Figyelem!
A rész csak 18 éven felülieknek és erős idegzetűeknek ajánlott. Egyes felnőtt tartalmú jelenetek felkavarhatják az olvasók lelki nyugalmát.
Ennek tudomásulvétele után olvassatok csak tovább!
*********************
Damon és Elijah alig érzékelte,
hogy mennyire telik a fejük felett az idő. Mindketten kimerültek és
hullafáradtak voltak. Kathlena szinte egész nap csak velük volt, és sokszor még
ketten is alig bírtak vele. A lányok már nem aludtak olyan sokat, mint a
terhességük elején, sőt, sokkal kevesebbel is beérték. Egyre vadabbak és egyre
követelődzőbbek lettek velük szemben, és lassan már a végkimerülés szélén járt
a két férfi.
Damon egyik este fáradtan és
csapzottan botorkált le a könyvtárba és álmosan töltött magának egy italt.
Szinte észre sem vette, hogy a kanapén ott ül Elisabeth is. Csak akkor
tudatosult benne, hogy a nő is a helyiségben van, amikor leült mellé a
kanapéra.
- Nem vagy valami jó bőrben –
mondta aggódva Elisabeth.
- Én is úgy érzem magam,
elhiheted – mondta fáradtan Damon. – Nem gondoltam volna, hogy ennyire
borzasztó ez az időszak, hiába mondtátok mindketten Elijah-val, hogy maga a
pokol lesz. Aláírom, tényleg az. Már fel se tűnik, hogy reggel van, vagy este
és hogy hol vagyok éppen Kathlena-val. Amint elaludnék, szinte azonnal
megjelenik és letámad.
- Már csak másfél hét van hátra
Damon, ezt valahogy még bírjátok ki – mondta bíztatóan Elisabeth. – És ha már
itt tartunk, beszélni akartam veled valamiről.
- Mondd, mielőtt ültömben el nem
alszok – felelte Damon, majd végre kiitta a poharát.
- Szóval, gondolom neked most
nincs se erőd, de kedved ezzel foglalkozni, de valakinek mégis muszáj lesz.
Másfél hét, és megérkezik a baba, és ideje lenne beszerezni neki néhány fontos
dolgot.
- Elisabeth, ne is folytasd.
Nekem az se tűnne fel, ha egy zsákot húznák a gyerekre, mert hetek óta alig
látok a fáradtságtól. Szóval minden rád van bízva – mondta ásítva Damon, majd
felkelt a kanapéról és az ajtó felé indult.
- Igen, de fogalmunk sincs, hogy
fiú lesz-e vagy lány, de mégis meg kellene venni néhány dolgot – mondta aggódva
Elisabeth.
- Hidd el Elisabeth, hogy sem a
babát, sem Elenát, vagy engem nem fog zavarni, ha rózsaszín ruha kerül egy
fiúra, vagy kék lesz a kislány babakádja – mondta egyre kimerültebben Damon.
- Értem. De akkor inkább olyan
színeket és ruhákat választok, ami mindkettőnek megfelelő lesz – mondta
Elisabeth eltűnődve.
- Rózsaszín – felelte Damon, mire
Elisabeth kíváncsian felhúzta a szemöldökét, erre pedig Damon nagy levegőt véve
folytatta. – Sose tudtam elképzelni, hogy lenne egy fiam és ezt most is így
gondolom. Szóval rózsaszínre kapsz engedélyt.
- És ha nem… - kezdte Elisabeth,
mire Damon megrázta a fejét.
- Majd engem fog Elena kinyírni,
ha a fiát egy rózsaszín, habos-babos szoknyában fogja meglátni. Túlbonyolítod a
dolgokat Elisabeth, nyugi – mondta Damon ismét ásítva. – Minden rendben lesz,
én viszont most alszok pár órát, mielőtt összeesek.
