2013. október 11., péntek

Kötelékek - Újabb meglepetések (tizenhatodik rész - negyedik fejezet)




- Hogy történhetett ez? – kérdezte Kathlena keserűen, miután egy kicsit megnyugodott és leült a könyvtárban egy fotelba, ahova nem sokkal ezelőtt vonultak át. – Egyszerűen abszurd, hogy terhesek vagyunk.
- A jó hír, hogy ha megszületik a gyerek, akkor talán megtörik a köteléketek – szólalt meg Stefan elgondolkozva, és kimondva ezzel azt, amiben mind reménykedtek.
- Megszületik? – kérdezte Kathlena fejcsóválva. – És mégis mikor? Egy hónapig halottak voltunk és azt sem tudjuk kié a baba! – fakadt ki kétségbeesetten Kathlena.
- Elena, most nem ez számít – szólalt meg halkan Damon és odasétált Kathlena elé, letérdelt és megfogta a kezét. – A lényeg, hogy mind rendben legyetek.
- Nem ez számít Damon? – kérdezte sírva Elena. – Az akaratomon kívül feküdtem le mindkettőtökkel, fogalmunk sincs kitől fogant meg a baba, de most mégis itt van a szívünk alatt!
- Talán az lesz a legegyszerűbb, ha az lesz majd az anyja, akinek a párjáé a baba – szólalt meg halkan Bonnie, mire mindenki ránézett.
Damon fájdalmas arccal Elijah-ra nézett, aki végül hasonló fájdalommal a tekintetében bólintott. Damon visszafordult Kathlena felé, majd ismét megszólalt.
- Rendben – mondta nagyot sóhajtva. – Amelyikünké a baba, annak a párját tekintjük majd az édesanyának. Reméljük a szülés után tényleg megtörik majd a köteléketek.
- Felfogjátok ti egyáltalán, hogy miket mondtok? – csattant fel dühösen Kathlena és felpattant a helyéről. – Mindkettőnknek meg kell szülnünk ezt a gyereket, de csak egyikünk lesz az anyja – mondta könnyes szemmel, majd Damonra nézett. – Ha Katherine lesz az anyja, akkor is átélem én is a szülést, de nem lehet az enyém a kicsi. Felfogtad Damon? És te Elijah? – folytatta Kathlena Elijah felé fordulva. – Ha én leszek az anyja, Katherine ugyanúgy megszüli őt és el is veszíti a babát, akit kilenc hónapig mindketten a szívünk alatt hordtunk.
- Öt hónapig – szólt közbe Elijah, mire mindenki értetlenül nézett rá. – A vámpírnők terhessége öt hónapig tart, a megfogantatástól egészen a szülésig. Napra pontosan.
- Legalább apasági tesztet nem kell majd csinálnunk – mondta sóhajtva Damon.
- Ebben ne legyél olyan biztos – mondta Kathlena, majd ismét leült a fotelba dühösen. – Egy hónapig halottak voltunk, vagy nem is tudom én mik. Az a hónap beleszámított egyáltalán a terhességbe?
- Erre még korai választ adnunk, hamarosan kiderül majd – mondta Elijah sóhajtva. – Egyelőre nem tehetünk mást, csak várunk.
- Például rám? – szólalt meg egy ismerős hang az ajtóból, mire mindenki arra kapta a fejét.
- Elisabeth – szólalt meg elmosolyodva Elijah, mire Elisabeth előtte termett és szorosan megölelte a bátyját.
- Jó újra látni – mondta Elisabeth, miután elengedte Elijah-t. – Na de mi ez a síri hangulat és ez a temérdek poros grimoire? Mindenkinek ünnepelnie kellene, vagy nem? – kérdezte értetlenül, miután körülnézett a sok gondterhelt arcon és a könyvhalmokon.
- Van néhány nem várt bonyodalom, amikre nem számítottunk – felelte halkan Elijah, mire Elisabeth felhúzta a szemöldökét.
- Éspedig? – kérdezte Elisabeth, mire Kathlena felsóhajtott és megszólalt.
- Hosszan vagy röviden? – kérdezte unottan, majd mivel Elisabeth nem válaszolt, folytatta. – Maradjunk a rövid verziónál. Szóval egy hete feltámadtunk mind, de aztán értetlenül vettük észre, hogy Elena és én még mindig össze vagyunk kapcsolódva, sőt, képtelenek vagyunk megszakítani a kapcsolatot. Telt múlt a hét, kutattunk eredménytelenül, végül Elijah rájött, hogy a probléma forrása az lehet, hogy Elena és én terhesek vagyunk. Csak ezzel egy gond van: a legfontosabb kérdésekre nem tudjuk a választ. Mégpedig arra nem, hogy mennyi idős terhesek vagyunk, illetve mióta, és persze kitől – hadarta el Katherine, mire Elisabeth arcára a teljes döbbenet ült ki.
- Terhesek vagytok? – kérdezte értetlenül. – De hát az lehetetlen.
- Persze, akkor valószínűleg egy zsebórát nyeltünk le a tudtunk nélkül és az ketyeg, vagy dobog, vagy nem tudom mit csinál a hasunkban – mondta ironikusan Kathlena, mire Elisabeth megrázta a fejét, majd mikor ő is jobban fülelni kezdett és hallotta az apró szívverést, eltátotta a száját.
- De hát az átok nem tört meg – mondta fejcsóválva.
- Miután meghaltunk nem is feküdtünk le senkivel – mondta határozottan Kathlena.
- Szerintünk a kapcsolatuk révén lehettek annyira erősek, hogy képesek voltak teherbe esni – szólt közbe Elijah, mire is Elisabeth bólintott, majd ismét Kathlena felé fordult.
- Akkor a válasz egyszerű. Minden bizonnyal akkor eshettetek teherbe, amikor a halálotok előtti napon kapcsolódva feküdtetek le Elijah-val – mondta magabiztosan Elisabeth, felidézve ezzel magában azt az estét, amikor állt a bál a villában emiatt.
- A gond csak az, hogy azelőtt nem sokkal Kathlena velem is ugyanezt eljátszotta – szólt közbe keserűen Damon. Elisabeth döbbenten megrázta a fejét, majd gondolkodva leült az egyik fotelba.
- Erről nem tudtam – mondta nagyot sóhajtva, majd körülnézett a társaságon. - Foglaljuk össze a dolgokat – kezdte Elisabeth töprengve. - Elijah, azt mondtad, hogy a kötelék körülbelül 1 évet ad Kathlena-nak, de ehhez képest nagyon hamar, a kötelék létrejötte után alig két héttel elindult az őrület – mondta Elisabeth határozottan, majd Kathlena-ra nézett. – Mikor feküdtetek le Damonnal?
Kathlena egy percig csöndben maradt, majd végül határozottan válaszolt.
- 14 nappal a halálunk előtt.
- 14 nap – mondta elgondolkozva Elisabeth. – Ez még stimmel is. Az együttlét után, miután a megtermékenyítés megtörtént, a beágyazódásig is fele annyi idő telik el a vámpíroknál, mint az embereknél: maximum 6-7 nap. Tehát ha abból indulunk ki, hogy Damon az apa, akkor értelmet nyernek a korán jelentkező tüneteitek, amiket a köteléketeknek tulajdonítottunk. A gyorsan mélyülő kapcsolat, az álmok, a váratlan kapcsolódások, az érzéseitek furcsa keveredése, a gyengeség, a fáradtság, és a haldoklásotok emberként. Aztán újra feltámadva a terhesség már képtelen volt elviselni, hogy két testben vagytok, ezért nem tudtok szétválni most. Szóval, ha helyes a felvetésem, akkor a kérdésetekre a válasz: három hetes terhesek vagytok, és Damon az édesapa.
- Az utolsó felvetésed véleményem szerint is megállja a helyét – szólalt meg eltöprengve Elijah. – A kérdés már csak az, hogy az az egy hónap, amikor halottak voltak, előrevitte-e a terhességet vagy sem?
- Ahhoz élő szervezet kell Elijah, szóval szerintem most nem hét hetes terhesek, hanem csak három. És ilyenkor a szívhang megjelenése normális a vámpíroknál – mondta Elisabeth határozottan, mire Elijah elgondolkodva bólintott. – Minden egybevág – tette hozzá magabiztosan Elisabeth.
- Igen, így már azt hiszem helyes az eszmefuttatásod – mondta Elijah magabiztosan.
- Szóval? Három hetes terhesek vagyunk Damontól? Ez a végszó? – kérdezte Kathlena, mire az eddig szótlan Damon és Elijah is bólintott. – Remek, ezt megtudtuk – mondta összecsapva a tenyerét, majd felpattant a fotelból. – Ennek örömére eszek, mert mind kiderült hármunkat kell etetnie egy testnek. És gondolom ezért vagyunk hulla fáradtak, szóval megyünk is vissza az ágyunkba aludni – mondta, majd elindult az ajtó felé, de Elisabeth ekkor még megszólalt.
- Kathlena, egy szóra – mondta gondterhelten, majd közelebb sétált a lányhoz. – Valamit még tudnotok kell. A terhesség utolsó egy hónapja… Hogy is mondjam… A hormonok olyankor ezer fokon tombolnak és… - mondta Elisabeth, de nem tudta befejezni a mondatot.
- És? Ha nem halunk bele, akkor nem lesz gond – mondta Kathlena türelmetlenül.
- Elisabeth nem erre célzott Katerina – szólalt meg Elijah, majd Damonra nézett, aki mintha percek óta megnémult volna, majd ismét Kathlena-ra. – Az utolsó egy hónapban rettentően kívánósak a vámpírnők. És most nem a vérre célzok…
- És? Se én, se Elena nem akarunk több három fős együttlétet, szóval kibírjuk majd – mondta magabiztosan Kathlena. – Ketten vagyunk, erősek vagyunk.
- Nem Kathlena, ezt nem fogjátok kibírni – szólalt meg fejcsóválva Elisabeth. – Terhesen képtelen vagy türtőztetni magad, és bárki szerencsétlent elkapsz az utcán, csak ez esetben nem ételforrás gyanánt.
- Most ugye csak viccelsz? – csattant fel dühösen Kathlena. – Azt akarod mondani, hogy fél Mystic Falls félhet tőlünk, mert mindenkit meg akarunk majd erőszakolni?
- Elisabeth pontosan ezt mondja Katerina – mondta komoran Elijah. – Képtelenek lesztek irányítani épp ésszel a testeteket.
- Na jó, nem hallgatjuk tovább ezt a hülyeséget – mondta Kathlena dühösen. – Azt még elfogadtam, hogy csodával határos módon terhesek lettünk, ráadásul Elenának fogok megszülni egy gyereket, aki Damontól fogant. Na de az, hogy a végén egy szexmániás, vagy nimfómán kéjenc leszek, na azt már nem nyelem le! Na jó éjt! – tette hozzá miután hátat fordított a társaságnak, majd kiviharzott a helyiségből.
Mindenki döbbenten nézett Kathlena után, majd végül Bonnie törte meg a csendet.
- Damon? Jól vagy? – kérdezte aggódva Bonnie.
Damon azóta, hogy Elisabeth logikusan levezette, hogy szerinte tőle vár gyereket Kathlena, csak meredten ült a fotelban és egy szót sem szólt. Bonnie kérdésére mindenki Damonra emelte a tekintetét, aki végül felemelte a fejét és Bonnie-ra nézett.
- Nem – felelte tömören, majd felpattant a fotelból és kisétált a helyiségből, egyenesen az udvarra.
- Azt hiszem, hogy jobb, ha most magára hagyjuk – szólalt meg halkan Caroline, mire Isobel megrázta a fejét és megszólalt.
- Nem, most nem – felelte komoly arccal, majd mindenki legnagyobb döbbenetére sarkon fordult és Damon után eredt.
- Hagyj most magamra – szólalt meg keserűen Damon, mikor meghallotta, hogy valaki követte őt.
- Nem Damon, ezúttal nem – felelte határozottan Isobel, mire Damon döbbenten megfordult és ránézett.
- Bárki másra tippelten volna, aki követne, de rád nem – mondta hitetlenül Damon. – Mit keresel itt?
- Tudom, hogy szükséged van valakire, akivel beszélhetsz, és mivel úgy tűnik jelen pillanatban Elenával ezt nem teheted meg, itt vagyok helyette én – felelte Isobel magabiztosan.
- Most már nem csak jó anyuka, de jó anyós is akarsz lenni? Vagy csak jó nagymama? – kérdezte Damon keserűen.
- Egy kicsit mindhárom, de most nem ez a lényeg – mondta Isobel kedvesen. – Üljünk le valahova és beszéljünk. Tudod, hogy bízhatsz bennem Damon, szóval kérlek, ne zárkózz el előlem.
- Hagyj békén Isobel – mondta Damon, majd sarkon fordult és elindult a garázs felé, hogy leüljön a kis padra, amit még holtan használtak Elijah-val. Amikor odaért, dühösen megfordult, mert hallotta, hogy Isobel követi őt. – Mit akarsz Isobel? – fakadt ki keserűen Damon és Isobel látta, hogy könnyes a vámpír szeme. – Látni, ahogy kiborulok? – kérdezte dühösen. – Akkor tessék, nézd! Nézd ahogy magamba zuhanok, amiért olyan történik velem, amiről azt hittem, hogy 150 éve végleg elvesztettem! A család Isobel, felfogtad? Nem, hogy is foghatnád fel te, akinek van három gyereke, de az elsőt csak úgy eldobta magától, mint egy rongyot! – üvöltötte Damon, és akkor sem fejezte be, amikor látta, hogy Isobel szemébe könnyek szöknek. – Hiába sírsz, tudod, hogy igazam van! És tudjuk jól mindketten, hogy a mostani jóanyáskodásoddal semmi sem múlik csak úgy el! Nem válik semmissé a múlt, mert azon nem változtathatsz! Nem változtathatsz azon, hogy Elenát valaki más ringatta álomba csecsemőként és dúdolt neki este énekeket! Másnak mondta először, hogy anya, más törölte le a könnyeit, amikor járni tanult és újra és újra elesett! Más ölelte magához, amikor a szíve újra és újra összetört, és mindig is mást fog a szüleinek tekinteni, nem téged! Ezen soha nem változtathatsz Isobel, mert amikor még csak 15 voltál, lemondtál arról amit én 150 éve elvesztettem: a családot! – üvöltötte magán kívül Damon, és egy cseppet sem hatotta meg, hogy Isobel sírva áll előtte és egy szót sem képes mondani neki.
Damon nagy levegőt vett, majd egy kicsivel nyugodtabb hangnemben folytatta.
- Tudni akartad mit érzek? Hát tessék, ezt érzem! – mondta keserűen és dühösen. – Még nem is ismertelek, de már akkor gyűlöltelek, amikor megtudtam, hogy képes voltál egy olyan csodálatos gyermekről lemondani, mint Elena! Most próbálsz itt lenni neki jó anyaként, de el kell, hogy áruljak neked valamit – mondta ismét egyre dühösebben Damon, majd közelebb lépett Isobel-hez és alig pár centire az arcától szűrte a következő szavakat. – Soha nem leszel olyan neki, mint amilyen Miranda Sommers Gilbert volt!
Isobel csak csendben zokogott és egy szót sem bírt mondani Damon-nak, mert tudta jól, hogy akármennyire is kegyetlen volt vele a férfi, igaza van. Damon dühösen hátat fordított neki, majd leült a padra, és igyekezett szép lassan megnyugodni.
- Én csak próbálok jó anyja lenni és helyrehozni a hibámat, amit 17 éve elkövettem – szólalt meg sírva Isobel, mire Damon az égbe emelte a tekintetét, majd végül a könyökét a térdeire támasztotta, a fejét pedig a kezébe hajtotta.
- Tudom – szólalt meg halkan Damon, majd nagyot sóhajtva Isobelre nézett. – Sajnálom, igazságtalan volt, amit a fejedhez vágtam.
- Nem Damon, igazad van – mondta Isobel sírva, majd leült Damon mellé a padra. – Nem várhatom azt mindenkitől, főképp nem Elenától, hogy alig pár nappal azután, hogy megismert, az igazi anyjának tekintsen, mert nem én vagyok az anyja Damon! – mondta keserűen Isobel. - Nem én neveltem fel, nem én tanítottam meg mindenre, nem én voltam vele, amikor szüksége volt az anyjára – tette hozzá sírva, mire Damon bűnbánóan ránézett.
- Ne vedd magadra, amit mondtam, túl durva voltam veled– mondta Damon halkan. – Te is az anyja vagy, és így tekint rád. Akármi is történt a múltban, rád most már mindig számíthat majd.
- Köszönöm Damon – mondta szipogva Isobel, majd Damonra nézett. – És köszönöm azt is, hogy őszinte voltál velem, és végül elmondtad az érzéseid azzal kapcsolatban, hogy nemsokára apa leszel – tette hozzá mosolyogva.
- Apa – mondta Damon halkan, csupán csak ízlelgetve a szót a nyelvén, majd elmosolyodott. – Ez egyszerűen hihetetlen.
- Az – mondta mosolyogva Isobel. – De csodálatos dolog is egyben!
- Igen – felelte elgondolkodva Damon. – Ennél csodálatosabb nincs a földön – tette hozzá halkan, majd váratlanul átkarolta Isobelt. – Ugye tudod, hogy nagymama leszel?
- Igen, és jobban várom, mint hinnéd Damon – felelte nevetve Isobel, mire Damon is felnevetett.
- Reméltem, hogy ezt mondod – tette hozzá halkan Damon, és életében először őszintén hálás volt Isobelnek és őrült, hogy mellette volt, és valahogy sikerült felfognia azt, ami vele történik: ő és Elena szülők lesznek. Lesz egy családja, amit mindig is szeretett volna, de sose kapott meg az élettől. Egy szerető család és egy gyermek. Akit a világon mindennél jobban szeretni fog, és ebben már most egészen biztos volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése