2013. augusztus 12., hétfő

Kötelékek - Hazudj ha tudsz (tizenkettedik rész - második fejezet)






Damon és a lányok több órányi vezetés után végül elérték az úti céljukat. Pearl pontosan ahhoz a házhoz vezetett, amit Damon mondott neki. Ezt a címet még Elijah-tól kapták, de Elijah sem tudta, hogy vajon itt él-e még Elisabeth, vagy már továbbállt. Bíztak abban, hogy legalább valami nyomot hagyott maga után, ha nem találják itt. Elijah szerint, ha hátrahagy egy helyet, vele együtt az aktuális boszorkánya egyikét is a régi lakhelyén hagyja, hogy ha szükség van rá, elérjék a testvérei. Mindig elzárkózott a világ és annak bajai elől, csak a saját dolgával foglalkozott, és nagyon ritkán volt hajlandó találkozni a testvéreivel.
Damonék nem akartak még több időt vesztegetni, örültek volna, ha már másnap Mystic Falls-ban alhatnak, ezért a legjobbakat remélték.
- Én megyek előre, ti pedig utánam. Ne tegyetek semmit, csak én tudom meggyőzni őt, hagyjátok rám a dolgot – mondta halkan Damon, miután mind a négyen kiszálltak a kocsiból. Válasz nem érkezett, így biztos volt abban, hogy mindenki tudomásul vette azt, amit mondott.
Damon lassan felsétált a lépcsőkön, nyomában Pearl-lel, Bonnie-val és Isobellel. Halkan benyitott, de amint belépett a házba, valaki torkon ragadta és a falhoz szorította. Olyan iszonyat erővel tette ezt, hogy Damon biztos volt abban, hogy jó helyen járnak és Elisabeth-tel néz farkasszemet.
A nő a szármázásához képest csapzottnak és elhanyagoltnak tűnt, amiről a kócos haja árulkodott. A ruhája sem a mai kor divatját tükrözte, már amennyit a foltok és a kosz alatt Damon meg tudott állapítani a viseletéről. A tekintete erőt és gondosan leplezett nemesi eleganciát sugallt, még a smink hiánya és a csapzott külső mellett is. Damon tisztán látta, hogy a világos barna haj, a tökéletes bőr és a kifogástalan alak együttese egy igazi díváé, bár Elisabeth jelenleg inkább hasonlított egy hajléktalanra, mint egy elegáns nemes hölgyre. Damon nem hitte volna, hogy ilyen is lehet egy Első. Eltöprengett, hogy vajon miért vonulhatott el a világtól Elisabeth és miért él remeteként ebben a sötét és elhagyatott villában.
- Ki vagy és mit keresel itt? – sziszegte az arcába Elisabeth és annyira szorította Damon torkát, hogy a férfi alig bírt válaszolni a kérdésre.
- Damon Salvatore vagyok, és a bátyád küldött, Elijah. A segítséged kéri – felelte fojtott hangon Damon, mire is Elisabeth még szorosabban fogta a nyakát.
- Ha a bátyám akarna valamit, nem egy kis újonc vámpírt küldene hozzám – mondta mérgesen Elisabeth.
- A zsebem – préselte ki Damon a szavakat a száján, majd nagy nehezen folytatta. – Benne van a bizonyíték.
Elisabeth engedett a szorításon, majd Damon zsebébe nyúlt és egy ékszeres dobozt húzott ki belőle. Amint meglátta Elisabeth a dobozt, elengedte Damont és elhűlve nyitotta ki. A kis dobozban egy szemkápráztatóan szép, kék-vörös kövekkel díszített nyakék volt. Damon észrevette, hogy Elisabeth-et rabul ejtette az ékszer, és úgy látta, hogy pár pillanatig a nő valahol a múltjában járt.
- Szóval a bátyám, Elijah. Ő küldött titeket? – kérdezte révetegen Elisabeth, majd az ajtóban álló három nőre pillantott. – Gyertek be. Itallal nem tudlak titeket kínálni, de helyezzétek magatokat kényelembe –tette hozzá, majd a poros hallra mutatott, hogy menjenek át oda.
- Hallgatlak – mondta Elisabeth, amikor mind helyet foglaltak vele szemben a fotelokban és a kanapén. – Mi volt ennyire fontos, hogy Elijah futárt küldött maga helyett?
- Elijah-nak Iowa-ba kellett utaznia, hogy a testvéreid, Alec és Maryann segítségét is kérje – felelte Damon, majd igyekezett mindent aszerint előadni Elisabeth-nek, ahogy hajnalban, indulás előtt Elijah mondta neki.
- Nocsak – mondta döbbenten Elisabeth. – Nagy baj lehet, ha mindhárom testvérére szüksége van. Ez alapján csak két ellenfél jöhet szóba: Klaus és Meredith.
- Nem – felelte Damon határozottan. – Csak Meredith. Klaus-t már megöltük.
Elisabeth döbbenten nézett rájuk, majd elismerően bólintott.
