Kötelékek - Szellemekkel suttogó (tizennegyedik rész - második fejezet)

- Megtudtál valamit? – szólalt meg váratlanul Damon Elijah mögött, aki még mindig az ágyon ülő Katherine-t nézte.

- Semmi lényegeset – felelte révetegen Elijah.

- Kár, hogy akkor vallanak színt, amikor már halottak vagyunk – mondta elhúzva a száját Damon, majd a fejét csóválta.

- Kár – felelte halkan Elijah, majd Damon-ra nézett. – Örülök, hogy Elena érzései a helyére kerültek.

- Én is - mondta sóhajtva Damon. – Kár, hogy meg kellett ezért halnom.

Elijah csak bólintott, majd ismét megszólalt.

- Amikor hozzáértem, érezhetett valamit, mert összerezzent. Szóval, ha sikerül valamit kiderítenünk, például Meredith-ék érkezésének a várható időpontját, akkor talán figyelmeztethetnénk őket. Isobel boszorkány, biztos érteni fogja, hogy mi történik.

- Helyes, akkor lássunk neki – mondta Damon, mire Elijah felhúzta a szemöldökét.

- Hová mész? – kérdezte Elijah, mire Damon intett neki, így a nyomában ő is elhagyta Katherine szobáját. Kezdték megszokni, hogy kényük-kedvük szerint mennek át a falakon és ajtókon, csak akkor volt ez idegesítő, amikor meg akartak valamit fogni és átnyúltak véletlenül rajta.

- Ki kell derítenünk, hogy mit tervez Isobel – mondta Damon, majd Elijah-val bementek Isobel szobájába. Bonnie nem volt sehol, csak egyedül ült Isobel az ágyán és kisírt szemmel meredt maga elé.

- Nekem nem úgy tűnik, hogy bármit is tervezne – mondta fejcsóválva Elijah, majd karba tette a kezét és nekidőlt a falnak, Isobellel szemben. – Furcsa, hogy egyik pillanatban átmegyünk a falakon, a következőben pedig megtámaszt minket, ha akarjuk.

- Ha te mondod – mondta Damon, de nem igazán figyelt Elijah-ra. A szobában lévő könyvespolcnál nézelődött és bőszen keresett valamit.

- Most akarsz olvasni? – kérdezte szemöldök ráncolva Elijah.

- Nagyon vicces – felelte Damon mogorván, majd tovább keresgélt, de közben válaszolt Elijah-nak. – Ahogy mondtad, Isobel látszólag feladta, szóval csak egy kis ösztönzés és motiváció kell neki.

- És ezt a könyvek olvasgatásával akarod elérni? – kérdezte Elijah, és kezdett kételkedni Damon épelméjűségében.

- Activity – felelte Damon, majd a válla felett Elijah-ra pillantott. – Van jobb ötleted? Mert látszólag nagyon leköt téged a túlvilági falak elemzése és értelmezése.

Elijah kelletlenül sóhajtott és elengedte a füle mellett Damon szavait. Ellökte magát a faltól, majd odasétált a könyvespolc melletti DVD állványhoz és lelökött róla egy filmet.

- „Fogd a nőt és fuss!” – mondta Damon, majd úgy nézett Elijah-ra, mint aki az ő épelméjűségét is megkérdőjelezi. – Ez most komoly?

- Te akartál szellem-activity-t játszani – felelte Elijah, majd egy halvány győzelemittas mosoly jelent meg az arcán. – Itt az ösztönzésed, amit Isobel-nek szántál.

Damon nem reagált Elijah szavaira, inkább mindketten Isobelre emelték a tekintetüket. A nő meredten nézte a földön heverő DVD lemezt, majd pár pillanat múlva elfordult és ismét a földet kezdte bámulni maga előtt.

- Hát ez nem jött be – mondta Damon, majd tovább keresgélt a könyvespolcon.

Elijah ismét a DVD-s polc felé nyúlt, és egy újabb filmet vert le róla.

- „Életre-halálra.” Jobb nem jutott eszedbe? Ebből szerinted mire fog asszociálni? – Damon elváltoztatta a hangját és próbálta egy nő magas, kétségbeesett hangját utánozni és folytatta. -„Juj, megöltem Damont, aki megesküdött, hogy megöl, ha megölöm. Most végem, a jóképű és sármos gonosz Damon üldözni fog míg élek!” – mondta Damon sápítozva, és közben ijedten az arcához kapott, hogy még hitelesebb legyen az alakítása.

- Inkább húzz bele, mert kettő nullra vezetek, pedig a te ötleted volt az üzengetés – felelte Elijah, majd Isobelra nézett. – Legalább azt elértük, hogy felkeljen az ágyról és idejöjjön megnézni a levert filmeket.

Isobel értetlenül bámulta a földön heverő két filmet, majd lassan lehajolt értük és felvette őket.

- „Fogd a nőt és fuss? Életre-halálra?” – olvasta fel értetlenül a címeket. Damon és Elijah látták, hogy Isobel arca megváltozik, és megértette a kialakult helyzetet. – Damon? Elijah? Ti vagytok azok?

- Bingo! – kiáltotta Damon és győzelemittasan a levegőbe boxolt. – Már csak a tudtára kell adni, hogy jól úton jár.

Elijah most a könyvespolchoz sétált és ezúttal egy könyvet lökött a földre.

- Na ne! – mondta Damon és mérgesen nézett Elijah-ra. – „Angyalok és Démonok?” Nagyon vicces! Csak azt ne mondd, hogy te vagy az angyal, mert nem látom a szárnyaidat, úgyhogy elárulom neked, hogy valaki csúnyán átvert.

- Veszíteni tudni kell drága barátom, még ha a saját játékodban vernek is el – felelte elmosolyodva Elijah, majd elsétált a polctól.

Isobel most a könyvespolchoz sétált és elmosolyodott, amikor meglátta a könyv címét. Pár pillanat múlva viszont elszomorodott és ismét könnyes lett a szeme.

- Sajnálom, hogy kudarcot vallottam és nem működött a varázslat – mondta halkan Isobel, majd visszatette a könyvet és a filmeket is a helyükre.

- Na már csak az hiányzik, hogy ismét magába roskadjon – mondta Damon és az égbe emelte a tekintetét. Ezúttal a CD állványhoz lépett és egymás után több lemezt lökött a földre és közben felolvasta a címüket. – „Ne sírj! A múlt nem a jövőd! Harcolj, kiért életed adnád! Ne add fel!” – sorolta a címeket, majd Isobel-re nézett. – Remélem ennyi elég lesz neki, különben esküszöm, tényleg míg él kísérteni fogom! – mondta fejcsóválva, majd Elijah-ra nézett. – Amúgy négy-háromra nyertem.

Elijah ismét odasétált a DVD állványhoz és egy újabb filmet lökött a földre.

- „Ne légy barom?” – olvasta fel Damon a film címét, majd Elijah-ra nézett. – Most segítesz, vagy össze akarod zavarni Isobelt? Ezzel csak hátráltatsz, szóval ezért nem kapsz pontot – tette hozzá magabiztosan és közben egy elégedett vigyor jelent meg az arcán.

- Nem is kérek pontot – felelte Elijah, majd elmosolyodott. – A kétségbeesett arcod, hogy veszítesz, nekem elég fizetség.

Damon épp válaszolni akart, amikor Isobel elkezdte felolvasni az albumok és a film címét.

- „Harcolj, kiért életed adnád! Ne sírj! A múlt nem a jövőd! Ne add fel! Ne légy barom?” – értetlenül nézett a kezében lévő lemezekre, majd felemelte a fejét, és látszólag a szobaajtónak címezte a szavait. – Értem fiúk, hogy mit akartok, és nem kell ezért sértegetni. Áruljátok el, mégis mit tehetnék? Egyedül képtelen vagyok szembeszállni Alec-kel, Maryann-nel és Elisabeth-tel.

- Látod, nem zavartam össze – mondta Elijah, majd ismét egy halvány önelégült mosolyt küldött Damon felé.

- Lehet, de nem is volt szükség az üzeneteim nyomatékosítására, szóval még mindig négy-háromra vezetek – morogta Damon az orra alatt, majd Isobel-re nézett és a következő szavakat neki intézte. – Valamit pedig ki kellene találnod, mert megőrülök, ha az örökkévalóságot itt kell töltenem Elijah-val.

- Én is örülök neked Damon – szólalt meg csípősen Elijah, majd végül elmosolyodott és a könyvespolchoz lépett ismét, és újabb két könyvet lökött a földre. – „Testvéri szeretet és Légy jó mindhalálig.” Remélem megérti a célzást: próbáljon a testvéreimmel beszélni, és az én emlékemre kérje, hogy kíméljék meg a lányok életét.

- Micsoda briliáns logika – mondta Damon és a szemeit az égbe emelte.

- Remélem, hogy tudsz számolni Damon. Öt-négy a javamra – mondta elmosolyodva Elijah.

Isobel eközben elolvasta a leesett könyvek címét és újra megszólalt.

