Kathlena, Elijah és Damon pont
akkor érkeztek meg a villához, amikor Bonnie leparkolt Isobellel az udvaron.
Értetlenül szálltak ki az autóból, majd egyből az érkezők felé indultak.
- Azt hittem, hogy csak később
csatlakoztok hozzánk – mondta Bonnie, majd Kathlena felé fordult és hirtelen
azt sem tudta, hogy mit mondjon. – Ugye nem? – kérdezte döbbenten.
- De, de, exboszi, jól tippelsz –
mondta mérgesen Damon. – A kötelék nem szűnt meg a halálukkal. Ó, és várj, a
legjobbat még nem mondtam – kezdte Damon, majd felemelte a mutatóujját, és
körbenézett, hogy mindenki őt figyeli-e. Majd halkabbra vette a hangját,
közelebb hajolt Bonnie-hoz és úgy folytatta. – Nem tudnak szétválni!
- Hogy micsoda? – fakadt ki
döbbenten Isobel. – De ez lehetetlen.
- Ha varázslatról van szó,
megszokhattad volna már azt, hogy mindig van valami borzasztóan idegesítő
következménye a boszik hókusz-pókuszának – mondta Damon dühösen, majd intett a
többieknek, hogy folytassák a beszélgetést a villában.
Damon vezetésével léptek be a
házba, pont abban a pillanatban, amikor Stefan félmeztelenül sétált le az
emeletről, egy pohár itallal a kezében. Amint meglátta Damont, és az őt követő
társaságot, akik közül a nagyrészüknek halottnak kellene lennie, teljesen
ledöbbent és még a poharat is kiejtette a kezéből. Azonban mielőtt az földet
ért volna, Damon elkapta és féloldalas mosolyával az öccsére nézett.
- Öregszel és egyre bénább vagy –
mondta Stefannak, aki még mindig nem tudott megszólalni.
- Stefan, kérlek nekem is hozz
egy italt, ha már… - szólalt meg Caroline az emeletről, és amikor megjelent
maga köré csavarva egy lepedőben, mindenki döbbenten nézett rá. Caroline arca
hasonló értetlenséget tükrözött, amikor meglátta a halottnak hitt élőket. –
Hopsz – tette hozzá halkan és zavartan, majd egy pillanat alatt eltűnt az
emeleten.
- Látom nem vesztegetted az időd
öcskös – felelte Damon, majd visszaadta Stefannak a poharát.
- De te… Ti… - kezdte Stefan
habogva, és megrázta a fejét, mintha csak azt hinné, hogy képzelődik.
- Hosszú történet Stef. A boszi
elnézett valamit, helyrehozta, és most itt vagyunk. Már csak rá kell jönnünk,
hogy miért él még mindig a kötelék – hadarta Damon, mintha csak egy egyszerű
napját mesélte volna el az anyjának, majd végül intett, hogy mind menjenek be a
könyvtárba.
Amint beléptek, Caroline is
csatlakozott hozzájuk, és látszott rajta, hogy még mindig nagyon zavarban van.
A kezében jó pár vértasak volt, és miután minden vámpírnak adott egyet, megállt
Stefan mellett, és hitetlenül megrázta a fejét.
- Félre ne értsetek, nagyon
örülök, hogy mind éltek, de mégis mi a franc történt? – kérdezte értetlenül.
- Hosszú történet, és most nem is
ez számít. Isobel helyrehozta a dolgokat, itt vagyunk mind és itt a téma le is
van zárva. Most más gondunk van – mondta Damon, majd Isobelre nézett, aki
tanácstalanul megrázta a fejét.
- Más gond? Tudtommal Meredith
halálával minden veszély elhárult, és az Elsők is mind elmentek – mondta
Stefan, majd Elijah-ra nézett.
- Valóban, de Damon másfajta
problémára célzott – kezdte Elijah, majd Kathlena-ra nézett. – Mint tudjátok
mind, Damon és én azért vállaltuk Isobel varázslatát, mert Elena és Katherine
halála borítékolható volt. Ha nem a Meredith-féle fenyegetés, vagy a
testvéreimmel kötött alku, akkor a kötelékük ölte volna meg őket. Nos mint
látjátok, nem úgy alakultak a dolgok, mint terveztük. A kötelék nem tört meg.
- Akkor mégis mit lehetne tenni
még, hogy megtörjön? – kérdezte Bonnie elkeseredetten és Kathlena-ra nézett,
aki nagyot sóhajtott, majd leült az egyik fotelba.
- Az is lehet, hogy mivel
Elenával létrehoztam ezt a kapcsolatot, soha nem lehet igazán megszűntetni.
Viszont nagyon aggaszt, hogy még csak szét se tudunk válni, mióta életre
keltünk. Pedig amióta visszatértünk, folyton próbálkozunk – mondta Katherine nagyot
sóhajtva.
- Nektek van valami ötletetek,
hogy miként lehetne megszakítani a köteléket? – kérdezte Isobel aggóva.
