögni a mellkasomban, mert éreztem, hogy amit most mondani fogok neki, az erősebb bármilyen szerelmi vallomásnál, amit a tudtára adhatok. Boldogan merültem el a gyönyörű azúr tengerben, majd mosolyogva válaszoltam neki.
- Megegyeztünk Damon – feleltem neki halkan és magabiztosan, amivel elértem azt, hogy egy döbbent vámpír karjaiba kerültem, aki szerintem egyáltalán nem gondolta komolyan az ajánlatát. Én viszont komolyan vettem és a döntésemben is biztos voltam. Ezt a kockázatot vállalni tudom. A kérdés már csak az volt, hogy Damon engedni fogja-e, hogy vállaljam…

6 megjegyzés:

  1. Hát nagyon jó lett. Az tetszik, hogy Elena rendesen meg indokolja Damonnak meg magának , hogy miért akarja Stefant megtalálni, kiszabadítani. Jó látni, hogy kitart amellett, hogy szereti Damont és Stefanon már csak úgymond mint barát akar segíteni. Damon ajánlata elég ésszerű, de kicsit meglep, hogy Elena beleegyezett (fél lábbal már vámpír). Túljutottunk a történet felén akkor gondolom hamarosan kezdődik a végjáték és szépen lassan felgyorsulnak a történések. Alig várom a folytatást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A végjáték igazából a huszasok átlépésével indul majd el.:) Addig még van egy kis idő.:) Szóval Damon ajánlata nem lepett meg, csak Elena válasza? Akkor mit fogsz szólni a folytatáshoz? Már alig várom, hogy olvashassátok.:D Gondolhatod, hogy milyen feji lehet akkor.:)

      Törlés
  2. Olyan édesek ketten, miért nem látják ezt vagy igy a forgatókönyv irók is? Miért nem te iród a forgatókönyvet (most épp hisztizek és dobbantok a lábaimmal amiért nem te iród)? Elena az első adandó alkalommal átváltozna vámpirrá, felválalná ezt Damonért? Stefannak azt mondta anno, hogy nem akar vámpir lenni, de szerintem nem fejezte be akkor a mondatot aminek a vége ez lenne: "nem akarok vámpir lenni ... melleted," Wááááóóóóóó, ez nem semmi, nagyon szereti azt az örjitően szexi kékszemű ördögöt. Gondolom nem lesz egyszerű dolguk és nem fognak a dolgok sem olyan simán menni. Nagyon tetszett, és el sem hiszem, hogy csak másfél hét múlva lesz. Olyan messze van még .... sirok..... De igazad volt, most még inkább tükön ülve várom az új fejezeteket. Azért siess velük ....:):):):) puszi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "kékszemű ördög" :D Ez nagyon tetszett.:) Találó jellemző rá, az biztos.:)
      Hát a forgatókönyv kapcsán intézz egy kérdést Julie felé, és talán egyszer választ is kaphatsz.:) De nem baj, ha már a sori nem úgy megy, ahogy szeretnéd, itt vagyok neked én ezekkel a storykkal, hogy itt úgy legyen minden, ahogy te is szeretnéd.:)
      Másfél hét, igen. Hát még én hogy várom!:) A következő feji az egész történetből egy nagy kedvencem, szóval gondolhatod, hogy ütős kis rész lesz :D Imádtam írni, az biztos:)

      Törlés
  3. Szia, nagyon jò kis tõrténetet hozol össze minden alkalommal. Jó olvasni az irásaidat. Bocsi hogy eddig nem irtam de nem tudtam abbahagyni az olvasást :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Roni!:)
      Semmi baj, örülök, hogy végül írtál és boldoggá tettél ezzel.:) Nagyon örülök, hogy tetszenek a történetek.:) Ezek szerint nemrég kezdted el őket elolvasni?:)

      Törlés