- Ezt nevezem, gratulálok. Már ideje volt, hogy valaki megszabadítsa tőle a Földet – mondta Elisabeth, majd töprengve tovább folytatta. – De ha már voltatok olyan erősek, hogy Klaust valami úton-módon elintéztétek, akkor felteszem Meredith még annál is könnyebb préda lenne.
- Nem, mivel Elijah szerint a testvéreitekkel együtt, Victorral, James-szel és Isabellával fog ellenünk támadni – folytatta Damon magabiztosan. Pearl, Bonnie és Isobel eközben csendben ültek mellette és egy szót sem szóltak, Damonra bízták a dolgot, ahogy azt Elijah, és az imént Damon kérte. Még nem látták elérkezettnek az időt ahhoz, hogy beszálljanak a beszélgetésbe, így csak feszülten figyelték a történéseket.
- Miért tenne ilyet Meredith? – kérdezte értetlenül Elisabeth.
- Természetesen a bosszú miatt, ami mindig is hajtotta őt. Bosszút akar állni Katherine-en, amiért elszökött tőle és Klaustól 500 éve, bosszút akar állni Elenán, a barátnőmön, aki a második hasonmás, és bosszút akar állni mindünkön, amiért megöltük Klaus-t.
- Ácsi, miért akarnának a testvéreim segíteni neki a kicsinyes bosszúján? – kérdezte Elisabeth értetlenül.
- Mert Meredith félre fogja vezeti őket. Azt hiszi, hogy olyan hatalom van a kezünkben, amivel képesek vagyunk megölni bármely Elsőt. De azt egyikük sem tudja, hogy csak azért volt esélyünk megölni Klaust, mert Elijah titokban már akkor is minket segített és legyengítette Klaust a boszorkányaival. Emiatt a nem létező fenyegetettség miatt akar mindünket elpusztítani Meredith. Elijah nem azt kéri tőled és a testvéreidtől, hogy forduljatok Victor, James és Isabella ellen, hanem hogy segítsetek őket megfékezni és megölni Meredith-et. A testvéreidnek senki sem akar ártani.
- Szóval ha jól értem, Meredith megölése a cél – mondta maga elé Elisabeth. – Elijah tudta jól, hogy ezzel megfog magának engem és biztosan téged is jól kitanított, hogy miként add elő nekem ezt az egészet. De nem vagyok ostoba és tudom, hogy van még ez mögött valami. Alec, Maryann és jómagam is szeretjük Elijah-t, de ők biztosan nem állnának szívességből mellé a bosszúja miatt. Én holtan akarom Meredtih-et, ez nem kérdés. De áruld el, mivel győzné meg Elijah Alec-et és Maryannt, hogy segítsenek nektek?
- Nem nézlek ostobának, de tudjuk, hogy az alku ezen része téged nem érdekel – felelte Damon, majd készségteljesen folytatta. – De természetesen elmondom, mi az ára Alec és Maryann segítségének. Jómagunk, a két hasonmással karöltve megígértük, hogy amint eljön 500 év múlva a harmadik hasonmás, a kezükbe adjuk őt, hogy megtörhessék az átkot. Vigyázzuk a vérvonalat és végül magunk adjuk őt át.
- Csekélyke fizetség, mert maga Alec és Maryann is könnyen felkutathatja majd az újabb hasonmást, ha akarják. Felteszem, hogy ez azt jelenti, hogy a második, vagyis a barátnőd vámpír lett – mondta Elisabeth, mire Damon bólintott. – Nos ha a testvéreimnek ez megfelel, legyen. Engem nem érdekel az átok megtörése, csak Meredith halálát akarom. És természetesen segítek a bátyámnak, pláne ha ezzel annak a szukának a halálát is elérhetem.
- Köszönjük – felelte Damon, mire Elisabeth felállt a helyéről és az emelet felé mutatott.
- Az emeleten találtok szobákat, éjszakára maradhattok. Felteszem mielőbb indulni akartok, szóval reggel az első géppel mehetünk is. Érezzétek otthon magatokat, reggel találkozunk – mondta, majd elindult a lépcsők felé. Mikor az első fokra lépett megállt és visszafordult a hallban levő társasághoz. – Még valami. Nem értetek teszem ezt. Meredith egyszerűen az a lény a Földön, akinek a haláláért bármit megtennék. És a hallgatag lányegyletnek üzenem, hogy remélem van nyelvük is, és nem némasági fogadalommal küldte őket ide a fivérem. Nem kell egy szánalmas pincsikutya csapatnak lenni ahhoz, hogy meggyőzz valakit és a segítségét elnyerd – tette hozzá csípősen, majd magára hagyta az elképedt csapatot és felment a szobájába.
*
Pearl szólalt meg nemsokára, de még ő sem tért magához a sokktól.
-Ez meredek volt. Van szövege, az már egyszer biztos – mondta fejcsóválva, mire Isobel és Bonnie is helyeseltek
- Így van – felelte Damon nagyot sóhajtva, majd felállt a fotelból. – De most ideje nyugovóra térni. Hallottátok, reggel korán indulunk. Megyek és behozom a csomagokat.