- Nem anya – felelte fejcsóválva
Elena.
- Isobel, te vagy az ügyeletes
boszi, nézz utána Bonnie-val, hogy miért van ez – felelte Damon, mire a két nő
bólintott, és szó nélkül magukra is hagyták a csapatot.
- Mi viszont lepihenünk, mert
kimerített minket az állandó próbálkozás a szétválásra – sóhajtotta Kathlena.
- Rendben Katherine – felelte
kórusban Damon és Elijah, és habár Elijah Katerina-nak szólította, mindenki
döbbenten nézett rájuk.
- Mégis honnan tudjátok, hogy
mikor melyikünk beszél? – kérdezte döbbenten Elena. – Igaz, hogy Katherine
stílusa finomabb lett, de egyszer sem vétettétek el, hogy melyikünk irányít.
- Mint a kriptában már kifejtette
Damon, valamiért tudjuk, vagy talán ösztönösen érezzük, hogy ki irányítja éppen
a testeteket – felelte Elijah, mire Elena csak megcsóválta a fejüket, és magára
hagyta mindüket.
Mikor Elena felért az emeletre
megállt és határozatlanul körülnézett.
„- Most mégis kinek a szobájába
kéne mennünk lepihenni? – kérdezte a fejében Katherine-t.
- Fogalmam sincs Elena –
sóhajtotta Katherine. – De az biztos, hogy te nem akarsz Elijah mellett
nyugovóra térni, én pedig Damon mellett nem akarok. Szóval keressünk egy üres szobát,
mert ki tudja mikorra szűnik meg a kapcsolat.
- Rendben – mondta Elena, majd
elindult jobbra és bement abba a szobába, ami korábban Elisabeth-é és Maryann-é
volt. Elena leült az ágyra, majd ismét megszólalt. – Mi van, ha megint olyan
álmok várnak ránk, mint a halálunk előtt? – kérdezte aggódva Katherine-t.
- Nem tudom Elena – mondta
Katherine, majd fáradtan ásított. – De őszintén, tudsz ellene tenni bármit is?
Nem, én viszont hulla fáradt vagyok. Aludjunk és bízzunk a legjobbakban.
- Megváltoztál Katherine – mondta
Elena mosolyogva és közben ledőlt az ágyra.
- A halál megváltoztat mindenkit
– felelte félvállról Katherine.
- Tudom jól, hogy már azelőtt
megváltoztál – folytatta Elena, és nem akarta a témát lezárni. – Elijah halála
megváltoztatott.
- Igen, de most már hagyjuk a
témát, tényleg fáradt vagyok – mondta Katherine.
- Rendben, jó éjt Katherine –
felelte Elena elmosolyodva.
- Jó éjt Elena – felelte kedvesen
Katherine, és mindketten békés és nyugodt álomba merültek.”
*
Miután Isobel és Bonnie magára
hagyták a többieket, azonnal az autóhoz indultak és útra keltek Isobel otthona
felé. Minden varázskönyv jelenleg az ő otthonában volt, ezért el kellett
menniük érte. Eközben Elijah elment letusolni, Caroline pedig úgy döntött, hogy
hazamegy meglátogatni az édesanyját. Az elmúlt egy hónapban vagy vele, vagy
Stefannal töltötte az idejét. Stefannal hamar összemelegdtek és jól érezték
magukat együtt. Közben Caroline-t és Lizt kitanította sok mindenre Stefan.
Miután Meredith meghalt, Lizt már nem irányíthatta a vére által, így végre új
életet kezdhetett a lányával. Próbáltak mind túllépni a sok veszteségen, de
most úgy tűnt minden felborult.
Egyedül Damon és Stefan maradtak
a könyvtárban, és együtt elkezdtek iszogatni és beszélgetni.
- Szóval képes voltál Elenáért
egy ilyen veszélyes varázslatot bevállalni? – kérdezte döbbenten Stefan,
miközben Damon egy italt töltött nekik.
- A szerelem már csak ilyen –
felelte Damon, majd elvigyorodott és átadta Stefannak a megtöltött poharát. – A
szöszivel jól megvagytok, szóval tudod miről beszélek – felelte, majd
kacsintott, és leült Stefannal szemben a fotelba. Stefan ugyanígy tett, majd
sóhajtva folytatta.
- Caroline és én… - kezdte, de
nem is tudta, hogy mit mondjon.
- Jól megvagytok és csak ez
számít – mondta Damon, majd hátradőlt a fotelban.
- Igen, csak ez számít – mondta elgondolkodva
Stefan, majd a bátyjára nézett. – Tudod Damon, örülök, hogy Isobel helyrehozta
a dolgokat és újra itt vagy.
