- Hogy történhetett ez? –
kérdezte Kathlena keserűen, miután egy kicsit megnyugodott és leült a
könyvtárban egy fotelba, ahova nem sokkal ezelőtt vonultak át. – Egyszerűen
abszurd, hogy terhesek vagyunk.
- A jó hír, hogy ha megszületik a
gyerek, akkor talán megtörik a köteléketek – szólalt meg Stefan elgondolkozva,
és kimondva ezzel azt, amiben mind reménykedtek.
- Megszületik? – kérdezte
Kathlena fejcsóválva. – És mégis mikor? Egy hónapig halottak voltunk és azt sem
tudjuk kié a baba! – fakadt ki kétségbeesetten Kathlena.
- Elena, most nem ez számít –
szólalt meg halkan Damon és odasétált Kathlena elé, letérdelt és megfogta a
kezét. – A lényeg, hogy mind rendben legyetek.
- Nem ez számít Damon? – kérdezte
sírva Elena. – Az akaratomon kívül feküdtem le mindkettőtökkel, fogalmunk sincs
kitől fogant meg a baba, de most mégis itt van a szívünk alatt!
- Talán az lesz a legegyszerűbb,
ha az lesz majd az anyja, akinek a párjáé a baba – szólalt meg halkan Bonnie, mire
mindenki ránézett.
Damon fájdalmas arccal Elijah-ra
nézett, aki végül hasonló fájdalommal a tekintetében bólintott. Damon
visszafordult Kathlena felé, majd ismét megszólalt.
- Rendben – mondta nagyot
sóhajtva. – Amelyikünké a baba, annak a párját tekintjük majd az édesanyának.
Reméljük a szülés után tényleg megtörik majd a köteléketek.
- Felfogjátok ti egyáltalán, hogy
miket mondtok? – csattant fel dühösen Kathlena és felpattant a helyéről. –
Mindkettőnknek meg kell szülnünk ezt a gyereket, de csak egyikünk lesz az anyja
– mondta könnyes szemmel, majd Damonra nézett. – Ha Katherine lesz az anyja,
akkor is átélem én is a szülést, de nem lehet az enyém a kicsi. Felfogtad
Damon? És te Elijah? – folytatta Kathlena Elijah felé fordulva. – Ha én leszek
az anyja, Katherine ugyanúgy megszüli őt és el is veszíti a babát, akit kilenc
hónapig mindketten a szívünk alatt hordtunk.
- Öt hónapig – szólt közbe
Elijah, mire mindenki értetlenül nézett rá. – A vámpírnők terhessége öt hónapig
tart, a megfogantatástól egészen a szülésig. Napra pontosan.
- Legalább apasági tesztet nem
kell majd csinálnunk – mondta sóhajtva Damon.
- Ebben ne legyél olyan biztos –
mondta Kathlena, majd ismét leült a fotelba dühösen. – Egy hónapig halottak
voltunk, vagy nem is tudom én mik. Az a hónap beleszámított egyáltalán a terhességbe?
- Erre még korai választ adnunk,
hamarosan kiderül majd – mondta Elijah sóhajtva. – Egyelőre nem tehetünk mást,
csak várunk.
- Például rám? – szólalt meg egy
ismerős hang az ajtóból, mire mindenki arra kapta a fejét.
- Elisabeth – szólalt meg
elmosolyodva Elijah, mire Elisabeth előtte termett és szorosan megölelte a
bátyját.
- Jó újra látni – mondta
Elisabeth, miután elengedte Elijah-t. – Na de mi ez a síri hangulat és ez a
temérdek poros grimoire? Mindenkinek ünnepelnie kellene, vagy nem? – kérdezte
értetlenül, miután körülnézett a sok gondterhelt arcon és a könyvhalmokon.
- Van néhány nem várt bonyodalom,
amikre nem számítottunk – felelte halkan Elijah, mire Elisabeth felhúzta a
szemöldökét.
- Éspedig? – kérdezte Elisabeth,
mire Kathlena felsóhajtott és megszólalt.
- Hosszan vagy röviden? –
kérdezte unottan, majd mivel Elisabeth nem válaszolt, folytatta. – Maradjunk a
rövid verziónál. Szóval egy hete feltámadtunk mind, de aztán értetlenül vettük
észre, hogy Elena és én még mindig össze vagyunk kapcsolódva, sőt, képtelenek
vagyunk megszakítani a kapcsolatot. Telt múlt a hét, kutattunk eredménytelenül,
végül Elijah rájött, hogy a probléma forrása az lehet, hogy Elena és én
terhesek vagyunk. Csak ezzel egy gond van: a legfontosabb kérdésekre nem tudjuk
a választ. Mégpedig arra nem, hogy mennyi idős terhesek vagyunk, illetve mióta,
és persze kitől – hadarta el Katherine, mire Elisabeth arcára a teljes döbbenet
ült ki.
- Terhesek vagytok? – kérdezte
értetlenül. – De hát az lehetetlen.
- Persze, akkor valószínűleg egy zsebórát
nyeltünk le a tudtunk nélkül és az ketyeg, vagy dobog, vagy nem tudom mit
csinál a hasunkban – mondta ironikusan Kathlena, mire Elisabeth megrázta a
fejét, majd mikor ő is jobban fülelni kezdett és hallotta az apró szívverést,
eltátotta a száját.
- De hát az átok nem tört meg –
mondta fejcsóválva.
- Miután meghaltunk nem is
feküdtünk le senkivel – mondta határozottan Kathlena.
- Szerintünk a kapcsolatuk révén
lehettek annyira erősek, hogy képesek voltak teherbe esni – szólt közbe Elijah,
mire is Elisabeth bólintott, majd ismét Kathlena felé fordult.
- Akkor a válasz egyszerű. Minden
bizonnyal akkor eshettetek teherbe, amikor a halálotok előtti napon kapcsolódva
feküdtetek le Elijah-val – mondta magabiztosan Elisabeth, felidézve ezzel
magában azt az estét, amikor állt a bál a villában emiatt.
- A gond csak az, hogy azelőtt
nem sokkal Kathlena velem is ugyanezt eljátszotta – szólt közbe keserűen Damon.
Elisabeth döbbenten megrázta a fejét, majd gondolkodva leült az egyik fotelba.
- Erről nem tudtam – mondta
nagyot sóhajtva, majd körülnézett a társaságon. - Foglaljuk össze a dolgokat –
kezdte Elisabeth töprengve. - Elijah, azt mondtad, hogy a kötelék körülbelül 1
évet ad Kathlena-nak, de ehhez képest nagyon hamar, a kötelék létrejötte után
alig két héttel elindult az őrület – mondta Elisabeth határozottan, majd
Kathlena-ra nézett. – Mikor feküdtetek le Damonnal?
Kathlena egy percig csöndben
maradt, majd végül határozottan válaszolt.
- 14 nappal a halálunk előtt.
- 14 nap – mondta elgondolkozva
Elisabeth. – Ez még stimmel is. Az együttlét után, miután a megtermékenyítés
megtörtént, a beágyazódásig is fele annyi idő telik el a vámpíroknál, mint az
embereknél: maximum 6-7 nap. Tehát ha abból indulunk ki, hogy Damon az apa,
akkor értelmet nyernek a korán jelentkező tüneteitek, amiket a köteléketeknek
tulajdonítottunk. A gyorsan mélyülő kapcsolat, az álmok, a váratlan
kapcsolódások, az érzéseitek furcsa keveredése, a gyengeség, a fáradtság, és a
haldoklásotok emberként. Aztán újra feltámadva a terhesség már képtelen volt
elviselni, hogy két testben vagytok, ezért nem tudtok szétválni most. Szóval,
ha helyes a felvetésem, akkor a kérdésetekre a válasz: három hetes terhesek
vagytok, és Damon az édesapa.
- Az utolsó felvetésed véleményem
szerint is megállja a helyét – szólalt meg eltöprengve Elijah. – A kérdés már
csak az, hogy az az egy hónap, amikor halottak voltak, előrevitte-e a
terhességet vagy sem?
- Ahhoz élő szervezet kell
Elijah, szóval szerintem most nem hét hetes terhesek, hanem csak három. És
ilyenkor a szívhang megjelenése normális a vámpíroknál – mondta Elisabeth
határozottan, mire Elijah elgondolkodva bólintott. – Minden egybevág – tette
hozzá magabiztosan Elisabeth.
- Igen, így már azt hiszem helyes
az eszmefuttatásod – mondta Elijah magabiztosan.
- Szóval? Három hetes terhesek
vagyunk Damontól? Ez a végszó? – kérdezte Kathlena, mire az eddig szótlan Damon
és Elijah is bólintott. – Remek, ezt megtudtuk – mondta összecsapva a tenyerét,
majd felpattant a fotelból. – Ennek örömére eszek, mert mind kiderült hármunkat
kell etetnie egy testnek. És gondolom ezért vagyunk hulla fáradtak, szóval
megyünk is vissza az ágyunkba aludni – mondta, majd elindult az ajtó felé, de
Elisabeth ekkor még megszólalt.
- Kathlena, egy szóra – mondta
gondterhelten, majd közelebb sétált a lányhoz. – Valamit még tudnotok kell. A
terhesség utolsó egy hónapja… Hogy is mondjam… A hormonok olyankor ezer fokon
tombolnak és… - mondta Elisabeth, de nem tudta befejezni a mondatot.
- És? Ha nem halunk bele, akkor
nem lesz gond – mondta Kathlena türelmetlenül.
- Elisabeth nem erre célzott
Katerina – szólalt meg Elijah, majd Damonra nézett, aki mintha percek óta
megnémult volna, majd ismét Kathlena-ra. – Az utolsó egy hónapban rettentően
kívánósak a vámpírnők. És most nem a vérre célzok…
- És? Se én, se Elena nem akarunk
több három fős együttlétet, szóval kibírjuk majd – mondta magabiztosan
Kathlena. – Ketten vagyunk, erősek vagyunk.
- Nem Kathlena, ezt nem fogjátok
kibírni – szólalt meg fejcsóválva Elisabeth. – Terhesen képtelen vagy
türtőztetni magad, és bárki szerencsétlent elkapsz az utcán, csak ez esetben
nem ételforrás gyanánt.
- Most ugye csak viccelsz? –
csattant fel dühösen Kathlena. – Azt akarod mondani, hogy fél Mystic Falls
félhet tőlünk, mert mindenkit meg akarunk majd erőszakolni?
- Elisabeth pontosan ezt mondja
Katerina – mondta komoran Elijah. – Képtelenek lesztek irányítani épp ésszel a
testeteket.
- Na jó, nem hallgatjuk tovább
ezt a hülyeséget – mondta Kathlena dühösen. – Azt még elfogadtam, hogy csodával
határos módon terhesek lettünk, ráadásul Elenának fogok megszülni egy gyereket,
aki Damontól fogant. Na de az, hogy a végén egy szexmániás, vagy nimfómán
kéjenc leszek, na azt már nem nyelem le! Na jó éjt! – tette hozzá miután hátat
fordított a társaságnak, majd kiviharzott a helyiségből.
Mindenki döbbenten nézett
Kathlena után, majd végül Bonnie törte meg a csendet.
- Damon? Jól vagy? – kérdezte
aggódva Bonnie.
Damon azóta, hogy Elisabeth
logikusan levezette, hogy szerinte tőle vár gyereket Kathlena, csak meredten
ült a fotelban és egy szót sem szólt. Bonnie kérdésére mindenki Damonra emelte
a tekintetét, aki végül felemelte a fejét és Bonnie-ra nézett.
- Nem – felelte tömören, majd
felpattant a fotelból és kisétált a helyiségből, egyenesen az udvarra.
- Azt hiszem, hogy jobb, ha most
magára hagyjuk – szólalt meg halkan Caroline, mire Isobel megrázta a fejét és
megszólalt.
- Nem, most nem – felelte komoly
arccal, majd mindenki legnagyobb döbbenetére sarkon fordult és Damon után eredt.
- Hagyj most magamra – szólalt
meg keserűen Damon, mikor meghallotta, hogy valaki követte őt.
- Nem Damon, ezúttal nem –
felelte határozottan Isobel, mire Damon döbbenten megfordult és ránézett.
- Bárki másra tippelten volna,
aki követne, de rád nem – mondta hitetlenül Damon. – Mit keresel itt?
- Tudom, hogy szükséged van
valakire, akivel beszélhetsz, és mivel úgy tűnik jelen pillanatban Elenával ezt
nem teheted meg, itt vagyok helyette én – felelte Isobel magabiztosan.
- Most már nem csak jó anyuka, de
jó anyós is akarsz lenni? Vagy csak jó nagymama? – kérdezte Damon keserűen.
- Egy kicsit mindhárom, de most
nem ez a lényeg – mondta Isobel kedvesen. – Üljünk le valahova és beszéljünk.
Tudod, hogy bízhatsz bennem Damon, szóval kérlek, ne zárkózz el előlem.
- Hagyj békén Isobel – mondta
Damon, majd sarkon fordult és elindult a garázs felé, hogy leüljön a kis padra,
amit még holtan használtak Elijah-val. Amikor odaért, dühösen megfordult, mert
hallotta, hogy Isobel követi őt. – Mit akarsz Isobel? – fakadt ki keserűen
Damon és Isobel látta, hogy könnyes a vámpír szeme. – Látni, ahogy kiborulok? –
kérdezte dühösen. – Akkor tessék, nézd! Nézd ahogy magamba zuhanok, amiért
olyan történik velem, amiről azt hittem, hogy 150 éve végleg elvesztettem! A
család Isobel, felfogtad? Nem, hogy is foghatnád fel te, akinek van három
gyereke, de az elsőt csak úgy eldobta magától, mint egy rongyot! – üvöltötte
Damon, és akkor sem fejezte be, amikor látta, hogy Isobel szemébe könnyek
szöknek. – Hiába sírsz, tudod, hogy igazam van! És tudjuk jól mindketten, hogy
a mostani jóanyáskodásoddal semmi sem múlik csak úgy el! Nem válik semmissé a
múlt, mert azon nem változtathatsz! Nem változtathatsz azon, hogy Elenát valaki
más ringatta álomba csecsemőként és dúdolt neki este énekeket! Másnak mondta
először, hogy anya, más törölte le a könnyeit, amikor járni tanult és újra és
újra elesett! Más ölelte magához, amikor a szíve újra és újra összetört, és
mindig is mást fog a szüleinek tekinteni, nem téged! Ezen soha nem
változtathatsz Isobel, mert amikor még csak 15 voltál, lemondtál arról amit én
150 éve elvesztettem: a családot! – üvöltötte magán kívül Damon, és egy cseppet
sem hatotta meg, hogy Isobel sírva áll előtte és egy szót sem képes mondani
neki.
Damon nagy levegőt vett, majd egy
kicsivel nyugodtabb hangnemben folytatta.
- Tudni akartad mit érzek? Hát
tessék, ezt érzem! – mondta keserűen és dühösen. – Még nem is ismertelek, de
már akkor gyűlöltelek, amikor megtudtam, hogy képes voltál egy olyan csodálatos
gyermekről lemondani, mint Elena! Most próbálsz itt lenni neki jó anyaként, de
el kell, hogy áruljak neked valamit – mondta ismét egyre dühösebben Damon, majd
közelebb lépett Isobel-hez és alig pár centire az arcától szűrte a következő
szavakat. – Soha nem leszel olyan neki, mint amilyen Miranda Sommers Gilbert
volt!
Isobel csak csendben zokogott és
egy szót sem bírt mondani Damon-nak, mert tudta jól, hogy akármennyire is
kegyetlen volt vele a férfi, igaza van. Damon dühösen hátat fordított neki,
majd leült a padra, és igyekezett szép lassan megnyugodni.
- Én csak próbálok jó anyja lenni
és helyrehozni a hibámat, amit 17 éve elkövettem – szólalt meg sírva Isobel,
mire Damon az égbe emelte a tekintetét, majd végül a könyökét a térdeire
támasztotta, a fejét pedig a kezébe hajtotta.
- Tudom – szólalt meg halkan
Damon, majd nagyot sóhajtva Isobelre nézett. – Sajnálom, igazságtalan volt,
amit a fejedhez vágtam.
- Nem Damon, igazad van – mondta
Isobel sírva, majd leült Damon mellé a padra. – Nem várhatom azt mindenkitől,
főképp nem Elenától, hogy alig pár nappal azután, hogy megismert, az igazi anyjának
tekintsen, mert nem én vagyok az anyja Damon! – mondta keserűen Isobel. - Nem
én neveltem fel, nem én tanítottam meg mindenre, nem én voltam vele, amikor szüksége
volt az anyjára – tette hozzá sírva, mire Damon bűnbánóan ránézett.
- Ne vedd magadra, amit mondtam,
túl durva voltam veled– mondta Damon halkan. – Te is az anyja vagy, és így
tekint rád. Akármi is történt a múltban, rád most már mindig számíthat majd.
- Köszönöm Damon – mondta szipogva
Isobel, majd Damonra nézett. – És köszönöm azt is, hogy őszinte voltál velem,
és végül elmondtad az érzéseid azzal kapcsolatban, hogy nemsokára apa leszel –
tette hozzá mosolyogva.
- Apa – mondta Damon halkan,
csupán csak ízlelgetve a szót a nyelvén, majd elmosolyodott. – Ez egyszerűen
hihetetlen.
- Az – mondta mosolyogva Isobel.
– De csodálatos dolog is egyben!
- Igen – felelte elgondolkodva
Damon. – Ennél csodálatosabb nincs a földön – tette hozzá halkan, majd
váratlanul átkarolta Isobelt. – Ugye tudod, hogy nagymama leszel?
- Igen, és jobban várom, mint
hinnéd Damon – felelte nevetve Isobel, mire Damon is felnevetett.
- Reméltem, hogy ezt mondod –
tette hozzá halkan Damon, és életében először őszintén hálás volt Isobelnek és
őrült, hogy mellette volt, és valahogy sikerült felfognia azt, ami vele
történik: ő és Elena szülők lesznek. Lesz egy családja, amit mindig is
szeretett volna, de sose kapott meg az élettől. Egy szerető család és egy
gyermek. Akit a világon mindennél jobban szeretni fog, és ebben már most
egészen biztos volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése