Sziasztok!
Hát ha valaki azt hitte, hogy a motelben történtek után máris minden szép és jó lesz, nos az tévedett.:) Tényleg úgy gondoltátok, hogy Damon ennyivel elintézte azt, hogy szó szerint egy hajszál választotta el őt és Elena-t attól, hogy lefeküdjenek?:) Ejnye-bejnye.:) Csapjunk is bele a közepébe, és ezúttal Damon szemszögéből folytatódik a történet.:)
*************************
Elena szokatlanul csöndben ült mellettem az anyósülésen, és
látszott rajta, hogy borzasztóan nagy bűntudata van. Azt, hogy miattam, Stefan
miatt, vagy csak szimplán a mértéktelen alkoholfogyasztása miatt van-e ez így,
azt nem tudtam. Nem akartam ennyire kemény lenni vele, de úgy éreztem, hogy
ideje, hogy valaki egy kicsit beolvasson neki, és ráébressze arra, hogy ez így
nem folytatódhat tovább. Lehet, hogy ezzel magam ellen cselekedtem, de az
állandó közeledése majd eltávolodása már engem is kezdett kikészíteni. Azt,
hogy ennyire megbánná a tegnapi dolgokat, még én sem hittem. Sejtettem, hogy
bűntudata lenne Stefan miatt, de hogy ennyire… Ez még engem is túlságosan
szíven ütött. Pedig ha jobban belegondolok, érthető a reakciója, hiszen
hivatalosan még Stefan barátnője. Azé a férfié, aki ráadásul az öcsém volt.
Micsoda képtelen helyzet!
Azt, hogy mi lesz majd ezután, még én sem tudtam előre. Ami
nagy szó, mert a sejtéseim vagy megérzéseim általában helyesek szoktak lenni,
most viszont a kép még előttem is sötét volt. Tudtam, hogy tovább kutatunk majd
Stefan után, de addig is valószínűleg lesz majd pár zavarba ejtő, vagy
kellemetlen pillanatunk Elena-val. Hogy miként fogja majd ezt kezelni? Nos, ez
még számomra is rejtély volt.
Már pár órája úton voltunk, amikor Elena fészkelődni kezdett
az ülésben. Nem szólt semmit, csak megmozgatta a lábait és üres tekintettel
tovább bámult ki az ablakon.
- Szeretnéd, ha megállnánk pihenni? – kérdeztem tőle halkan,
mire ő összerezzent ijedtében.
- Nem, nekem nincs rá szükségem, folytathatjuk az utat
pihenő nélkül – felelte zavartan, és közben rám sem pillantott.
Hitetlenül megráztam a fejem, majd a következő benzinkútnál
lekanyarodtam, mire ő értetlenül nézett rám, de nem feleltem neki egészed
addig, míg le nem állítottam a motort.
- Rosszul hazudsz, már mondtam – feleltem neki rá sem
pillantva, majd kiszálltam az autóból és elindultam a benzinkút boltja felé.
Közben hallottam, hogy Elena is kiszállt a kocsiból, majd becsapta az ajtót és
utánam kiáltott.
- Damon, kérlek állj meg, és beszéljük ezt meg – mondta
kérlelően, mire én úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna őt és tovább
folytattam az utam a bolt irányába. Elegem volt már azokból a fajta beszélgetésekből,
amikből most is egy következett volna. Hogy miről beszéltünk volna? Nos, minden
bizonnyal most is temérdek „sajnálom Damon”, „ne haragudj Damon”, „sokat
jelentesz nekem Damon”, „de Stefant szeretem Damon” szerepelt volna az Elena
Gilbert féle bocsánatkérési monológban. Ehhez pedig most semmi kedvem nem volt.
- Damon – szólt utánam ismét Elena, de továbbra sem törődve
vele bementem a boltba és vásároltam néhány rágcsálnivalót az út további részére.
Mikor kijöttem az üzletből akkor láttam, hogy Elena nem szállt be az autóba,
hanem az oldalának dőlve, karba tett kézzel vár engem. Miután odaértem a vezető
oldali ajtóhoz, az autó felett áthajítottam neki a chipsét, pontosan olyat,
mint amilyet tegnap is evett. Ő szerencsére időben kapcsolt és elkapta a
zacskót, majd követve a példámat beült ő is az autóba.
Hamar elindítottam a motort és már újra az úton voltunk,
amikor Elena kibontotta a chipsét és barátságosan felém nyújtotta, nem úgy mint
tegnap tette. Máskor biztosan elmosolyodtam volna a kedves gesztusa miatt, de
most inkább fogtam magam és felemeltem az ölemben tartott chipset, amit
magamnak vettem, jobban mondva igéztem. Megráztam Elena előtt, majd
visszatettem az ölembe és jóízűen elkezdtem enni belőle.
Ő végül visszatette a sajátját az ölébe, majd újra csendbe
burkolózott és még a chipsből sem evett. Újra csak bámult ki az ablakon, én
pedig néha rásandítottam, majd az egyik ilyen alkalommal észrevettem, hogy
könnyes az arca. Nem semmi, hogy képes volt annyira visszafogni magát, hogy nem
hallottam meg azt, hogy sír… Végül mély levegőt vettem, és a következő úton
lekanyarodtam és félreálltam az autóval az első lehetőségnél. Leállítottam a
motort, majd felé fordultam.
- Rendben, beszéljük meg. Hallgatlak – mondtam neki
kimérten, mire ő bűnbánóan lehajtotta a fejét, de nem szólt semmit sem. – Ha
lehet, akkor a „sajnálom”, a „fontos vagy nekem”, és a „de Stefant szeretem”
kifejezéseket mellőzd, vagy különben nincs értelme megbeszélnünk semmit sem.
Nos igen, várható volt… Mi lett a kemény szavaim eredménye?
Még jobban elkezdett sírni, ezúttal viszont egyáltalán nem tudott néma maradni.
- Elena, kérlek… Ne csináld ezt. Csak őszintén mondd el azt,
amit érzel, nem kérek többet, csak ezt – szólaltam meg végül sokkal kedvesebb
hangnemben, mint az előbb. – Úgy érzem, hogy a tegnap történtek után, miután
tényleg szó szerint kikezdtél velem és majdnem megerőszakoltál… - egy
pillanatra elgondolkoztam, majd egy halvány mosollyal az arcomon megráztam a
fejem. – Nem, természetesen nem lett volna erőszak, mert legalább annyira
akartam a tegnapi és majd még sok-sok ilyen estét veled tölteni, mint amennyire
te akartad. És elhiheted nekem, hogy próbáltalak leállítani, nem egyszer és nem
kétszer, de nem bírtam hatni rád, nem voltál képes leállni. Egy idő után pedig…
Bevallom őszintén neked, hogy már én sem. Legalábbis azt hiszem, mert végül az
vetett véget a dolgoknak, hogy rosszul lettél a sok tequila miatt és kirohantál
a mosdóba. A többit pedig már tudod.
Nem tudom, hogy végül miért döntöttem úgy, hogy elmondok
neki mindent a történtekről, de valamiért ezt tartottam most helyesnek. Ő még
mindig nem nézett rám, csak könnyes szemmel bámulta az ölében pihentetett
kezeit.
- Szóval miután ez történt Elena, úgy érzem, hogy valóban
megérdemlem azt nem csak én, de majd Stefan is, hogy őszinte legyél és elmondd
azt, amit érzel. Tisztában vagyok azzal, hogy őrlődsz, különben nem lett volna
bűntudatod amiatt, amit kis híján megtettél velem tegnap este. Tudom, hogy
szemét dolog tőlem, hogy nem könnyítem meg a helyzeted és nem tűnök el az
életedből. De ilyen téren nagyon is önző vagyok, mert amíg él bennem a remény,
hogy egyszer talán engem választ a szeretett nő, addig nem adom fel. És ha ez
azzal jár, hogy neked is fájdalmat okozok, akkor sajnálom. Szeretlek, de pont
ezért nem fogom feladni, csak azért, hogy könnyebb legyen neked – tettem hozzá
határozottan, mire ő szipogva megtörölte az arcát, majd bólintott.
- Tudod jól, hogy mit érzek Damon… És ez megijeszt és érzem,
hogy nem helyes. Nem akarom egyikkőtöket sem megbántani – kezdte halkan Elena,
majd végre rám nézett, és olyan fájdalom ült a szemeiben, amibe még az én
szívem is belesajdult. – Az igazság tényleg az, hogy össze vagyok zavarodva, és
ha meg is találjuk Stefant, fogalmam sincs, hogy mi lesz azután. Én is pontosan
tudom azt, hogy nem véletlenül kezdtem ki veled tegnap, miután az alkohol
minden gátlásomat eltüntette. De ez nem én vagyok Damon… A józan ész az, ami
végigvezet minket az élet rögös útjain, és segít minket abban, hogy ne
kövessünk el ilyen hibákat, megbántva ezzel több embert is. Borzasztóan
szégyellem magam a tegnapi miatt és fogalmam sincs, hogy miként tudnám a
bocsánatod kérni, mert tudom, hogy ezzel nagyon csúnyán megbántottalak.
- Már megtetted Elena – feleltem neki elmosolyodva, mire ő
értetlenül rám emelte a könny áztatta szemeit. – Azzal, hogy őszinte voltál
most velem. Köszönöm – tettem hozzá neki kedvesen, mire ő olyan hitetlenül
nézett rám, mintha épp most meséltem volna el neki, hogy nyertem a lottón.
- Túl jó vagy hozzám Damon – felelte ismét egyre több
könnyel a szemében. – Meg sem érdemlem ezt tőled, de túl önző vagyok, mert nem
akarlak elveszíteni. Sem téged, sem Stefant… - tette hozzá halkan, majd végül
kitört belőle a zokogás, amit sejtésem szerint egészen idáig próbált magában
elnyomni. – Borzasztó ember vagyok – mondta elcsukló hangon, és látszólag most
készült teljesen összetörni előttem.
Sose hittem volna, hogy ennyire megviseli őt a helyzet,
amibe keveredett általam és Stefan által. Jóval erősebb ő, mint hittem, mert
ezt eddig csendben, magában tűrte, és próbálta valahogy megoldani, bár nem sok
sikerrel. Most már tisztán láttam én is, hogy mennyire egy nehéz helyzetbe
került és tényleg őszintén szereti Stefant és már én is sokkal többet jelentek
neki, mint egy egyszerű barátot, vagy a szerelme testvérét.
- Egyáltalán nem vagy az – szólaltam meg végül, majd
óvatosan átnyúltam felé a két ülés között, magamhoz húztam és lágyan átöleltem
őt. – Én vagyok az, aki ebbe sodort téged, mert pontosan úgy van, ahogy tegnap
a fejemhez vágtad. Nem lépek ki az életedből, így továbbra is kétségek és
kísértések közt kell élned. Csak el kéne tűnnöm és te nyugodtan, boldogan
élhetnél tovább Stefannal. De nem tudok Elena, mert túlságosan is fontos vagy
nekem, és amíg él a remény bennem, addig nem tudlak itt hagyni. Most már tudom,
hogy ezzel mennyire nehéz helyzetbe hozlak téged. Remélem, hogy egyszer
megbocsátod ezt majd nekem. Akárhogy is döntesz majd egyszer.
Elena csak halkan sírt tovább a karjaimban, majd végül bólintott
a mellkasomba. Pár perccel később végre nyugodtabb lett a légzése, és az
ölelésemből is kibújt, hogy a szemembe nézhessen.
- Nincs mit megbocsátanom Damon – felelte halkan. – A
helyedben én is pontosan azt tenném, amit teszel. Küzdenék, amíg van remény. A
kérdés csak az, hogy megéri-e neked?
- Hidd el, nagyon is megéri – feleltem neki elmosolyodva,
majd óvatosan az arcához értem és letöröltem a maradék könnyeket az arcáról. –
Tegnap ízelítőt kaphattam abból, hogy mennyire is – tettem hozzá halkan, amivel
elértem, hogy teljesen zavarba jött.
- Nagyon durva voltam tegnap? – kérdezte lesütött szemmel,
mire én jóízűen felnevettem.
- Durva? Dehogyis. Éppen ellenkezőleg – feleltem neki
kedvesen. – Finom, édes, kívánatos és csábító voltál. És persze iszonyatosan
rámenős. Szinte követelted, hogy feküdjek le veled – tettem hozzá vigyorogva,
mire ő fülig pirult és a kezeibe temette az arcát.
- Úristen – suttogta halkan a kezei közül, mire én
felnevettem.
- Elena, nincs miért szégyenkezned. Csak önfeledten boldog
akartál lenni, gátlások nélkül, és hagytad, hogy az ösztöneid és a vágyaid irányítsanak.
Vagy talán a szíved, ezt még én sem tudom – tette hozzá elgondolkozva. – De nincs
ebben semmi rossz és végül is nem történt semmi olyan, amiért szégyenkezned
kellene.
Elena hevesen megrázta a kezeibe temetett arcát, mire én
óvatosan lefejtettem a kezeit magáról, és megemeltem a mutatóujjammal az állát,
hogy rám nézzen.
- Ne emészd magad emiatt – mondtam neki kedvesen, mire ő
tiltakozva megrázta a fejét. – Kérlek, a kedvemért. Hidd már el nekem, hogy nem
tettél semmi jóvátehetetlent. Megbeszéltünk mindent, tiszta vizet öntöttünk a
pohárba és most már mindketten pontosan tudjuk, hogy mi miért történt és, hogy
mit érez ezzel kapcsolatban a másik.
- Meg tudsz nekem bocsátani Damon? Mindenért? – kérdezte
tőlem a könnyei mögül Elena, mire én elmosolyodtam és bólintottam.
- Pontosan tudod te is, hogy neked bármikor – feleltem neki,
mire ismét sikerült bűntudatot varázsolnom az arcára. – Ne, meg ne szólalj, és
nehogy bocsánatot kérj emiatt is, mert esküszöm, hogy akkor megfojtalak téged,
aztán persze magamat is – tettem hozzá fenyegetően, de ő is pontosan tudta,
hogy csak ugratom. Így végül végre elmosolyodott és bólintott.
- Túl jók vagytok hozzám. Mindketten – felelte halkan maga
elé, amire én csak legyintettem.
- Szerintem a témát túlbeszéltük, és kár többet erre szót
áldozni. Ma legalábbis biztosan. Megnyugodtál? Mehetünk vissza Mystic Falls-ba?
– kérdeztem tőle, mire ő bátortalanul bólintott.
Így hát lassan kibontakozott az ölelésemből, ám előtte adott
egy hálás csókot az arcomra. Hitetlenül megráztam a fejem, majd elindítottam az
autót és visszatértem az útra.
- Egyszer te fogsz a sírba tenni Elena – feleltem magam elé
fejcsóválva, ám a mosoly végig ott volt az arcomon. A baj csak az volt, hogy
Elena-ért még ezt is bármikor vállaltam volna.
******************
Azt hiszem, hogy ebben a fejezetben sok olyan dolog is a helyére került most, amik pl. a sorozatban sajnos, vagy nem sajnos nem történtek meg. Ti mit gondoltok? És mit vártok, mi lesz majd ezután itt a történetben?:)
Nekem nagyon tetszett ez a rész és most már tényleg tűkön ülök a kövi miatt
VálaszTörlésKöszi Adrus:) A kövi rész is jó lesz, igazi kis Delena izzásos.:) Még az elején szó volt arról, hogy Elena hamarosan (itt is) nagykorú lesz.:) Az előkészületek pedig indulnak:p
TörlésNagyon tetszett, én örülök, hogy végre rendesen tisztázták egymás között a dolgokat és remélem most már megpróbálnak összejönni vagy Elena ad egy esélyt magának meg Damonak. Nos reményekről ennyit gondolom még egy pár részen keresztül próbálkoznak majd valamiféle kapcsolat szerűséget kiépíteni aztán jön megint valami kis probléma(tipp:Stef vagy/és Klaus felbukkan). Egy biztos mindenképp érdemes várni a következő epizódot.
VálaszTörlésÚgy tűnik, hogy nem nagyon tudlak már meglepni. Elég jól ráéreztél a gondolatmenetemre, de azért lesz még meglepi itt bőven.:) A tipped pedig... Közel vagy, nagyon :)
Törlés"Elena ad egy esélyt magának meg Damonak" - erre reagálnék egy kicsit. Két hét múlva valami el fog komolyabban indulni, az biztos.:) Szerintem azt a részt nagyon fogjátok szeretni, hát még a többit.:) A következő heti rész címe: Újra rend a Paradicsomban, az azutánié pedig... Amikor mindent lehet :)
Szia Morwen!
VálaszTörlésMegint itt vagyok, és írok, ahogy ígértem ;) Nem lett olyan hosszú, de a lényeg, a hosszú, kifejező mondatok mindenért kárpótoltak. Gratulálok! Várom a kövit!
Puszi
Szia Cleo!:)
TörlésA fejezet hossza pedig annyi, amennyi szokott lenni. Csak a Damon's Fanfiction után rövidnek tűnhet, mert abban néha másfélszer hosszabbak a fejik. Abban a történetben hosszabb fejezeteket írok. Úgy tűnik, hogy ezek után egy kicsit kiszúrtam magammal. :)
Köszönöm, hogy írtál és a szavaid is köszönöm.:) Várlak majd vissza :)
Puszi
Kedves Morwen! Én még csak pár napja bukkantam rá a blogodra illetve a történeteidre és hogy őszínte legyek nagyon boldog vagyok.Nagy Delena rajongó vagyok. Egy nap többször felnézek, olvasgatom a történeteket ahogy azt az időm engedi. Még csak a Delena fanfiction-t kezdtem el, de mindenképp belekukkantok a többibe is. Nagyon szép, igényes munka, csak így tovább! Amit negatívumként tudnék mondani azt igazából nem is neked szánom hanem magának a sorozat készítőinek: kár hogy nem fejtették ki, és nem fektettek nagyobb hangsúlyt Delenára.
VálaszTörlésPuszi,
webodza! :)
Drága webodza!:)
TörlésIsten hozott nálam.:) Nem tudom, hogy miként találtál rám, de nagyon örülök, hogy sikerült és tetszik neked az, amit itt találtál.:) Lesz bőven mit olvasnod, az biztos, remélem, hogy találsz majd kedvedre való dolgokat.:)
Delena kapcsán egyetértek veled. Amilyen gyönyörűen kezdték felépíteni a kettejük szerelmét, annyira el is rontották, amikor végre teret adtak nekik és alig fejtették ki, nem alapozták meg rendesen.:( De hát egy sorozat már csak ilyen. :( Talán majd az évadzáróra összekapják magukat. Talán.:(
Köszönöm szépen a kedves, dicsérő szavaidat.:) Nagyon jól estek és örülök, hogy elnyerte a tetszésedet az oldalt.:)
Jó olvasást és szép Delenás pillanatokat kívánok neked!:)
Morwen