- Nocsak, mégiscsak hiányoztam? –
kérdezte Damon elmosolyodva, és érezte, most jött el a pillanat az övön aluli
ütés bevitelére. – Szóval őszinték voltak a könnyeid? Pedig úgy tűnt, hogy
Caroline hamar megvigasztalt – mondta vigyorogva, majd folytatta. – Ahhoz
képest, hogy mennyire utáltál, szépen megsirattál.
- Tudtam, hogy képes vagy a
fejemhez vágni azt, hogy gyászoltam az egyetlen bátyámat – felelte dühösen
Stefan, majd felpattant a fotelből, de mielőtt elhagyhatta volna a helyiséget,
Damon elé állt és megakadályozta ebben.
- Tudod, ezt nem hagyhattam ki –
folytatta Damon mosolyogva, de Stefan csak még dühösebb lett és mikor el akart
volna menni a bátyja mellett, Damon megakadályozta. – Jól van, befejeztem –
felelte Damon és a mosoly is eltűnt az arcáról. – A lényeg, hogy meg akartam
köszönni, hogy Elena mellett álltál és próbáltál neki segíteni a halálom után.
- Bocsánatkérés elfogadva –
felelte Stefan, majd megenyhült az arca és nagy levegőt véve folytatta. – Nézd
Damon, elegem van abból, hogy már lassan 150 éve szívatjuk egymást.
- A számból vetted ki a szót,
ideje felnőnünk – mondta Damon, majd újra elmosolyodott, és kinyújtotta a jobb
kezét az öccse felé. – Klaus halott, Meredith halott, van új barátnőd, szóval
elvileg minden adott egy új kapcsolat kiépítésére.
- Ahogy mondod Damon – felelte
Stefan, majd elmosolyodott és kezet fogott Damonnal. Miután elengedték egymást
és elindultak ki a könyvtárból, Stefan ismét megszólalt. – De azt ne hidd, hogy
nem kapod még vissza azt, hogy halálod után kémkedtél utánam.
- Oh, ne aggódj, nem tettem
sokáig – felelte Damon, majd nagyot sóhajtott. – Miután végignéztük Elenáék
halálát, a további egy hónapot egy háborgó óceánparton töltöttem.
- Te végignézted, ahogy… - kezdte
döbbenten Stefan, majd megtorpant és Damonra nézett.
- Hagyjuk, nem akarok rá
emlékezni sem – felelte legyintve Damon. – Csak meg akarom törni ezt a hülye
köteléket és végre boldog lenni Elenával, és más nem érdekel.
- Tényleg, milyen amúgy ez a
túlvilág dolog? – kérdezte érdeklődve Stefan és közben elindultak fel a szobáik
felé.
- Egy dolgot mondok öcsi: soha ne
akarj meghalni, mert ami ott van, az borzasztó. Mindent látsz, de semmit sem
tehetsz, senkihez sem szólhatsz, senkit sem érinthetsz. Az igazi purgatórium,
abban biztos lehetsz.
- Ne aggódj, nem szándékozok –
mondta Stefan, majd mikor Damon szobája elé értek, Damon felé fordult. – Bár
szívesen végignézném, ahogy megsiratsz.
Damon csak a szemét forgatta,
majd elmosolyodott és bement a szobájába. Pillanatok alatt lekapta magáról a
ruháit, majd bevette magát a fürdőbe, mert ő is le akarta mosni magáról az
elmúlt egy hónapban halottként élt életét.
*
Isobel és Bonnie hamar
visszaértek Isobel otthonához.
- Hogy viseli a családod, hogy
folyton lelépsz, ha szükségünk van rád? – kérdezte Bonnie, amikor leállította
az autót a ház előtt.
- Egyre nehezebben, úgyhogy
szeretném, ha minél előbb megoldást találnánk erre a problémára – mondta Isobel
nagyot sóhajtva. – Nem tudni, hogy ezek után milyen gyorsan megy tovább a
kötelék rombolása.
- Szerinted ugyanúgy a halálukhoz
vezethet, még azok után is, hogy nemrég meghaltak? – kérdezte Bonnie aggódva.
- Fogalmam sincs – felelte
elkomorulva Isobel. – De nem akarom megvárni, míg megbizonyosodunk erről. Nem
veszítem el még egyszer Elenát – mondta határozottan, majd Bonnie felé fordult.
– A gyerekek még iskolában vannak, Nate pedig dolgozik, úgyhogy sietek vissza.
Ne haragudj, hogy nem hívlak be, de megígértem Nate-nek, hogy amíg lehet, a
házunk vámpírmentes övezet lesz. A gyerekek miatt.
Bonnie csak bólintott, mire
Isobel kiszállt az autóból, majd besietett a házba. Négy alkalommal tért vissza
könyvekkel megpakolva az autóhoz, majd az utolsó forduló előtt egy levelet
firkantott Nate-nek, amiben leírta, hogy Elena ugyan él, de újabb gondok
adódtak, így még pár napig távol lesz.
Miután visszatért az autóhoz,
elindultak vissza Mystic Falls-ba, és meg sem álltak odáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése