2014. február 19., szerda

Sorozatok: Supernatural - Ajánló, kritika és elemzés



Sziasztok!

Sokáig vacilláltam, hogy végül megírjam-e illetve belekezdjek-e ebbe a rovatba, vagy nem is tudom mibe, amin már régóta rágódok. Nem titok, hogy szeretek sorozatokat nézni, sőt, sok esetben jobban, mint filmeket, főleg mert a sorozatok esetében sokkal kiforrottabbak és kidolgozottabbak a történetek és a karakterek. Ez pedig nekem a gyengém.:) Viszont a legújabb elfogyasztott sorozat után úgy döntöttem, hogy belevágok. A „Sorozatok” című új menüpontban, vagy rovatban (ahogy nektek jobban tetszik), sorozatokat fogok górcső alá venni és megírom róluk a véleményemet, a benyomásaimat, illetve valamennyire osztályozom is őket. Mindezek szubjektív vélemények lesznek, tehát semmilyen szinten nem kell ezt alapnak tekinteni. Akit valamennyire megfognak az írásaim, azok talán végül maguk is belevágnak egy-egy sorozatba. Fontos megjegyeznem, hogy ezek az írások minden esetben spoilert fognak tartalmazni a sorozatokról!

Azon is sokat rágódtam, hogy végül ezen a blogomon, vagy a másikon indítsam-e el ezt a menüpontot, és végül azért döntöttem a Mystic Falls’ Diaries oldal mellett, mert ez is egy sorozaton alapul, az adja a rengeteg ötletet hozzá, sőt, emiatt létezik egyáltalán ez az oldal. A másik nyomos indok az volt, hogy hasonlóan a The Vampire Diaries-hoz, az első kivesézendő sorozat is a természetfeletti világról szól. Nem feltétlen lesznek további sorozat kritikáim, de ha úgy látom, hogy van rá igény, akkor időről időre hozok majd nektek újabb kritikákat, ajánlókat.

Az első sorozat, amiről írni fogok, az nem más, mint a Supernatural (Odaát). Lentebb találtok egy listát, amikből szemezgethettek, és ha valamelyik sorozat kritikájára, elemzésére nagyon kíváncsiak vagytok, akkor írjátok meg azt nekem, én pedig belevágok a kivesézésébe.:) Erről a bejegyzés végén írok majd még pár szót. Most viszont csapjunk is bele a közepébe.

Sam, Dean és Castiel
Most pár napja fejeztem be a legújabb kis kedvencemet, a The CW másik nagy sikersorozatát, a Supernaturalt (magyarul Odaát címen fut, és nálunk az 5. évadot vetítik szinkronosan). Hát mit ne mondjak fiúk, lányok, alaposan megfogott ez a sorozat! Tényleg sok mindent láttam már, és ez legalább annyira megfogott most, mint a TVD, ami nagy szó az én számból is. A történet most a 9. évadban tart és már az is biztos, hogy lesz 10. évad, sőt a spin-off sorozat is ebben az évadban mutatkozik majd be. Szóval hál Istennek, ez a történet is folytatódik tovább. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért? A legtöbb sorozat képtelen ennyi évadot megélni, ez mégis már a tízediket fogja ősszel kezdeni. A válasz roppantul egyszerű: ennyi évad után is képes megújulni a sorozat, képes új szálakat behozni és izgalmasan tovább robog, megállás nélkül. Egyszerűen nem lehet abbahagyni, én ezt tapasztaltam.:) De miről is szól a sorozat? Röviden felvázolom ezt most nektek, és néhány évad főbb szálát is bemutatom.

Dean és Sam Winchester (Jensen Ackles és Jared Padelecki)
A történet kezdeti kiindulópontja az, hogy Sam és Dean Winchester (Jared Padalecki, Jensen Ackles) édesanyját Sam 6 hónapos korában megöli egy démon. Sam babaszobája kigyullad, ott ég el a nő, és a 4 éves Dean viszi ki őt az égő házból, miközben apjuk, John próbálja Maryt megmenteni. Nem jár sikerrel, így özvegyen, egyedül marad a fiaival. Ezután az életét arra teszi fel, hogy különböző természetfeletti lényekre, szörnyekre és démonokra vadászik. A fiai vele róják az országot, és miközben ő írtja ezeket a lényeket, a fiait is kiképzi, hogy később ők is meg tudják védeni magukat. A sorozat végül azzal indul el, hogy az időközben egyetemre „szökött” Samet Dean visszacsábítja a vadászathoz, mivel az apjuk eltűnt. Ezután együtt kutatnak John után, aki állítólag anyjuk gyilkosának a nyomára akadt. Ők eközben mindenféle lényre vadásznak, és ők is kutatnak a Maryt megölő démon után. Szellemek, vámpírok, vérfarkasok, wendigók, ghoulok, démonok, angyalok, rugarúk, pokolkutyák, tündérek, leviatánok, boszorkányok, istenek, amazonok, alakváltók, alakmások, az Apokalipszis lovasai és a sor végtelen. Kisebb-nagyobb akadályok állnak az útjaikba, és nem titok, hogy nem egy esetben az életükkel fizetnek. Hogy hányszor halnak meg a sorozatban? Bevallom őszintén, már régen elvesztettem a számlálását. Ez az a sorozat, ahol a holtak nem feltétlen maradnak holtak. De higgyétek el, nincs ezzel semmi gond. Mindent úgy ábrázol a sorozat, hogy abszolút hiteles marad. A sok lény pedig, amikre vadásznak… Az előbbi felsorolásból unalmasnak tűnhet, hogy folyton csak róják az országot és vadásznak rájuk, de a háttértörténet mindig olyan jól van köréjük szőve, hogy nem lehet unni.

Az első évadról egy kisebb bemutató videót vágtam Nektek össze, hátha ez többeteknek meghozza a kedvét a sorozathoz. A videó szinkronos, így mindent érteni fogtok.:)

Castiel (Misha Collins)
De most vissza az eredeti történetre, vagyis az első évad kezdetére. Végül főhőseink annak a démonnak a nyomára akadnak, aki megölte Maryt, és közben arra is fény derül, hogy mit akart a 6 hónapos Samtől a démon azon a bizonyos elátkozott napon. A sorozat további évadaiban derül szépen lassan minden apró kis részletre fény, és minden a helyére kerül. Sam és Dean szerepe ebben az egész természetfeletti világban egy cseppet sem könnyű teher a vállukon. Az első két évadot mindenképpen bevezető évadnak mondanám, itt kezd el szépen lassan beindulni a történet. A harmadikra egyre jobban robogunk tovább és a negyedik, ötödik… Srácok, na ez a kettő a csúcspont. Itt már egyszerűen tényleg nem lehet leállni. A történet teljesen magával ragad és azzal együtt, hogy az angyalok is belépnek a képbe, egyszerűen minden fenekestül felfordul. A jó nem feltétlen jó, a rossz sem mindig rossz, és a jó döntések néha katasztrofális véget érnek.
Crowley (Mark A. Sheppard)
Ha már az angyaloknál tartunk, nehogy azt higgyétek, hogy valami mézes-mázos, zabálnivaló, tökéletesen jó és szép teremtményekről van szó. Az ábrázolásuk egyszerűen… Hiteles. Ez a legjobb szó rá. A viselkedésük, a megnyilvánulásaik, a hatalmas erejük, az érzéketlenségük… Minden annyira összepasszol, hogy tényleg elhiszed róluk, hogy „igen, ők az angyalok”. A negyedik évad elején ismerjük meg Castielt (Misha Collins), aki a fiúkkal együtt egy igen rögös utat jár be, és a mai napig a sorozatban szerepel. A karaktere… Egyszerűen nem tudod nem szeretni. A tipikusan naiv, jóhiszemű katona-angyal, aki teljesíti a parancsot, végül eljut oda, hogy Dean személyében egy igen erős barátságra lel. A kettejük kapcsolata legalább olyan szoros és erős lesz, mint Dean és Sam kapcsolata. Misha alakítása Castielként egyszerűen fenomenális.:) Aztán ott van még a másik kedvenc, Crowley (Mark A. Sheppard), akit az ötödik évadban ismerünk meg és a mai napig szerepel ő is a sorozatban. Egy igen nagyhatalmú démon ő, és ha a karakterét kellene valakihez hasonlítani, akkor azt mondom, hogy olyan, mint Klaus a Vámpírnaplókból. Amikor megismertük Klaust a második évadban, már akkor mindenki „utálta”, mint főgonoszt, de ugyanakkor imádtuk is, és soha nem akarta a többség a halálát. Crowley is hasonló karakter: a nagy gonosz, aki mindig elárul a maga céljai miatt, de akkor sem tudod utálni, mert a sorozat nagy színfoltja ő is. A szövegei, az alakítása pedig… Zseniális.:)

