Kötelékek - Kilátástalanul (tizenötödik rész - első fejezet)

- Miért? Miért? Miért? – üvöltötte zokogva Damon. Teljesen maga alatt volt és úgy érezte, az egész élete, amiért élt és végül meghalt, feleslegessé vált. A hőn szeretett nő az imént halt meg és ő semmit sem tehetett érte. Úgy érezte, hogy ha képes lenne rá, lassan megőrülne.

- Nem tudom – felelte halkan Elijah és az ő szemei is még könnyesek voltak.

- Belehaltunk a varázslatba, de végül sikerült kiharcolnunk nekik egy teljes emberi életet – felelte elkeseredetten Damon. – Mi és hol romlott el ennyire reménytelenül?

- Fogalmam sincs Damon, fogalmam sincs – felelte Elijah csendesen.

Damon érezte, hogy dühbe gurul, és nem bírja kontrollálni magát. Dühösen felpattant, majd Elijah-nak rontott.

- Mégis mit tudsz te?! – üvöltötte a férfi arcába. – Az egész a te ötleted volt! Hagytad, hogy Katherine létrehozza a köteléket Elenával, és semmit sem tettél, hogy ezt megakadályozd. Rávettél, hogy végezzek el veled egy lejárt szavatosságú varázslatot, ami miatt meghaltunk! Elértük, hogy emberi életet éljen Elena és Katherine, de valamiért ez sem sikerült! Mit tudsz te egyáltalán Elijah?! – sziszegte dühösen Damon és egyre erősebben szorította Elijaht. Tudta, hogy nem árthat neki, de ebben a pillanatban ezt képtelen volt felfogni.

- Ha mindenre tudnám a választ, akkor most nem lennénk itt – felelte halkan Elijah, mire Damon ismét dühbe gurult, de aztán rájött, hogy semmit sem ér a dühöngésével, így végül elengedte Elijaht.

Damon dühösen elindult a garázs felé, hogy leüljön távol mindenkitől, Elijah pedig csendben követte őt.

Alig pár lépést tettek csak meg, amikor két nem várt személybe ütköztek.

- Ez ugye csak valami vicc? – kérdezte Damon, amikor az önelégült vigyor megjelent az előttük álló férfi arcán. A mellette álló Meredith dühösen nézett rájuk, és ha szemmel meg lehetett volna ölni az amúgy is halott vámpírokat, akkor Damon és Elijah már nem élnének.

- Lám, lám – mondta fejcsóválva Klaus. – Csak nem a gyilkosaimhoz van szerencsém?

- Ezt nem hiszem el – mondta hitetlenül Damon.

- Miért Damon, mit gondoltál? Csak mi vagyunk a túlvilágon? – kérdezte ironikusan Elijah Damont.

- Természetesen nem, de nem hittem, hogy azzal a két vámpírral futunk itt össze, akik a legzabosabbak a világon azért, mert kinyírtuk őket– mondta Damon, majd érezte, hogy a sejtése beigazolódik, amikor Klaus arcán szélesebbre húzódott a mosoly.

- Hosszú az örökkévalóság, ha képtelenek vagyunk meghalni – mondta mosolyogva Klaus. – És itt a túlvilágon, ez mindenkire igaz.

- Igen, rájöttünk – felelte szemforgatva Damon. – Amúgy meg hogy kerültök ide?

- Mint tudod, én alig pár perce haltam meg – szűrte a fogain keresztül Meredith.

- Én pedig épp gondoltam, hogy megnézem mi újság errefelé a gyilkosaimmal, erre mit látnak szemeim? A kedvesem és a hasonmásai halálát – mondta fejcsóválva Klaus. – Legalább ők meghaltak és soha nem lehetnek többé veletek – tette hozzá egy elégedett mosollyal az arcán, mire Damon újra dühbe gurult és egy hatalmasat behúzott Klausnak. Ő ettől a földre került, de pár másodperc múlva ismét talpon volt és nevetve nézett a dühtől izzó Damonra.

- Úgy érzem jól elszórakozunk majd veletek a következő néhány évezredben – mondta nevetve, mire Damon dühösen hátat fordított nekik, és faképnél hagyta őket.

- Látom új barátra tettél szert testvérem – mondta mosolyogva Klaus Elijah-nak. De Elijah szóra sem méltatta fivérét, hanem ő is hátat fordított neki és elindult az ellenkező irányba, mint amerre Damon ment. Úgy érezte, hogy most neki is időre és magányra van szüksége, és nem akar se halott testvérekkel, se gyászoló baráttal lenni.

Klaus elégedett mosollyal az arcán nézett a két távolodó, dühös és sebzett férfira, majd átkarolta Meredith-et.

- Jól el fogunk itt szórakozni kedvesem – felelte mosolyogva, majd megcsókolta Meredith-et.

- Legalább ennyi kijár nekünk, miután megöltek minket – válaszolta Meredith, miután elvált Klaus ajkaitól. Alig érzékelte a csókot szellemként, de nem tette szóvá a dolgot, mert tudta, hogy nem tehetnek ellene semmit és nem akart emiatt feleslegesen dühöngeni.

- Pontosan – felelte elmosolyodva Klaus, majd miután köddé vált a szemük előtt Elijah és Damon, elismerően bólintott. – Már tudnak utazgatni, nem baj. Jönnek ők még erre, mi pedig ráérünk  – felelte elégedett mosollyal az arcán, majd elsétált Meredith-tel a birtokról.

*

Miután Mona és Lola befejezték a szertartást, Elisabeth elengedte Isobelt, aki zokogva rohant a földön holtan heverő két lányhoz. Óvatosan az ölébe vette Elena fejét és lágyan elkezdte simogatni, mintha attól életre kelne a lánya. Ekkor vette észre, hogy úgy halt meg Elena és Katherine, hogy közben ismét fogták egymás kezét. Ez a látvány még inkább kikészítette, és odahajolt Katherine-hez, hogy az arcából kisimítsa a haját.

Nem tudta, hogy mióta ugyan, de mellette térdelt Bonnie is, és könnyes szemmel nézte Elenáékat.

- Olyan egyformák és mégis mennyire különbözőek – mondta szipogva Isobel, mire Bonnie bólintott. – De szerették egymást és gondolkodás nélkül az életüket adták volna a másikért. Ha tehették volna… - Isobel nem bírta folytatni, mert újra kitört belőle a zokogás és sírva ölelte magához Elenát.

- Isobel – szólt hozzá halkan Bonnie. – El kell vinnünk őket.

Isobel sírva bólintott, majd óvatosan letette Elena fejét a földre és felállt.

- Vigyétek őket a kocsiba – mutatott Isobel Bonnie autójára, ami nem messze tőlük parkolt és közben Stefanra és Caroline-ra nézett. Mindketten könnyes szemmel bólintottak és megtették, amit Isobel kért.

Alec eközben intett a testvéreinek, hogy mind kövessék őket a házba. Elisabeth tétován nézett Isobelre, majd végül odasétált hozzá és átölelte a nőt. Isobel csendben zokogott tovább a vállán, majd elengedte Elisabeth-et.

- Köszönöm, hogy mellénk álltál és megadtad volna nekik a teljes emberi életet – felelte szipogva Isobel.

- Mit sem ért a szavam – felelte halkan Elisabeth. – Nem értem miért történt ez.

Isobel a fejét rázta, jelezve ezzel, hogy ő sem érti, hogy mi volt a gond. Újra kitört belőle a zokogás, ahogy a lányára nézett, akit épp akkor tett be Caroline az autóba.

- Induljunk – lépett oda hozzájuk Bonnie, miután Stefanék végeztek.

- Hová viszitek őket? – kérdezte csendesen Elisabeth.

- Oda, ahol a helyük van – mondta sírva Isobel. – Damon és Elijah mellé.

Elisabeth könnyes szemmel bólintott, majd végül hátat fordított nekik és követte a testvéreit a villába.

*

A kriptába vezető úton csend honolt Bonnie autójában. Se ő, se Isobel nem szóltak semmit. Őket követte autóval Stefan, Caroline és Pearl. Az ő autójukban is síri csend honolt.

Mikor megérkeztek a sírhoz, bevitték a két lány testét a kriptába és ahogy Isobel kérte, lefektették őket a párjuk mellé. Könnyes szemmel nézték mind az öten a négy halottat, majd végül Pearl szólalt meg.

- Azt hiszem rám már nincs szükség – felelte halkan, majd Stefanra nézett. – Ideje útnak indulnom.

Stefan csak bólintott, mire Pearl kiviharzott a kriptából.

Isobel könnyes szemmel nézte az előtte fekvőt Elenát és Damont, és közben végigsimított újra és újra a lánya haján.

- Megígértem, hogy soha többé nem hagylak cserben – felelte csendesen, és közben ömlöttek a könnyei. – Ki fogok találni valamit, nem adom fel. Ígérem kislányom! – mondta magabiztosan, mire Bonnie sírva megrázta a fejét és Stefanra és Caroline-re nézett. A két vámpír is könnyeivel küszködve nézte a négy holttestet, de nem szóltak semmit és nem is reagáltak Isobel szavaira. Végül Caroline kézen fogta Stefant és óvatosan elkezdte kifelé húzni a kriptából. Stefan készségteljesen követte a lányt és közben óvatosan megszorította a kezét.

- Isobel, menjünk – lépett oda Bonnie Isobelhez és megfogta a nő vállait. Isobel meredten nézte Elenát, és egy tapodtat sem mozdult.

- Olyan mintha csak aludnának – felelte révetegen és közben újra és újra megsimogatta Elena arcát. – A teste hideg, de olyan élőnek tűnik.

- A kriptában hideg van Isobel, és ezért nem indult meg náluk a bomlás – felelte halkan Bonnie és közben Damonra és Elijah-ra nézett, mire Isobel könnyei ismét patakokban kezdtek folyni. – Gyere, hazaviszlek a családodhoz – tette hozzá halkan Bonnie, majd lágyan megfogta Isobel kezét, és elkezdte finoman kihúzni őt a kriptából.