Elisabeth csak kedvesen
bólintott, majd miután Damon kiment a könyvtárból, mosolyogva vetette bele
magát az asztalon előtte heverő, eddig alaposan rejtegetett baba-mama
katalógusokba.
Damon áldotta az eget, hogy
amikor visszatért a szobájába Kathlena-nak már hűlt helye volt. Amint
vízszintesbe került az ágyon, abban a pillanatban el is aludt.
*
Elijah is egyre jobban kikészült
és alig tudott ő is aludni néha pár órát. Fogalma sem volt arról, hogy még
kettejüknek is ennyire nehezére esik majd kielégíteni Kathlena vágyait. Úgy
tűnik, hogy a két lélek valójában két terhes nő kielégítését követelte meg
tőlük, így egyáltalán nem volt egyszerűbb a helyzetük, hiába ketten álltak
Kathlena szolgálatára. Ahogy haladtak afelé a bizonyos kritikus nap felé,
Kathlena annál kezelhetetlenebb lett. A nap huszonnégy órájából alig 4-5 órát
aludt, a többit a két férfival töltötte, akiknek már erejük alig volt
megcsókolni Kathlena-t, nemhogy szeretkezni vele. Ez még jobban frusztrálta a
lányt, így végül valahogy mindig újra és újra erőt vett magán Elijah és Damon.
Egyik este, alig pár nappal a
várva várt nap előtt, a könyvtárban összefutott a két férfi. Fogalmuk sem volt
arról, hogy mikor látták egymást utoljára, hisz ők is vagy aludtak vagy épp
Kathlena-val foglalatoskodtak. Elijah nyúzottan kászálódott be az egyik
fotelba, és Damon egy csepp dühöt sem érzett a férfi iránt. Egyszerűen csak
együttérzett vele, mert tudta, hogy pontosan ugyanazon mennek most mindketten
keresztül.
- Elaludt? – kérdezte fáradtan
Damon.
Elijah csak bólintott, mire Damon
megkönnyebbülten az égbe emelte a tekintetét.
- Hála az égnek! – mondta nagyot
sóhajtva és hátradőlt ő is a fotelben. – Komolyan mondom, már a perceket
számolom vissza, ami még a szülés napjáig hátravan.
- Az sok lesz még Damon, mert még
kereken három teljes nap áll előttünk – mondta fájdalmas arccal Elijah.
- Ezt már fél lábon is kibírjuk,
de az biztos, hogy egy nappal sem bírnék tovább helytállni, mert esküszöm, már most
úgy érzem, hogy egy élő-halott zombi vagyok.
- Nekem mondod? – kérdezte Elijah
fejcsóválva. – Már meg se érint és fel sem fogom, hogy Kathlena egész nap csak
oda-vissza járkál a szobáink közt.
- Már engem sem érdekel, mert
örülök, hogy egyáltalán élek még – felelte keserűen Damon. – Amilyen nehéz volt
az elején, ahhoz képest elég jól kezeljük a helyzetet.
- Nem volt más választásunk, és
az volt a legjobb döntés, ha normálisan állunk a helyzethez és a másik félhez –
felelte határozottan Elijah.
- Igazad van, mint mindig –
sóhajtotta Damon, majd felkelt a fotelból és nagyot nyújtózott. – Mindenesetre
jó nagy barmok vagyunk, hogy végre alszik Kathlena, mi pedig nem követjük a
példáját.
- Igaz, menjünk aludni – mondta álmosan
Elijah, mire Damon csak biccentett és meg sem várva az Elsőt, felment az
emeletre.
Fájdalmasan felnyögött, amikor
meglátta Kathlena-t a folyosón, és mire bármit is szólhatott volna, a lány már
el is kapta, a falhoz nyomta őt és szenvedélyesen megcsókolta. Mikor egy
pillanatra elengedte őt Kathlena, levegő után kapkodva, álmosan szólt a
lányhoz.
- Legalább menjünk be a szobába –
nyögte fáradtan Damon, mire Kathlena elmosolyodott, és végül Damon nagy
örömére, ha nem is a saját szobájába, de abba benyitottak, ami a legközelebb
volt hozzájuk.
Kathlena azonnal lecsapott volna
Damon ajkára, de a férfi teljesen lemerevedett. Rá sem ismert a szobára, amibe
beléptek és a bútorzatát se látta még soha életében. A szoba egyik szegletében
egy kiságy volt, és minden szükséges felszerelést megtalált a helyiségben,
amire egy babának szüksége lehetett. Egy dolog zavarta csak: a színek
kavalkádjából egyértelmű volt, hogy ez bizony egy fiúnak lett berendezve.
- Mi a fene? – kérdezte
döbbenten, majd dühösen elkiáltotta magát. – Elisabeth!
Amint kimondta a nő nevét, a
vámpír már mellette is állt. Hiába erősebb volt a férfinál, most félszegen
nézett az értetlen és dühös vámpírra. Eközben Elijah is megjelent az ajtóban és
ő is döbbenten nézett végig a kékben pompázó babaszobán.
- Mit jelentsen ez? – kérdezte
értetlenül és közben még idegesebb lett, mert Kathlena folyamatosan simogatta a
hátát és a mellkasát, és néha végigcsókolta a nyakát is. Igyekezett nem
tudomást venni a lányról és Elisabeth-re figyelt.
- Öhm, arról van szó Damon, hogy
tényleg fogalmunk sincs arról, hogy fiú lesz-e vagy lány, ezért hát… - kezdte
zavartan Elisabeth
- De egyértelműen kértelek, hogy
lánynak vásárolj be, mert nekem nem lesz fiam – csattant fel csalódottan Damon.
Elisabeth nagy levegőt vett, majd
hátrébb lépett az ajtóból, ki egészen a folyosóra, majd a szemben lévő szoba
ajtaját szélesre tárta a két férfi előtt.
- Ezt nem hiszem el – mondta
fejcsóválva Damon, majd hangosan felnevetett. – Te tényleg kicsit túlzásba
vitted a vásárlást – tette hozzá csillogó szemekkel Damon, majd kilépett a kék
szobából, hogy megcsodálja a szemben lévő másikat, ami rózsaszínben pompázó,
tipikus hercegnő szoba volt.
- Szóval nem bíztam túlzottan az
ösztöneidben, ezért mindkét eshetőségre felkészültem – felelte elmosolyodva
Elisabeth.
- Felesleges volt – mondta
nevetve Damon, majd hálásan Elisabeth-re nézett. – Mindenesetre köszönöm. Elena
is imádni fogja. Még ha netalántán fiú lenne, akkor is – tette hozzá kedvesen,
majd közben dühösen Kathlena felé fordult, aki még mindig rajta csüngött és
ekkor vette csak észre, hogy már az ingje is össze-vissza áll rajta. – Nem
tudnál egy icipicit leállni és megnézni vagy megcsodálni a lányod szobáját? –
kérdezte mérgesen Kathlena-t, de amikor a nő fittyet hányva a szavaira tovább
csókolta őt, mérgesen az égbe emelte a tekintetét, majd fél pillanat múlva már
el is tűnt Kathlena-val a szobájában.
- Hála az égnek, megyek és alszok
egy keveset – sóhajtotta Elijah, mire Elisabeth döbbenten nézett a bátyjára.
- Jézusom! Ti aztán tényleg
teljesen kikészültetek – mondta aggódva és félve mérte végig a kimerült
bátyját. – Az imént Kathlena majdhogynem itt helyben mászott rá Damonra, de
téged ez hidegen hagy.
- Nem Lizbeth, csak egyszerűen
fáradt vagyok és tudom, hogy felesleges emiatt dühöngenem. Még pár nap és vége
van – mondta álmosan Elijah, majd mire a húga válaszolt volna, már hátat is
fordított neki és bement a szobájába, hogy nyugovóra térjen.
Elisabeth elmosolyodott, majd
lekapcsolta mindkét szobában a villanyt, becsukta az ajtókat és ő is elindult a
szobájába, hogy nyugovóra térjen.
*
Damonnak fogalma sem volt arról,
hogy miképp volt képes az éjszaka folyamán újra és újra magáévá tennie Kathlena-t.
Úgy érezte, hogy a teste már teljesen külön életet él, és szinte fel sem fogta
és nem is tűnt fel neki, hogy mikor mit csinált a lánnyal. Automatikusan tette
a dolgát, és úgy érezte, hogy ha most nem utálja meg végleg a szexet, akkor
soha.
Úgy gondolta, hogy végül csak nem
nyújtott annyira rossz teljesítményt, mert Kathlena újra és újra elélvezett a
karjaiban, és mikor végül ő is követte a lányt, szinte azonnal el is aludt a
kimerültségtől. Az sem érdekelte, hogy Kathlena valószínűleg azonnal átment Elijah
szobájába. Kimerült, és végre aludni akart pár rövid órácskát.
*
A következő három nap is hasonlóan
kimerítő volt Damonnak, de az utolsó éjszaka úgy hajtotta álomra a fejét, már ő
sem tudja hányadik szeretkezés után Kathlena mellett, hogy másnap végre minden
véget ér. Bízott abban, hogy ezután már minden csak jobb lesz és végre Elena és
Katherine szét tudnak majd válni. Az, hogy ő közben apává válik, már csak hab
volt a tortán. Ezzel a tudattal merült álomba, és reggel mikor felébredt, maga
is meglepődött, hogy viszonylag sokat, majdnem három órát tudott aludni.
Természetesen Kathlena ébresztette, ő pedig csak rutinosan csókolta meg a
lányt, majd óvatosan maga alá fordította, és hónapok óta először boldogan
merült el a lányban. Kellemes izgatottság ölelte körbe a szívét és úgy érezte,
már a célnál van, és hamarosan vége mindennek, és még ma apa lesz. Nem is mert
arra gondolni, hogy elszámolták volna a napokat, mert biztos volt abban, hogy
akkor a puszta kezével tekerné ki Elisabeth nyakát, még ha erre kevés esélye is
volt.
Nem igazán figyelt arra, hogy
mikor mit csinál, és arra sem, hogy mennyire hevesen kap a csókjai után
Kathlena. Most a saját kis belső világában volt Damon, és nem nagyon fogott fel
semmit a külvilágból. Nem is tudta volna megmondani, hogy hányszor feszült ívbe
alatta Kathlena teste, és ő mikor követte a lányt a beteljesülés felé. Csak elégedetten
elmosolyodott, amikor Kathlena-t végül elnyomta az álom. Akármennyire is
abszurd volt, mégis büszke volt magára, hogy egyre jobban ki tudta készíteni és
ki tudta fárasztani a hatalmas pocakkal mellette fekvő lányt. Mosolyogva
végigsimított a lány hasán, és forróság járta át a szívét, amikor megérezte a
baba mozgását.
- Türelem Alyssa, hamarosan
találkozunk – mondta mosolyogva, majd szórakozottan felkelt az ágyról és miután
felöltözött, kilopakodott a szobából.
Holtfáradt volt, de maga sem
értette, hogy hirtelen mitől kapott ennyire erőre, is miért érzi úgy, hogy a
Föld felett lebeg tíz centivel. Miután szerzett magának egy tasak vért a
pincéből, egyenesen a könyvtárba ment, ahol összetalálkozott Elisabeth-tel és
Elijah-val. A férfi szinte félig éberen aludt a fotelban, amire Damon csak
megrázta mosolyogva a fejét.
- Látom kivirultál – mondta
mosolyogva Elisabeth.
- Viccelsz? – kérdezte Damon
vigyorogva, majd leült a fotelba és nagyot kortyolt a kezében tartott
vértasakból. – Ma véget ér minden, és végre megszületik a lányom.
