2014. január 17., péntek

Damon's Fanfiction - 6. fejezet: Régi és új barátok

Sziasztok!

Újabb rész érkezett, amiben egy kicsit ismét elmélyedünk Alice dolgaiban, de még így is sok kérdés merül fel a titkai kapcsán. És most egy régi kis kedvencünk is felbukkan végre a történetben.:) 

Ha van véleményetek... Tudjátok, komizni ér, és nagyon boldoggá tennétek vele.:)

Morwen



***************************



Azt hiszem, hogy erre a napra mondják azt, hogy hosszú és fárasztó. Eseménydús, igen, ez a legjobb szó rá. Így miután Klaus-szal szóba sem állva, tüntetően felmentem a szobámba, azonnal egy forró zuhanyt vettem. Jólesően nyúltam el az ágyamon, és elővettem az egyik kedvenc könyvem, hogy a jó ég tudja már, hogy hányadjára ismét elolvassam. Már épp belemerültem Hemingway csodálatos világába, amikor kopogtattak.
- Szabad – feleltem nagyot sóhajtva és unottan. Egyáltalán nem vágytam társaságra, különösen nem Klaus-éra, vagy Kol-éra. Elijah sajnos nem volt a villában, így nem is találkoztam vele azóta, hogy megérkeztem. Legnagyobb meglepetésemre viszont pont ő lépett be az ajtón, és komoran, bocsánatkérően nézett rám.
- Elijah – szólaltam meg elhűlve és egy akkora mosollyal az arcomon, ami szerintem csoda volt, hogy elfért rajtam. Borzasztóan örültem, hogy végre láthatom őt, ezért ahogy általában szoktam, azonnal felpattantam és szorosan megöleltem őt. Ő kedvesen és mosolyogva viszonozta a gesztust, és talán percekig is állhattunk így összeölelkezve.
- Azt hittem, hogy már nem látlak többé – szólaltam meg elszorult torokkal, majd elengedtük egymást és lassan leültünk az ágyam szélére.
- Ne haragudj, hogy nem tudtam előbb jönni, akadt egy kis dolgom. Sejtettem, hogy hamarosan felbukkansz, ezért még nem akartam végleg elhagyni Mystic Falls-t – felelte bocsánatkérően, mire én csak mosolyogva legyintettem. – Alice? Most is így hívnak? – kérdezte tőlem kíváncsian.
- Igen, mindig kiharcolom magamnak ezt a neved, hisz tudod – feleltem neki határozottan.
- Igen, tudom. De jobb szeretek biztosra menni – felelte nekem kedvesen, majd komoran lehajtotta a fejét. – Van valami, amiről beszélnünk kell Alice. Valami, amit nem tarthatok előtted titokban.
- Esther Klaus-t érintő átkára célzol? – kérdeztem tőle halkan. – Tudok erről Elijah… Megismerkedtem ma a hasonmással és a Salvatore testvérekkel, és megtudtam tőlük azt, hogy Klaus megtörte édesanyátok átkát.
- Fogalmam sincs Alice, hogy igaz-e ezzel kapcsolatban az átok rád vonatkozó része… - felelte nagyot sóhajtva Elijah és látszólag megkönnyebbült egy kicsit, amiért nem neki kell közölnie ezt a hírt velem. – Csak bízni merek abban, hogy anyám tévedett és csak a gyűlölet beszélt belőle akkor, amikor téged is belevont a családunk harcaiba.
- Az biztos, hogy Esther nagyon félrevezető és manipulatív tudott lenni. De ha nem, és mégis vége van… Akkor is emelt fővel fogom ezt elviselni Elijah, mert egyszerűen nincs más választásom – feleltem neki halkan, mire ő némán megrázta a fejét.
- Ennek nem így kellene lennie Alice. Te is a családunk tagja vagy, nem kellene ezt tennie Klaus-nak – felelte letörten Elijah, és most is, mint mindig, elhittem minden szavát. Nagyon elege volt már neki is az öccse dolgaiból, és ha meg tudta volna akadályozni azt, ami rám várt… Tudom, hogy megtette volna gondolkodás nélkül.
- Klaus fél, és érthető, hogy miért teszi ezt velem. Sose tudott senkiben sem bízni, így bennem sem fog soha – feleltem neki mély levegőt véve.
- Ez nem kifogás a tetteire Alice! – felelte keserűen Elijah. – Valamit ki kell találnunk, mert nem nézem végig a halálod.
- Nem tehetsz semmit Elijah, ezt te is tudod. Az egyetlen, amit elérhetsz azzal, ha szembeszállsz Klaus-szal az az, hogy leszúr téged, és ki tudja mennyi időre pihenhetsz megint a koporsódban.
- Te vagy a családunk legönzetlenebb és legtisztább tagja. Bármelyikünk megérdemelné a sorsod, de te… Nem szabadna, hogy ez történjen veled Alice – felelte nekem keserűen Elijah.
- Nem tehetsz semmit Elijah – feleltem neki kedvesen, majd ismét szorosan átöleltük egymást. Végül könnyes szemmel engedtük el a másikat, mire én elmosolyodtam. – Megkérhetlek arra, hogy amíg lehet, figyelemmel kíséred a fiam sorsát? Nagyon boldoggá tennél vele, ha…
- Ezt még csak kérned sem kell Alice – felelte nekem kedvesen Elijah. – Mindig figyeltem rá, és ez ezután sem fog megváltozni. A szüleid halálát nem tudtam ugyan megakadályozni, pedig tudtuk jól mindketten, hogy ez megtörténhet… De James-re vigyázni fogok, ígérem – tette hozzá határozottan az én kedvenc ősvámpírom.
- Köszönöm – feleltem neki hálásan.
- Ez a legkevesebb, amit tehetek érted – válaszolta nekem halkan. – Mik a terveid a születésnapodig? – kérdezte végül elterelve a témát a szomorú beszélgetésünkről.
- Nos, Klaus elégedetlenségére ma beiratkoztam a középiskolába és az a tervem, hogy a maradék két hónapot kihasználom, és ezúttal megpróbálom a mai 17 évesek gondtalan és felelőtlen világát élni.
- Szóval feladtad – összegezte Elijah a szavaimat.
- Nem Elijah, egyszerűen csak elfogadtam azt, ami rám vár, és szeretném a hátralévő két hónapot kihasználni. Szeretnék élni, élvezni a természet és az élet csodáit, és ha megadatik, akkor egy kicsit boldog lenni.
- Ha jól értem, találkoztál ma valakivel, ugye? – húzta fel kíváncsian a szemöldökét Elijah.
- Lehetséges – feleltem neki elgondolkozva. – Bár sejtésem szerint semmi komolyra nem számíthatok az illetőtől, de tudod jól, hogy arra nem is lenne most semmi szükségem.
- Persze, tökéletesen megértelek Alice. Csak azzal nem értek egyet, hogy feladod – felelte nekem elkomorulva.
- Kérlek Elijah, ne beszéljünk többet erről. Tudod jól, hogy egy vérbeli harcos tudok lenni, ha kell, de most… Van az a pont, amikor be kell látnunk azt, ha vesztes csatába indulunk. És az én esetem is pontosan ilyen. Kérlek próbáld meg te is elfogadni ezt, és töltsük el úgy ezt a maradék két hónapot, hogy az szebb és boldogabb legyen mindennél – kértem tőle kedvesen, mire ő megadóan bólintott.
- Fáradtnak tűnsz, hagylak most már aludni, rendben? – kérdezte tőlem halkan, mire én mosolyogva bólintottam. Felkelt az ágyamról majd egy gyengéd csókot nyomott a homlokomra. Boldogságba vonta a szívem ez a kedves és szeretettel teli gesztus, ami már annyira hiányzott nekem.
- Ha tudnád, hogy mennyire hiányoztál – szólaltam meg nagyot sóhajtva, majd váratlanul felkeltem az ágyról és ismét megöleltem őt, amit ő most is boldogan fogadott.
- Jó éjt Alice – felelte ismét könnyes szemmel Elijah azután, hogy elengedett, majd elindult az ajtó felé.
- Elijah – szóltam utána, még mielőtt kisétált volna az ajtómon. Ő kíváncsian megfordult és rám nézett, mire én folytattam. – Ha jól értettem, te ismered a Salvatore testvéreket, ugye?
- Jó emberismerő vagyok, szóval mondhatjuk, hogy igen, ismerem őket is és Elena-t is – válaszolta halkan.
- Szerinted Damon… Szóval… Mit gondolsz róla? – kérdeztem végül tőle egyszerűen és röviden.
- Pontosan azt tudja neked nyújtani, amire most vágysz. Feltétel nélkül szerelmes Elena-ba és bármit megtenne érte, de Elena kitart Stefan mellett.
- Igen, ezt láttam rajtuk. Érdekes hármas ők, az biztos – feleltem neki elgondolkozva.
- Több, mint érdekes – helyeselt Elijah, majd mély levegőt vett. – Nézd Alice, tudom, hogy most nem érdekelnek a következmények és egyáltalán nem tervezel előre. De Damon-nal vigyázz, mert amennyire képtelen most szeretni, annyira meg is tud sebezni téged.