- Elijah, azt akarod, hogy beszéljek a testvéreiddel és győzzem meg őket a kedvedért? Szerinted van esély arra, hogy hallgatnak rám és megteszik, amit szeretnétek? – kérdezte Isobel, mire Damon a DVD állványhoz lépett és egy újabb filmet vert le róla.

- „Az igenember” – mondta nagyot sóhajtva, majd Elijah-ra nézett. – Kezdem úgy érezni magam, mint egy félnótás, aki most szabadult a diliházból és nem tud beszélni és csak mutogat össze-vissza – tette hozzá fejcsóválva, majd végül újra elmosolyodott. – Mellesleg öt-öt az állás.

- Nem tudsz veszíteni – mondta fejcsóválva Elijah, majd elmosolyodott.

- Ahogy te sem – felelte Damon és az ő arcán is megjelent egy önelégült vigyor.

- Rendben fiúk, megteszem ami tőlem telik, számíthattok rám – szólalt meg Isobel magabiztosan, majd elindult ki a szobájából, hogy Elijah és Damon kérésének eleget téve, beszéljen az Elsőkkel és megpróbálja meggyőzni őket.

- Ugye tudod, hogy ha Isobel sikerrel jár, akkor elértük amit akartunk? – kérdezte Damon, majd Elijah-ra nézett.

- Igen. Emberként élhet tovább Elena és Katherine, míg meg nem halnak. De velünk soha nem fognak találkozni, ha emberként halnak meg.

- Pontosan – mondta Damon nagyot sóhajtva. – Nem hinném, hogy a vámpírrá válásuk után boszorkánnyá változnának vissza.

- Én sem hiszem – felelte Elijah és ő is mély levegőt vett. – De legalább megadatik nekik egy rövid, de nyugodt, emberi élet. Talán Alec azzal is megelégszik, ha a lányok halála előtt, miután tisztességgel megöregedtek, elvégzi a szertartást és megtöri az átkot.

- Igaz – mondta Damon és jelentőségteljesen bólintott. – Erről a lehetőségről nem beszéltünk Isobel-nek, és soha nem is jutott eszünkbe, egyikünknek sem. Vagy csak túl önzőek voltunk, hogy bármelyikünkben is felmerüljön ez a gondolat – mondta nagyot sóhajtva Damon, majd folytatta. - De Isobelnek talán van annyi esze, hogy magától is eszébe jut ez, és bízzunk a testvéreid jóindulatában.

- Bízzunk – helyeselt Elijah. – Menjünk és hallgassuk meg, hogy mit sikerül elérnie Isobelnek náluk.

Damon egyetértően bólintott, majd Elijah-t követve elhagyták Isobel szobáját és elindultak Alec szobája felé. Pont utolérték Isobelt Alec ajtaja előtt.

Isobel mély levegőt vett, majd nagyot sóhajtva kopogtatott. Alec nyitott neki ajtót és szúrós szemmel nézett az előtte álló boszorkányra.

- Mit akarsz? – kérdezte dühösen a boszorkányt. Elena kérésére megkímélte ugyan az életét, de legszívesebben széttépte volna, amiért egy felelőtlen varázslattal megölte az öccsét.

- Beszélni szeretnék veled – mondta Isobel, majd mikor meglátta a szobában Alec két húgát is, tovább folytatta. – Jobban mondva veletek.

Alec kelletlenül kitárta előtte az ajtót, mire Isobel belépett a szobába és a három Első kíváncsi tekintetének kereszttüzében találta magát. Isobel gyorsan elvégzett egy varázslatot, hogy a szobát levédje és csak a bent tartózkodók hallják azt, amiről beszélnek.

- Hallgatunk – mondta szigorúan Elisabeth, miután Isobel végzett.

Isobel mély levegőt vett és belekezdett.

- Tudom, hogy a lányom és Katherine alkut kötöttek veletek, hogy Meredith megölése után átadják magukat nektek, hogy meghalljanak. Tudom, hogy Elena életét is csak úgy tudom megmenteni, ha Katherine-t is mentem, mert egyikük sem hagyná, hogy a másik haljon meg a szertartáson. De lehet, hogy a kötelékük emberként is olyan erős lenne, hogy mindkettejüket fel kellene áldozni – tette hozzá halkan Isobel, majd mély levegőt vett, hogy ne csorduljanak ki újra a könnyei. Észnél akart maradni, mert tudta, hogy nagyon fontos ez a beszélgetése az Elsőkkel.

- Az átkot meg fogjuk törni és a lányod halott lesz – mondta dühösen Alec, majd hozzátette. – Ahogy az öcsém is az.