Kicsit kitérnék Sam és Dean kapcsolatára is, mert jórészt erre épül a sorozat. Deannek világéletében az volt a dolga, hogy vigyázzon a kicsi Sammyre, és miután John meghal, ő akkor is teljesíti az apja által ráhagyott „feladatot”: De nem csak kötelességének érzi ezt, ő tényleg nagyon szereti az öccsét, és szó szerint bármit megtenne érte. Hogy hányszor áldozta fel magát Samért? Megszámolni sem tudom… Hogy hányszor estek egymásnak amiatt, mert a másik élete miatt hazudtak, szövetkeztek, vagy becsapták egymást? Jó ég tudja… A kettejük kapcsolata igazán mély, őszinte és irigylésre méltó. Egy igazán erős testvéri szeretet van köztük. A kapcsolatuk dinamikája is folyton hullámzik az évadok alatt, rengeteg holtpont és tetőpont volt, és a kettejük mély beszélgetései igazán megfűszerezik a sorozatot. Nem csak Sam és Dean személyiségfejlődését és a változásokat követhetjük végig a sorozatban, hanem a kapcsolatuk fejlődését is. Aki ismer engem, az tudja, hogy az ilyen lelki fejlődések az én gyengéim. Imádom ezeket a könyvekben, filmekben és a sorozatokban is. Sam és Dean együtt és külön-külön is megfogtak engem ezen a téren.

Castiel és Dean
Ha már itt tartunk, itt említeném meg Dean és Castiel kapcsolatát is. A nem vérszerinti, de igazán mély másik testvéri kapcsolatot. Imádtam végignézni a negyedik évadtól kezdve azt, amin a kettejük viszonya végigment. A teljes idegenkedéstől addig, míg bármelyikük az életét adta volna a másikért. Castiel karaktere annyira szerethető, és Deannel együtt egy legalább annyira tökéletes páros, mint Dean Sammel.

Bobby Singert is megemlíteném még, aki a fiúk egyfajta pótapja lett az apjuk halála után. Ő is vadász és rengeteget segíti a fiúkat, és neki is olyan szövegei szoktak lenni, hogy nem tudsz nem nevetni rajta. Dean, Castiel és Crowley is fenomenális ilyen téren. A sorozat egyszerre komoly és halálos, de mellette olyan poénokkal, beszólásokkal van tűzdelve, hogy muszáj nevetni rajta.

Castiel és Crowley
A másik nagy kedvencem a sorozatban az, amikor a sorozat saját magának mutat görbe tükröt. Néha vannak annyira kicsavart és nevetségesen fájdalmas részek, hogy azokon már tényleg csak nevetni lehet. Pl. amikor kísértetkórt kap Dean, és szó szerint mindentől megijed, mint egy gyáva kis nyuszi. Vagy amikor a Trükkösnek hála mindenféle sorozatokban kell a kifacsart szerepeiket eljátszaniuk, ők pedig nagyon jól játsszák a szerepet a szerepükben. Ott vannak még az „igazi szellemharcosok” is, akik aztán tudják mi a dörgés, és meg akarják mutatni a testvéreknek, hogy ők a profik. Vagy amikor kiderül, hogy a fiúk történetét, minden esetüket valaki megírta és könyvet adott ki belőle, ők pedig találkoznak a rajongóikkal. Annyira kicsavartak ezek a részek, de egyszerűen csak sír az ember a nevetéstől rajtuk.:) A sorozat maga komoly hangvételű, de igazán brilliánsan megfűszerezik humorral. Nagy kedvencem még az is, amikor a sorozatot olyan szinten fűzik össze a való világgal, hogy a végén képes vagy elhinni azt, hogy a fiúk története valóságos, és tényleg rengetegszer mentették már meg a világot.

De most vissza a story vázára. Sok sorozat kapta már azt a kegyetlen kritikát, hogy egy idő után unalmas és néha ellaposodik. Ha őszintén belegondolunk, akkor mégis mit várunk? Nem lehet minden rész a csúcsponton, és amikor lezárnak egy igencsak hosszú és bonyolult szálat, akkor idő, amíg az új szál beindul és kellően felkelti a figyelmünket. Az ötödik évadra annyira a csúcsra vittek mindent a készítők, hogy tényleg nehezen indult be a 6. évad, de aztán a végére… Hát mit ne mondjak, az én állam is leesett. Aztán jött a hetedik rész, az új gonoszokkal, a leviatánokkal. Egy igazán sötét, és fájdalmas évad, és az ember nem is hitte volna, hogy lehet az Apokalipszis után is ennyire kilátástalan a helyzet. Aztán a nyolcadik évadban megint minden a feje tetejére áll, új szálba kezdett bele a sorozat, aminek a végjátéka még most is tart a sorozatban. Nem lehet minden évad/rész fenomenális. Kellenek az átvezető, vicces és néha fájdalmasan bugyuta epizódok is. Minden sorozatban, ebben is vannak ilyenek. Nem akarom lehúzni a sorozatot, főleg azért nem, mert szerintem a 9. évad közepén járva is lebilincselő. Sokan estünk a TVD kapcsán is abba a hibába, hogy egy-két laza rész után, vagy amikor új, ismeretlen szálba vágott bele a sorozat, akkor csak húztuk a szánkat és máris temetni akartuk az egészet. Miért? Miért nem tudunk türelmesek lenni? Miután jómagam a múlt nyáron újra végignéztem a TVD-t, akkor jöttem csak rá, hogy mennyire jól össze volt rakva az egész. Hogy mindennek értelme és helye volt a sorozatban és sok mindenre csak később, évadok múltán kapunk választ. Miért akarjuk azt, hogy AZONNAL mindenre válasz jöjjön, és hogy minden epizód olyan legyen, mint egy orgazmus? Egy sorozat nem így működik. De egy film, vagy könyv sem így van felépítve. Vannak gyengébb, rosszabb, unalmasabb részek, ezt el kell fogadni. Ha minden epizód eget rengetően jó lenne, akkor azt is megunnánk. Na meg mit is várunk a TVD-től? Azt, hogy az elején elindított szálak éljenek 5 évadon keresztül? Nem lenne az egy kicsit unalmas? Kell az újítás, a változás. Régi szálakat le kell zárni, újakat kell hozni, amiket idő, míg megismerünk, megkedvelünk. Tény, hogy amiért az elején megszeretünk egy sorozatot, azt nehéz elengedni, és mindig ugyanazt a varázst keressük benne, ami az elején megfogott. Ha belegondolunk, egy kapcsolat is így működik. Az elején ott a sok szikra, az izzó légkör, az őrülten szerelmes pillanatok, az eget rengető első együttlétek. De aztán mindenhez hozzászokunk, és már nem tudja évek múltán is ugyanazt a tűzijátékot produkálni, mégis meg kell elégedni ezzel is, jobban mondva új színt kell vinni a kapcsolatba. Vagy, választhatjuk a könnyebbik utat, és kidobhatjuk az egészet az ablakon, mert ha már bele kell dolgozni egy kapcsolatba, na az már nehéz. Meg is kell tartani azt, nem csak megszerezni, és ez nem csak a férfiaknak a dolga.

A diliházban :)
Szóval a kis kitérőről visszatérve a lényeg szerintem az, hogy egy sorozat, könyv sem tudja az első pillanattól az utolsóig a csúcsponton tartani a történetet. És szerintem ez a kulcs mindenhez. Ha túl kritikusak vagyunk mindennel szemben, akkor egy idő után képtelenek vagyunk élvezni az adott sorozatot, könyvet, filmet. Persze kell, hogy legyen róla véleményünk, de ha csak a negatívat látjuk benne… Nos igen, akkor hamar félretoljuk az adott kis kedvencünket. Bocsánat a nagy kitérőért, de azért akartam ezt mindenképp leírni Nektek, hogy tisztázzam azt, hogy azért, mert nagyon megfogott engem a Supernatural, az nem azt jelenti, hogy tökéletes lenne. Ezt egy szóval sem mondtam és nem is fogom mondani soha. Egyszerűen csak izgalmas, szeretnivaló, komoly, vicces és érdekfeszítő. Minden megvan benne, amiért szeretni lehet. Aki esetleg ismeri a Charmed (Bűbájos boszorkák) című sorozatot, annak annyit tudnék mondani, hogy a Supernatural egy továbbfejlesztett, felnőttesebb verziója az említettnek. Mérföldekkel jobb, hitelesebb és kidolgozottabb.

Balthazar (Sebastian Roché)
Egy másik kedves apróságra is felhívnám a figyelmet. Általában minden sorozatnak a címe egyben egy logója is a produkciónak. Mindig ugyanúgy néz ki a cím, és ez nem változik az évadok alatt. Nos a Supernatural ezen a téren más, mert a negyedik évadtól kezdve a változó betűstílusok, színek, hangeffektek és képek egyben az évad fő témakörét is tükrözték (leviatánok, Isten igéi, bukott angyalok, stb.). Emellett még azt is nagyon szeretem, hogy amikor az évadban hosszabb összefoglaló van (általában az évad közepén vagy a legvégén), akkor mindig ugyanaz a dal szól alatta. :) Ezt a dalt hallhattátok a fentebbi videó végén is. Ezek csak kis apróságok, de nekem mégis nagyon tetszenek.:) Ha valakit esetleg érdekelne, akkor annak mondom, hogy ebben a sorozatban feltűnik három Vámpírnaplókból is ismert színész. Sara Canning (Jenna Sommers), Candice Accola (Caroline Forbes), Grace Phipps (April Young), Lauren Cohan (Rose), Sebastian Roché (Mikael). Utóbbi kettő több epizódban is szerepelt. Továbbá azt is hozzátenném, hogy Szabó Máté adja a magyar hangját Deannek. Ezt csak azért mondom, mert ő szinkronizálja a Vámpírnaplókban Damont is.

Hát, azt hiszem, hogy nagy vonalakban ennyi a Supernaturalról. Remélem, hogy páratokat sikerült meggyőznöm és ti is boldogan vetitek majd bele magatokat a sorozatba. Ha esetleg így döntötök, vagy ha már láttátok és követitek a sorozatot, akkor mindenképp mondjátok el, hogy Ti mit gondoltok róla. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre.:)

Végezetül még annyit fűznék hozzá, hogy az elején említettem, hogy ha szeretnétek, akkor továbbra is fogok majd ilyen bemutatókat, ajánlókat, kritikákat írni sorozatokról. Itt álljon most egy lista, amikből lehet szemezgetni, és ha valamelyikre kíváncsiak vagytok, akkor írjátok meg nekem és én belevetem majd magamat a kritikaírásba.:) Vagy ha tudtok nekem valami jó sorozatot ajánlani pár szóval, akkor azt megköszönném. Írjátok le, hogy mi fogott meg benne Titeket, és talán én is nekiállok majd.:)

Criminal Minds (Gyilkos elmék)
Criminal Minds: Suspect Behavior (Gyilkos elmék: Alapos gyanú)
Stargate (Csillagkapu)
Stragate: Atlantis (Csillagkapu: Atlantisz)
Charmed (Bűbájos boszorkák)
The Mentalist (A mentalista)
How I Met Your Mother (Így jártam anyátokkal – HIMYM)
The Big Bang Theory (Agymenők)
Cold Case (Döglött Akták)
Nip/Tuck (Kés alatt)
True Blood (Inni és élni hagyni)
Lie To Me (Hazudj, ha tudsz)
The Originals
Star Wars: The Clone Wars (animációs sorozat)
The Penguins Of Madagascar (A Madagaszkár pingvinjei)

Köszönöm, hogy elolvastátok mindezt, a véleményeket, ajánlókat pedig tűkön ülve várom.:)

Morwen


Ui: Sokat említettem fentebb Castielt, és hozzá kapcsolódóan még egy videót csatolok, amiből egy kicsit ti is láthatjátok, hogy mikre lehet számítani ebben a sorozatban az angyalok terén.

6 megjegyzés:

  1. Kedves Morwen! Tetszett ez a kis beszámoló... Az említett sorozatok legtöbbjét én is szeretem. Ezeken kívül szerintem neked tetszene a Dr. Csont címû sorozat is... Kérlek írj még ilyen beszámolókat, ha lehetne akkor a mentalistáról vagy az originalsról... Köszi, és tényleg jókai kritika left.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Köszönöm a kedves szavaidat és a támogatásodat.:) Tervezek majd még írni ilyeneket, de hogy mikor, azt nem tudom előre megmondani Nektek. A TO-ról is jó lenne majd írni, bár bevallom őszintén, abból kicsit le vagyok maradva, szóval ebből is sejthető, hogy nem épp pozitívak a benyomásaim.:)
      Köszönöm az ajánlást, bele fogok majd nézni abba a sorozatba is.:) Eddig csak elvétve láttam belőle pár részt.

      Törlés
  2. Nekem nagyon nem tetszett. Ez nem kritika volt, hanem ajnározás. Megemlítetted, hogy van a sorozatban hiba, de akkor írj a negatív dolgokról is. Ez nem kritika, inkább ajánló, de nekem már ömlengő ajnározás lett. Alig bírtam végigolvasni. Hanyagold az ilyenek írását, csak fanficeket írj.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál. Szerencsére nem vagyunk mind egyformák és hát nem is tetszhet mindenkinek az, amit írok. A címben azért soroltam fel, hogy ez nem csak egy kritika, hanem ajánló és kicsit elemző is. Ha még jobban bele akartam volna menni a negatív dolgokba is, akkor lett volna 20 oldal ez az írás. De nem akartam, és pont ez volt a lényege a kritikának, amit le is írtad: én túl tudtam lépni és el tudtam vonatkoztatni a negatív részektől.
      Tényleg köszönöm, hogy leírtad ezt, mert valahol ezek szerint tényleg túlzásba estem.

      Törlés
  3. :) Kedves Morwen.

    Alapjáraton tetszett az írásod, hiszen szeretem a stílusod, ezt te is tudod. Nagy rajongója VOLTAM az Odaátnak, és még ma is nézem, bár inkább "begyűjtő módszerrel" (letöltök 10 részt kb és végigmegyek rajta). Én úgy gondolom hogy egy nagyon erős kezdés után (ami igencsak kitartott az első pár évad alatt) egy eléggé elnyújtott történetet kaptunk. Az angyalok behozása, a Pokol királyának nevetséges kifigurázása (imádom amúgy a karaktert) nekem már túl sok volt és ezzel enyhült a rajongásom is irántuk. Az hogy a két főszereplő évadonként legalább kétszer hal meg, majd jön vissza, adja el a lelkét a másikért majd jön vissza....csak hab a tortán. Ezeket a sorozatbéli elemeket szerintem túl sokszor elsütötték és ezzel veszített az izgalmából. Kb lehet tudni hogy egy adott éved végére valamelyik úgyis kipurcan hogy a következő évad elején visszahozzák, majd a következő 10 rész ennek a feldolgozásáról szóljon némi angyal-démon történettel fűszerezve. Persze a következő 10 rész arról fog szólni hogy a másik testvér hogyan hajt egyenesen a vesztébe, ahonnan majd az új évadban visszahozzák...valahogy.
    Mindenezek mellett kedvelem a történetet és a srácokat benne, jókat nevetek egy-egy jeleneten, de már nem rágom tövig a körmöm sajnos (?!). Egyetértek egyébként a görbetükrös hasonlattal.

    Az előttem kommentelő negatív hozzászóló miatt mondom a következőket: a kritika jelzővel valóban nagyon kell vigyázni. Én, mint te is tudod, elég kritikus jellem vagyok, (néha talán túlságosan is, ezt meg is kapom időközönként) és magam is úgy gondolom hogy te, mint író nem kritikákat írsz. Ezzel természetesen nincsen semmi baj, mert a maga műfajában nagyon jól megmondod a véleményedet. A te ajánlásaid, vagy rajongói beszámolóid ha így jobb, egy teljesen más kategória.

    Remélem nem bántottalak meg a véleményezésemmel, és továbbra is olvashatom néha a véleményedet egy-egy sorozat kapcsán.

    Régi "barátod": Caius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Caius!:)

      Jó újra itt látni Téged, és nagyon örülök, hogy ismét megszólaltál.:)
      Amit felvetettél negatívumokat, annak kapcsán teljesen egyetértek veled, csak mint írtam, én ezektől képes vagyok elvonatkoztatni, így a mai napig teljesen tudom élvezni a sorozatot.:) TVD-vel is ugyanígy vagyok, de ezt talán Te tudod a legjobban.:)

      A kritika kapcsán... Ez valóban egy elég nehéz és ingoványos terület. De alapjáraton úgy gondolom, hogy a kritika elsősorban egy nagyon személyes vélemény "valamiről" (a valami itt lehet bármi: irodalmi írások, filmek, műalkotások,stb.). Minden ember más, mások a preferenciáik, és szerintem a legfontosabb, hogy mások a tűréshatáraik. Ami X-nek sok, az lehet, hogy Y-nak még teljesen elfogadható. A kritika pont egy olyan műfaj, amit nehéz pontosan körülhatárolni, és megadni az elemzési szempontokat, amin végig kell menni. Mondjuk ezt még meg is lehet adni, de az, hogy ki mit gondol bizonyos részekről, nos ez már tényleg egy személyes vélemény. Pont azért, mert egyedileg bírál el valamit a kritikaíró, ami vagy tetszik neki, vagy nem. Van akinek az még belefér, van akinek nem. Itt is meg más írásomnál, meg ugyanúgy a tieidnél is láthatod te is, hogy van olyan, aki teljesen egyetért az emberrel, van aki csak egy kicsit, van olyan, aki meg egyáltalán nem. Én kicsit könnyedebben kezelem a kritikát, mint műfajt, és tényleg úgy gondolom, hogy főleg nekünk, nem hivatalos kritikaíróknak, nagyon személyesek az ilyen fajta megnyilvánulásaink. Én valóban sokkal türelmesebb, elfogadóbb vagyok, de ez persze nem jelenti azt, hogy ne látnám az esetleges hibákat. Azokat is látom, amiket te írsz (TVD kapcsán is, tudod), de mint írtam is ebben az írásomban, én ezeket félre tudom úgy tenni, hogy továbbra is élvezzem és tűkön ülve várjam a folytatást.:) Nincs tökéletes sorozat, nincs olyan, ami mindenkinek megfelelne. Lehet, hogy néha valami vontatott, de közel 10 évad után nehéz sok újat mutatni. A testvérek meghalása és újra visszajövetele kapcsán is azt tudom mondani, hogy egyik oldalról valóban sok ez már, a másikról viszont nem, mert közben fejlődtek mind, felnőttek és a kettejük kapcsolata, dinamikája is változott, fejlődött, és én még meg tudom látni bennük a jót.:) Tudom, tudom, tisztára, mint a TVD-nél, igaz?:)

      De sajnos az én"kritikáim" ilyenek. Nem is feltétlen akarom mindig használni ezt a szót az elemzéseimre, személyes véleményem megosztására, csak hát én tényleg kicsit tágabban értelmezem a kritika fogalmát. Mindenki mást emel ki a dolgokból, én pedig főleg a jóra helyezem a hangsúlyt.

      Húh, ez picit hosszú lett.:)

      Remélem látlak még itt Caius, régi "barátom".:) Várlak vissza.:)

      Ui: TVD kapcsán kicsit lemaradtam (igen, én is képes vagyok ilyenre:D), de ha behoztam magam, én is jelentkezek majd nálad.:)

      Törlés