Isobel amíg csak tehette, nézte a négy holttestet, és magában eldöntötte, hogy addig nem adja fel, amíg mind a négyüket vissza nem hozza az életbe, kerüljön is ez bármibe.

Amint kiléptek a kriptából, Bonnie óvatosan becsukta maguk mögött az ajtót, mintha ezzel magával is el tudná hitetni azt, hogy évek óta nem járt senki élő a sírok közt. Nem akart belegondolni, hogy a nap folyamán kétszer is voltak a kriptában, és mindkét alkalommal két holtat hagytak maguk mögött.

*

Damon nem akart magának társaságot, ezért úgy gondolta, a garázsuk melletti kis pad túl közel lenne azokhoz a személyekhez, akiket most nem akart látni. Eszébe jutott, hogy Klaus azt mondta, hogy nemrég még valahol máshol járt. Úgy gondolta, hogy nem veszíthet azzal, ha követi az ösztöneit és egy olyan helyre gondol, ahol most szívesen lenne. Lehunyta a szemét és mikor újra kinyitotta, egy háborgó óceánparton találta magát. Úgy érezte, hogy a víz most tökéletesen illik az ő lelki állapotához. Közelebb sétált a parthoz, majd leült a homokba és maga alá húzta a térdeit. A könnyei most is folytak, de ez egyáltalán nem érdekelte őt.

Ahogy figyelte az óceán sötét és hatalmas hullámait, úgy érezte, hogy a lelkét látja maga előtt. Belül szinte üvölteni tudott volna, annyira fájt a szíve, és dühöngött, mint az óceán habjai. Bár fogalma sem volt arról, hogy van-e egyáltalán szíve és miért érezheti ennyire a kínt a halála után is. Ez az egész túlvilág dolog nagyon új volt neki, de ha a mítoszokból ismert purgatóriumra gondolt, úgy hitte ez a hely is valami ilyesmi lehet. Egy világ, amibrn csak szenved az, aki oda kerül: tehetetlenül figyeli az élőket, a szeretteit, nem szólhat hozzájuk, nem ölelheti őket magához, nem érezheti az illatukat, és végül tehetetlenül kell végignéznie a halálukat.

Elena halála, az a pillanat amikor az élet távozott a hőn szeretett nő szívéből, kegyetlenül a fejébe égett. Újra és újra csak azt kérdezte magától, hogy mi és mikor romlott el ennyire? Miért nem működött a varázsalt, és ő miért halott még mindig? Miért kezdett el haldokolni Elena és Katherine, amikor emberré váltak? Mi történt? És miért? Úgy érezte, hogy ezekre a kérdésekre soha nem kap már választ, és ez fogja az őrületbe kergetni őt. Már ha egy halott vámpír képes megőrülni…

Az a tény, hogy egyik nő sem jelent meg az ő szellemvilágukban, egy cseppet sem vigasztalta. Meredith hamar megmutatta magát nekik, így a lányoknak is fel kellett volna már bukkannia. Legalább ebben igazuk volt Elijah-val: emberré váltak és nem boszorkánnyá. De akkor mégis hol lehetnek? Damonnak fogalma sem volt erről, csak abban bízott, hogy Elena valami jobb helyen van, mint ő. És talán boldog. Vagy nyugalomra és békére lel ott, ahol van. Talán a családjával van, és ők vigyáznak majd rá. Kell még egyáltalán vigyázni az ő Elenájára? Erre sem tudta a választ. Milliónyi kérdés, válasz viszont egy sem… Úgy érezte ennél rosszabb már nem lehet az élete, már ha életnek lehet nevezni azt a létet, amiben volt.

Nem akart visszamenni Mystic Falls-ba, soha többé nem akarta azt a helyet látni. Nem is volt miért, vagy kiért. Igaz az öccse még ott volt, de tudta, hogy képes vigyázni magára Stefan. És ha nem? Tudta, hogy akkor sem tehet érte semmit sem.

Elijah-t se akarta látni, mert nagyon dühös volt a férfira. Úgy érezte, hogy ha akaratán kívül is, de átverte őt és egyenesen a halálba hajszolta mindüket. Pedig már kezdte megkedvelni, de most mindennél jobban gyűlölte őt. Klaus és Meredith társaságát se akarta élvezni, így volt még egy oka, hogy soha többé ne térjen vissza Mystic Falls-ba. Hogy mi vár rá ezután? Vagy hogy tényleg túl lehet-e lépni ebből a világból? Egyik kérdésre se tudta a választ, de nem is érdekelte.

Nem volt már kiért és miért léteznie, így nem érdekelte, hogy hol van és meddig. Úgy érezte képes lenne örökre itt a háborgó, és vad óceánparton ülni és a messzeségbe meredni, miközben a könnyei mossák az arcát, a szíve pedig majd szétrobban a kíntól… Hisz vége volt… Elena halott és ő is meghalt… Elvesztették egymást örökre.

Következő rész