- Elijah és Damon azért haltak meg, hogy megmentsék azt a két nőt, akit teljes szívükből szeretnek – mondta határozottan Isobel, mire Damon és Elijah elismerően bólintott a háta mögött. – A varázslat nem úgy sült el, ahogy szerettük volna, de kérlek, tartsátok tiszteletben az öcsétek emlékét, és hagyjátok élni Elenát és Katherine-t emberként. Ne legyen értelmetlen a haláluk! Értük haltak meg, adjatok esélyt annak, hogy értelme legyen a haláluknak – tette hozzá Isobel halkan és érezte, hogy ismét könnybe lábad a szeme, ám ezúttal nem tudta megakadályozni, hogy a könnyei legördüljenek az arcán.

- Ha jól értem, körülbelül 50 év haladékot kérsz tőlünk – szólalt meg Elisabeth, majd miután Isobel bólintott, Alec-re nézett. – Azt hiszem, hogy ennyit igazán megtehetsz a testvérünk emlékére. Amennyi emberöltőt mi már végigéltünk a földön, ez az 50 év már nem számít.

- Miért tenném meg ezt neked, gyilkos? – kérdezte dühösen Alec, majd Isobel felé lépett, aki ijedtében összerezzent.

- Én sem akartam, hogy ez történjen – felelte könnyes szemmel Isobel. – Ha visszacsinálhatnám a történteket, megtenném.

- De ez nem lehetséges – szűrte a fogai között Maryann. Isobel látta rajta, hogy ő is inkább Alec-kel ért egyet, és egyedül Elisabeth az, aki hajlik teljesíteni a kérését.

- Bátyám, nővérem – szólalt meg halkan Elisabeth, majd Alec és Maryann felé lépett. – Tudjátok, hogy én sosem akartam megtörni az átkot, de nem is állok az utatokban. Csak arra kérlek, hogy hallgassátok meg ezt az anyát és engedjétek, hogy megmentse a gyermekét – mondta Elisabeth és Isobel észrevette, hogy Elisabeth tekintete fátyolossá vált.

- Csak érted és Elijah emlékére - szűrte szigorúan a fogai között Alec, majd Isobelre nézett. – Mi a garancia arra, hogy megélik az öregkort, nem halnak meg idő előtt emberként, vagy válnak újra vámpírrá?

Isobel tanácstalanul nézett Alec-re és fogalma sem volt, hogy mit mondhatna, amivel biztosítja Alec-et arról, hogy 50 év után emberként kapja a kezébe Elenát, Katherine-t vagy mindkettejüket.

- Itt maradok Mystic Falls-ban és amint emberré váltak a hasonmások, megigézem őket – szólalt meg Elisabeth, mire a szobában mindenki, élő és holt, döbbenten nézett rá. – Elfelejtenek majd mindent a vámpírokról és a természetfeletti világról, boldog életük lesz és úgy fogják szeretni egymást, mint két testvér. 50 év után pedig a kezedbe adom őket Alec. Remélem a húgod szavának hiszel – tette hozzá Elisabeth, mire Alec hitetlenül nézett rá, majd végül bólintott.

- Legyen. 50 évet kapnak mindketten, egy nappal sem többet. És erről csak mi négyen tudhatunk – mondta szigorúan Alec, mire Isobel megkönnyebbülten bólintott és magára hagyta a három vámpírt. Kifelé menet feloldotta a szobát védő varázslatot, majd nagy levegőt vett és elindult a saját szobája felé.

- Ha tudom, hogy csak ennyi kell, akkor nem megyek bele az öngyilkos akciódba – mondta Damon fejcsóválva, amikor elhagyták az Elsőkkel teli szobát.

- Te is és én is többet akartunk adni Elenának és Katherine-nek, mint 50 év – fordult Elijah szigorú tekintettel Damon felé. – Túl önzők vagyunk, hogy lemondjunk róluk.

- Lehet – mondta Damon nagyot sóhajtva, majd átkarolta Elijah vállát. – Most már mindegy, ami történt, megtörtént. És tudod mit? Örülök, hogy nem egyedül vagyok ebben a párhuzamos dimenzióban, vagy miben.

- Részemről a szerencse Damon – mondta fejcsóválva Elijah, majd elmosolyodott és ő is átkarolta Damont. – Csak ne szellem-activity-vel teljen a következő pár ezer évünk.

- Majd kitalálunk mást – mondta Damon nevetve, mire Elijah csak a szemét forgatta és inkább nem válaszolt Damonnak, csak csendben lesétáltak az emeletről.

Következő rész