- Ebben biztos vagyok Elijah, de hidd el, hogy nem akarom, hogy belém szeressen és nekem sincsenek komolyabb terveim vele. Egyszerűen csak úgy látom, hogy van közöttünk valamiféle kémia, vibrál körülöttünk a levegő, és azt hiszem, hogy nekem most pont erre van szükségem.
- Ahogy gondolod húgom – felelte kedvesen Elijah, majd elmosolyodott. – Tudod, hogy én mindenben támogatni foglak, ameddig csak lehetőségem lesz rá.
- Tudom Elijah és köszönöm – válaszoltam neki mosolyogva, mire ő csak biccentett, majd végül elhagyta a szobámat és az ajtót is becsukta maga mögött.
Jólesően huppantam vissza az ágyamra és mosolyogva elkezdtem bámulni a plafont. Nagyon örültem, hogy újra láthattam Elijah-t és ez most határtalanul boldoggá tett. Nem is lehetne ennél szebben és jobban zárni ezt a pocsék napot. Damon pedig… Nos Elijah szavait hallva igazam volt, ő is úgy látja, hogy képtelen lenne egy mélyebb kapcsolatba belebonyolódni. Ami viszont nekem tökéletesen megfelelt, és azt hiszem, hogy amennyire vibrált körülöttünk a levegő, nem biztos, hogy sokáig távol tudnék tőle maradni. Nem érdekelt már semmi és senki, csak egy icipici boldogságot szeretnék még, csak most utoljára ebben az életben. És Damon-nal talán ez meg is adathat nekem…
*
Másnap reggel szokatlanul jó kedvvel ébredtem és még az sem szegte kedvem, hogy reggel sikeresen belebotlottam Klaus-ba, aki úgy döntött, hogy tovább folytatja a vegzálásom. De ez csak addig tartott, míg Elijah a segítségemre nem sietett, és végül kimentett. Nem akartam a mai napom is vitákkal és veszekedésekkel indítani, így aztán hamar elhagytam a villát. Elijah viszont ragaszkodott ahhoz, hogy elvigyen, így neki végül igent mondtam a fuvarra.
- Tegnap nem volt alkalmam kérdezni tőled Elena-ról – fordultam Elijah felé, miután elindultunk az iskola felé.
- Mit szeretnél róla tudni? – kérdezte kíváncsian Elijah.
- Igazából semmi különöset, mert azt hiszem, hogy máris a barátnőjének tart. Annyira kedves és jólelkű, és…
- Tudom, Elena pontosan ilyen. Egy igazi földre szállt angyal tud lenni, és még a Salvatore testvérek sem tudták kellően megrontani őt. De mint látod, végül ő is vámpírként végezte – felelte nagyot sóhajtva Elijah.
- Igen, de legalább nem halt meg, és miután Klaus megölte őt az átok megtörésekor, akkor életre kelt vámpírként – válaszoltam neki mély levegőt véve.
- Elena nem halt meg az áldozati szertartás után – szólalt meg váratlanul Elijah. – Vagyis végül meghalt, de az édesapja segítségével a boszorkány barátnőjük elvégzett egy roppant kockázatos varázslatot. Ennek végeredményeképpen az édesapja meghalt, Elena pedig életre kelt.
- Nem értem – szólaltam meg értetlenül. – Akkor hogyan vált Elena vámpírrá?
- Nos, ez közvetve ugyan, de Esthernek köszönhető… - válaszolta elkomorulva Elijah. – Nemrég elérte azt, hogy visszatérjen közénk és mindannyiunkat meg akarta ölni. Ne, ne kérdezd, hogy miért nem akarta hagyni, hogy te tedd ezt meg, mert fogalmam sincs. Szóval addig ügyködött, míg az apánkhoz hasonló vadászt nem tudott kreálni, akinek az életét viszont Elena-éhoz kötötte. Így aztán Rebekah a kezébe vette a dolgok irányítását és megölte Elena-t.
- Te jó ég… Sose gondoltam volna, hogy Esther 1000 év után is képes ekkora felfordulást okozni.
- Sok minden kitelik tőle, az biztos – válaszolta Elijah elkomorulva, és közben leparkolt az iskola elé.
- Azt hiszem, hogy már becsengettek – szólaltam meg újra, miután úgy láttam, hogy szokatlanul gyorsan megindult a tömeg be az épületbe. – Este majd folytatjuk a beszélgetést? Szeretnék minél többet megtudni arról, amik itt történtek, illetve nagyon örülnék, ha valamikor el tudnék szabadulni Klaus mellől, hogy meglátogassam a fiam. Segítenél majd ebben nekem? Nem akarok felesleges vitákba és harcokba bonyolódni emiatt az öcséddel.
- Természetesen – felelte nekem Elijah a szokásos kimért és hűvös eleganciájával. – Azt hiszem, hogy lesz még mit mesélnem neked, és James meglátogatását is elintézem.
- Köszönöm – feleltem neki kedvesen.. – A többi történetet pedig kíváncsian várom – válaszoltam neki kedvesen, majd elmosolyodtam és pillanatok alatt kiszálltam az autójából. Nem néztem vissza rá, mert tudtam jól, hogy azonnal útnak is indul haza, rám pedig most várt egy újabb tanítási nap, aminek boldogan és mosolyogva vágtam neki. Elijah bearanyozta a napomat és James közelgő meglátogatása nagyon felvillanyozott. Két éve nem láttam őt, és már nagyon hiányzott…
Elena is már várt rám, és vidáman köszöntött a matematika órán, ami csak fokozta a jókedvem. Mosolyogva leültem mellé, és tudtam jól, hogy nem is lesz olyan rossz ez a két hónap, ami vár rám.
*
- Tegnap megígértem neked, hogy segítek beszerezni a könyveidet, de ez végül meghiúsult – szólalt meg Elena bűnbánóan, amikor a nap végén együtt sétáltunk ki a parkolóba. – Mit szólnál, ha ma bepótolnánk ezt? Nálam van a lista, szóval nem kell elmennünk érte a Salvatore panzióba.
- Legyen, akkor irány a könyvesbolt – feleltem neki vidáman.
- Utána, hogyha gondolod, este elmehetnénk a Grillbe. Élő zene lesz, és nálunk az mindig jól szokott sikerülni. Tudod a Grill itt tulajdonképpen a város szíve, ahol minden fiatal összejön és… - kezdte volna Elena, de én nevetve félbeszakítottam.
- Tudom, ismerem a helyet Elena. Amikor megérkeztem a városba, aznap este ott botlottam bele Damon-ba, és abba a szegény csapos fiúba, akit ő annyira utál – válaszoltam neki, mire Elena döbbenten nézett rám.
- Matt? Igen, nos… Damon egy kissé mérges rá… - felelte nekem elkenődve.
- Elmeséled nekem, hogy mi oka erre? – kérdeztem tőle kíváncsian, és közben elindultunk az autóval.
- Meséltem neked tegnap Ric-ről… Nos nem tudom, hogy hallottál-e Klaus-ék anyjáról, Esther-ről – én csak bólintottam, mire ő mély levegőt vett és folytatta. – Sikeresen elérte, hogy visszatérjen és minden vágya az volt, hogy megölje a gyerekeit. Ezért Ric-ből egy elpusztíthatatlan vámpírvadászt csinált, akinek az életét hozzám kötötte. A fegyvere is megvolt, amivel végleg meg tudott ölni minden ősi vámpírt. Rebekah viszont közbeavatkozott, és amikor Matt-el a Wickery hídon haladtunk… Pontosan ott haltak meg a szüleim majdnem két éve… Stefan tudta, hogy hazafelé tartunk és akkor is ő sietett a segítségünkre. Én viszont a folyó fenekén fuldokolva kértem őt, hogy Matt-et vigye ki előbb. Mire visszatért, nekem már késő volt. Mindenki azt hitte, hogy meghaltam, de kiderült, hogy Damon vére a szervezetemben volt, így átváltoztam. Damon pedig azért mérges Matt-re és Stefan-ra, mert ő sosem hallgatott volna rám, és bárki élete elé helyezné gondolkodás nélkül az enyémet. Ha ő lett volna ott, akkor én még mindig ember lennék, Matt pedig meghalt volna – összegezte végül szomorúan Elena a történteket én pedig döbbenten hallgattam őt. Röviden ugyan mesélt nekem erről Elijah, de egyáltalán nem ilyen részletesen, és más volt mindezt Elena szájából hallani, aki tulajdonképpen át is élte mindezt.
- Sajnálom, hogy ez történt veled – feleltem neki kedvesen, majd bíztatóan megfogtam a jobb kezét, amit a kormányon tartott.
- Köszönöm – felelte nekem révetegen, majd elmosolyodott. –Ahhoz képest, hogy mindez két hete történt, egész jól viselem a dolgokat – tette hozzá elmosolyodva.
- Ebben egyetértek, hisz még egyszer sem támadtál rám – feleltem neki nevetve.
- Stefan sokat segít, és még ha nem is mindig követem a diétáját, akkor is nagy támasz ő nekem.
- Diéta? Arról vitatkoztál tegnap Damon-nal, nem? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.
- Igen – válaszolta nagyot sóhajtva Elena. – Ők úgy tudják, hogy csak állatokból táplálkozok. Ha megtudná Damon az igazat… Félek, hogy mivel így is túl nagy a feszültség közte és Stefan közt, ezzel csak még egy okot adnék neki arra, hogy Stefan-nak támadjon az „én megmondtam” szövegével.
- Ebben meg tudlak érteni, nem egyszerű két olyan testvérrel megbirkózni, akik teljesen odáig vannak érted – feleltem neki fejcsóválva.
- Mondd, szerinted mit tehetnék, hogy ez megszűnjön? – fakadt ki keserűen Elena. – Félre ne érts, nagyon szeretem Damon-t is, de Stefan-ba vagyok szerelmes. Damon viszont nem ezt érdemli… Ő belül egy jó ember, aki csak szeretetre, törődésre és megbecsülésre vágyik. Én viszont ezt nem adhatom meg neki… Tegnap azt mondta, hogy túl akar lépni rajtam, de nem tudom, hogy sikerülhet-e neki. Az ő érdekében remélem, hogy így lesz majd…
Én csak egyetértően bólintottam, és közben figyeltem a bolt kirakatát, ami előtt Elena leparkolt. Azt hiszem, hogy ebben talán tudok neki segíteni és megpróbálom majd Damon figyelmét addig is másra terelni, amíg itt vagyok. Már ha ezt ő is akarja, és ha az kémia valóban nem akar eltűnni addig, míg nem engedünk neki.
*
Miután Elena-val beszereztük a könyveimet, ő ragaszkodott hozzá, hogy ismét a Salvatore villába vegyük az irányt, és ott elkészüljünk az esti mulatságra. Igazából támogattam az ötletét, mert semmi kedvem nem volt hazamenni és Klaus előtt kicsípni magam, hogy aztán ismét támadási felületet adjak ezzel neki. Így hát boldogan mondtam igent Elena-nak, és amikor látta rajtam, hogy mennyire felvillanyozott a kilátásban levő esti muri, szinte szárnyalt örömében.
- Meglátod majd, hogy mennyire jó hely ez a város, és miután nagykorú lettél, eszed ágában sem lesz majd elmenni innen – felelte kivirulva Elena, amikor megérkeztünk a Salvatore villába.
- Ha te mondod – feleltem neki mosolyogva, és reméltem, hogy ennyivel el is intézte a társalgást a közelgő születésnapomról.
- Gyere, keressünk neked valami dögös ruhát – felelte nekem kacsintva, majd intett, hogy menjünk fel az emeletre.
- Nocsak, nocsak, kit sodort erre ismét a szél – szólt utánunk Damon az emeleten, amikor sikeresen beléfutottunk.
- Neked is szia, Damon – felelte Elena jókedvűen, mire Damon kíváncsian felhúzta a szemöldökét. Gondolom, hogy egy kicsit furcsa volt neki, hogy Elena ennyire kivirult, mert tényleg úgy pörgött szegény, mintha valami drogot fogyasztott volna.
- Hova-hova ilyen jó kedvvel? – kérdezte Damon kíváncsian.
- Este egy banda lesz a Grill-ben, és szeretném Alice-nak megmutatni, hogy mit veszít azzal, ha elhagyja a várost – felelte Elena jókedvűen és mosolyogva.
- Máris elmész? – kérdezte tőlem kíváncsian és felhúzott szemöldökkel Damon. A karját keresztben fonta a mellkasán, majd nekidőlt a háta mögött levő falnak és úgy vizslatott.
- Azt hittem, hogy jobb szereted a potenciális veszélyforrásokat magadtól kellő távolságban tudni – feleltem neki egyszerűen, amire csak egy szúrós tekintet volt az ajándékom. – Mint neked is említettem már, csak a születésnapomig maradok a városban. Utána elmegyek – tettem végül hozzá halkan.
- Ha olyan rokonai vannak az embernek, mint Klaus, Barbie-Klaus és Mini-Klaus, akkor ez egy érthető válasz – felelte nekem félvállról, mire Elena türelmetlenül rám nézett.
- Menjünk készülődni – mondta új és kedvenc barátnőm izgatottan, lezárva ezzel a beszélgetést Damon-nal.
Én csak bólintottam, majd Damon-t faképnél hagyva bevonultunk Stefan szobájába, hogy aztán kifosszuk Elena itteni ruhatárát.

12 megjegyzés:

  1. Szia Morwen!
    Nem volt annyira eseménydús, de épp ezért tetszett annyira. Kell lennie ilyennek is. Remélem, hamar elhozod a várva várt összemelegedős részt :3
    Puszi,
    Cleo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Kellett egy ilyen kis átvezető jellegű rész. Megalapozni Alice helyét a többiek közt.:) És az az összemelegedős rész... Mondjuk úgy, hogy a jövő héten érdemes mindkét történetet tűkön ülve várni.:))

      Puszi Neked is:)

      Törlés
  2. Tetszett, jó kis pihentetős rész volt. Elijhah még mindig a legjobb ős. Alice pedig lassan csak felfedi a titkait. Szép lassikásan csak elkezdődik Alice és Damon közt egy kapcsolat szerűség.
    Várom majd következőt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elijah, the best.:))) Olyan sokat nem is kell már várni Dalice-ra:))
      Mindketten azt mondjátok, hogy pihentetős, nyugis rész volt, pedig azért itt is derült ki ez-az Alice-ról. Erről nincs véleményetek? Vagy még túl sok a kérdőjel?

      Törlés
    2. Hát igen a katasztrófák előtt mindig nyugalom van, hát igen derülgettek ki róla dolgok, de még sok a kérdőjel. A beszélgetésük ből Elijah-val az derül ki, hogy ismerte Esthert amikor megátkozta Klaust így ő is legalább 1000 éves és valamilyen úton módon még életben van, sok neve volt igáig, valamilyen úton-módon rokonságban áll a Mikelson családdal (vagy vér szerint vagy befogadták). Feltehetőleg Esthernek köze van a szülei halálához is. Két hónapja vissza (az életből?) és akkor történni fog valami plusz valamit meg kell tennie akkor Klausnak, és kapcsolatban áll a Klaust sújtó átokkal és nem kedveli Klaust.
      (Észrevétel: elvileg Elena 18 már elmúlt amikor átváltozott, de Alice még csak 17-nek mondja magát így elvileg nem lehetnének évfolyam társak vagy az csak amolyan elszólás volt.)
      (Észrevétel2: Még Stef se tudja magát tartani rendesen a saját diétájához nem, hogy még Elenát is arra szoktatni, gondolom Damon fülébe jut majd, hogy El nem csak nyulat eszik hanem tasakos-embert és ez is közre játszik lentebb említett robbanásban.) Még életemben nem volt ilyen hosszú kommentem.

      Törlés
    3. Jól összefoglaltad a dolgokat, és a sejtéseid is jók, és egyedül csak egy dologban tévedtél, és ki is fog derülni hamarosan, hogy miben.:) De ez csak egy apróság.:)
      Alice azt mondta, hogy két hónapig marad a városban, a szülinapjáig. Vagyis akkor lesz 18. Elena-nak ennek a tanévnek az elején, valamikor aug. végén volt a 18. szülinapja. Ezzel indít a 3. évad. Utána rá nem sokkal van Car 18. szülinapja is (akkor, amikor Tyler megharapja Klaus parancsára, ám végül Klaus megmenti őt). Esther is eközben ténykedik. Ám a 4. évad közepén történik az, hogy karácsonykor Klaus lemészárolja a 12 hibridjét, akikkel Tyler megtörte a kötődést. Szóval nagyon rövid időn belül játszódik a 3. és 4, évadnak ezen rövid történései, és közben válik Elena is vámpírrá. Így lehet az, hogy Alice (elvileg) 4 hónappal fiatalabb Elena-nál (ezért évfolyamtársak). Amúgy Bonnie szülinapját se tudjuk...
      Az Elena-Stef-féle robbanás egy kicsit később várható. Nem sokkal azután, hogy az Alice-féle (egyik és első) robbanás megtörténik 3 ill. 4 hét múlva. Damon még kicsit várat az "én megmondtam" szövegével ezen a téren.:)
      Hú, remélem, hogy mindenre válaszoltam.:) Egy kicsit megijesztettél a dátumok kapcsán, így gyorsan át is gondoltam újra mindent. Remélem, hogy nem tévedtem ilyen késői órán.:)
      Tényleg jó sokat írtál, csinálhatsz ebből rendszert.:) Jól beindult a fantáziád és helyesen ráadásul.:)

      Törlés
  3. Ezt nem is kell hangsúlyoznod, úgy is tükön ülve várom a keddet. Bocsesz, a pénteket is nagyon várom, de nem Alice és Damon miatt, CSAK Damon miatt. Ezt a részt inkább úgy jellemezném, hogy békés. Aránylag...., eltekintve a vihar előtti csendtől. Az a bizonyos vihar nagyon is érik már a levegőben. Jó volt olvasni Elijahról és a sors valamilyen furcsa fintorának köszönhetően, Alice testvére lenne az ősi vámpiroknak??? :):):) Valamiért olyan érzésem van, hogy Elena és Damon kapcsolata a végén/végül nagyon is összefonodik. :):) Ne haragudj, hogy mindig a Delenanál kötök ki, kérlek nézd el nekem ezt a.... nem rögeszmét, inkább ...., nem tudom, ha eszembe jut a megfelelő kifejezés még irok. Összességében tetszett ....:):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát Alice és az ősök kapcsolata... Erre kell majd még néhány részt várni, amíg kiderül az igazság, ami nem lesz cseppet sem vidám, az biztos. Damon és Elena kapcsolata itt... Mondjuk úgy, hogy nem lesz kezdetben békés, sőt, két hét múlva már jön egy kis viharfelhő itt is. Négy hét múlva pedig robban a bomba ám.:) De előtte jövő héten még egy kicsit nyugisabb rész következik, jobban mondva... A címét már meg lehet sasolni a főmenüben. Ígéretesen hangzik, mi?:)
      Szóval ez a történet tényleg nem Delena központú lesz, de természetesen a kettejük kapcsolatát is rendbe fogom hozni majd szépen, lassan.:) Tényleg lassan ám.:D De remélem, hogy Damon mindenért kárpótolni fog majd Titeket, mert ahogy mondtam, ebben a történetben nem csak a saját határaimat fogom feszegetni, hanem a Tiéteket is.:)
      De ne aggódj, ha a Delena történet véget ér majd pár hónap múlva, azt hiszem, hogy meg is van, hogy mi fog majd utána következik.:p Természetesen még egy Delena történet.:) De egyelőre érjétek be ezzel a három regénnyel.:) Elég lesz Maresz?:)))

      Törlés
  4. Mondtam már, hogy szeretlek? De még mennyire, hogy elég. Hm, egyelőre..... :):):) Okés, nem feszegetem tovább a húrt, még ha láthatatlan is elpattanhat. IMÁDLAK!!!!!!! :):):):):):):):) PUSZI.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondtam már, hogy én is imádlak? :D Mellesleg milyen húrról is beszélsz?:p Megfelel, ha újra és újra Damon-nál szakíttatom el Neked azt a bizonyos húrt? :D :D :D

      Törlés
  5. Szia! Még csak pár napjakezdtem olvasni a történetet, de már is bele szerelmesedtem! ;)
    Mondjuk egy valamit nem értek... hogy lehet az, hogy Alice még csak most lesz 18, de már gyereke van, aki ha jól értelmezem több mint 2 éves. (Mert azt irtad, hogy már kettő éve nem látta). Akkor 15 évesen szült?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Gondolom azóta már előre haladtál a történettel és minden világossá vált számodra :) Igen, kissé rejtélyesen indulnak a dolgok és csak a végére derül fény a miértekre.
      Örülök, hogy tetszenek az írásaim és nagyon jó szórakozást kívánok neked hozzá. :) és köszönöm a kedves szavaidat :)

      Morwen

      Törlés