- Honnan vagy ennyire biztos
abban, hogy lány lesz? – kérdezte álmosan Elijah.
- Csak tudom és kész – mondta
Damon vállrándítva, mire a két Első csak hitetlenül megrázta a fejét.
- Alig hiszem el, hogy végre ez a
nap is eljött – mondta ásítva Elijah.
- Nekem mondod? Kikészített az
elmúlt pár hét – felelte Damon fejcsóválva. – Komolyan mondom, ha valaki ezután
kiejti a száján a szex szót, elhányom magam és zárdába vonulok.
- Szex – mondta Elisabeth
mosolyogva, mire Damon az égbe emelte a tekintetét, Elisabeth pedig hangosan
felnevetett.
- Shh, halkabban! – mondta Damon
suttogóra fogva. – Ne feledd, az alvó Kathlena a jó Kathlena.
- Igaz – felelte halkan és
mosolyogva Elisabeth, majd hirtelen komolyra fordult az arca. – De mi van, ha
mégis fiad lesz Damon.
- Akkor is ugyanúgy fogom
szeretni – felelte Damon, majd elmosolyodott. – De mivel lány lesz…
- Jaj Damon, szörnyű vagy –
vágott közbe halkan nevetve Elisabeth. – Kezdesz az idegeimre menni.
- De azért ugye nem hagysz most
faképnél minket? – kérdezte mosolyogva Damon. – Egy szülést nem tudok egyedül
levezetni.
- Nem lesz semmi komplikált benne
Damon – felelte nyugtatóan Kathlena. – Még annyi időd se lesz, hogy azt mondd „jön
a baba”, és szinte már meg is született.
- Az jó, akkor hamar túlleszünk…
- kezdte Damon, de a következő pillanatban egy sikítás rázta meg a villa
csendes falait, amire is a három vámpír fél másodperc múlva már Kathlena
szobájában volt.
Kathlena a fürdőszoba ajtajának támaszkodott
és fájdalmasan fogta a hasát. Csak egy vékony ruha volt rajta, ami tökéletesen
kiemelte a hatalmas pocakját.
- Elkezdődött – mondta sugárzó
arccal Elisabeth, és közben végignézett a levegő után kapkodó, könnyes szemű
lányon. Kathlena nehezen ráemelte a tekintetét, majd miután kicsordultak a
könnyei, bólintott. Igen, a szülés beindult, most már mind biztosak voltak
ebben.
Hiába is akarsz lekenyerezni az új Delena történeteddel, úgy is gonosz vagy. Ha nem is mondtad meg a baba nemét, azt igazán elmondhattad volna, hogy sikerült e majd megszakitani a köteléket, és élhetnek e normális életet mind a 4-en! De ettől függetlenül nagyon örvendek az új történetnek, valóban ránk fér egy kis izzig-vérig valódi Delena (ha már a sorozatbeli úgy alakult ahogy). A lényeg, sikerült összehoznod egy szenzációs nem csak rész/eket, hanem egy szenzációs történetet. Téged "ismerve" biztos vagyok benne, hogy az új történet is legalább olyan szuper lesz, ha nem fenomenálisabb. A kötelékekből még hány rész van? Gratulálok!!!!!!!!:):):)
VálaszTörlésMinél jobban vársz egy új történetet, fejezetet annál jobb lesz majd olvasni, nem?:) A Delena történet pedig nagyon érett már bennem és most végül azt is elindítom.:)
TörlésEzen apró kis titkok pedig a Kötelékekből... Nos hamarosan kiderül majd minden.:) Annyit elárulhatok, hogy még két teljes rész lesz hátra a végéig.:) Ha vége lesz egyszer.:p Hopsz, inkább csendben maradok:) Titokzatos voltam? Bocsi.:) De nem fogod megbánni, ne aggódj.:)
Köszönöm a kedves szavaidat, el sem tudod képzelni mennyi erőt adnak az új fejezeteimhez.:)