Damon remélte, hogy senki nem követi majd és egyedül maradhat a kocsinál a csomagokkal. Fogalma sem volt, hogy mikor tudna észrevétlen egyedül maradni Isobellel, így inkább úgy döntött, hogy belecsempészi Isobel táskájába az Elijah-tól kapott könyvetek.
Megkönnyebbült, amikor sikerrel járt, így nyugodtan indult vissza a házba. A lányok már kinéztek maguknak egy-egy szobát, így csak beadta mindenkinek a táskáját, majd ő is keresett magának egy szobát, hogy végre nyugovóra térhessen.
*
Meredith türelmetlenül tárcsázta Victort, mire végül választ kapott.
- Mondd – felelte röviden Victor, miután felvette a telefont.
- James és Isabella megvannak? – kérdezte Meredith türelmetlenül, mire Victor mérgesen felszisszent.
- Megköszönném, ha nem járnál a nyakamra, és inkább tennéd a dolgodat – felelte Victor dühösen, mert cseppet sem volt ínyére Meredith telefonhívása. – Teszem a dolgom, te is tedd azt. Tudod már mit terveznek ellenünk a hasonmások?
- Még nem. A elküldött kémem nem járt sikerrel, ezért a seriffet küldtem Mystic Falls-ba. Hamarosan jelentkeznie kell.
- Ajánlom, hogy ezt ne szúrd el. Remélem, ez a kicsiny feladat nem haladja meg a képességeidet – felelte Victor becsmérlően. – Mire visszatérünk, derítsd fel a terepet. Nem fogunk vakon támadni, nem leszünk elővigyázatlanok – mondta Victor, majd Meredith legnagyobb döbbenetére letette a telefont.
Meredith dühösen felszisszent, majd mérgében a falhoz vágta a telefonját. Gyűlölte, hogy Victor újra és újra kiosztja őt és semmibe veszi. Ezért kötött ki végül Klaus-nál. Őt könnyedén az ujja köré tudta csavarni és észrevétlen elért nála bármit. Victor más eset volt, őt nem lehetett semmilyen módon befolyásolni, mindig ment a maga útján, és Mer csak annyit tehetett, hogy követi őt. Nála hiába egy csábos mosoly, vagy egy lenge ruha. El tudta ugyan csábítani, de sose tudta a maga kedve szerint formálni.
Mély levegőt vett, majd úgy döntött, hogy most ezen nem rágódik, mert a céljuk most a legfontosabb, a többi nem számít. A lényeg, hogy bosszút álljon a két hasonmáson és a csapatán, utána pedig már Victorra sem lesz szüksége. Addig pedig teszi, amit kell. Tudta, hogy amit akart, azt elérte: Victor és a testvérei segítenek neki, az pedig, hogy miként teszik ezt… Úgy gondolta, ez most mellékes.
Ránézett a szoba másik végében darabokban levő telefonjára, majd rájött, hogy így Liz se tud vele kapcsolatba lépni. Megmentette a kártyáját a telefonból, majd elhagyta a hotelt, hogy szerezzen magának egy másik készüléket.
*
Ric kábán tért haza, és nem igazán tudta, hogy hol is volt és miért ennyire homályos neki minden. Időbe telt, mire nagy nehezen felidézte, hogy a Salvatore villában volt és ott balul sültek el a dolgok. „Remek, ennyit bíz csak rám Elena, és erre se vagyok képes!” – dühöngött magában, majd töltött magának egy pohár italt, mert nagyon fájt a feje. Épp megitta volna az italát, amikor csengettek. Nagyot sóhajtva az ajtóhoz sétált, majd kinyitotta. Legnagyobb döbbenetére az az ember állt előtte, akiről nem hitte, hogy valaha még látni fogja.
- Seriff? – kérdezte döbbenten.
- Jónapot Alaric! Jennához jöttem – felelte kimérten a seriff. – Szabad?
Ric meredten nézett rá, majd lassan összeállt a kép a fejében. Elena azt mondta neki, hogy Caroline megölte a saját anyját. Ezek szerint nem pontosan ez történt. Úgy tűnik nem tudtak mindenről és a seriff is vámpírrá változott.
Ric alig tért magához a döbbenettől, majd végül összeszedte magát és dühösen nézett Liz-re.
- Nem! – felelte Ric határozottan, majd becsapta az ajtót a seriff előtt.
Azonnal a telefonjáért nyúlt, és tárcsázni kezdett.
*
A Salvatore villában üvöltött a zene, Caroline és Stefan pedig fittyet hányva mindenre ittak és táncoltak. Élvezték az újonnan jött szabadságot és semmi sem érdekelte őket.
Caroline morcosan vette ki a zsebéből a telefont, amikor érezte, hogy hívják. Egy pillanat alatt lehalkította a zenét, majd morcosan Stefanra nézett, aki nem értette, hogy miért halkította le a lány a zenét.
- Mi a francot akar Ric? – kérdezte értetlenül Caroline. – Most küldtem haza. Nem jól igéztem meg, vagy mi? – kérdezte dühösen, mire Stefan csak vállat vont.
Caroline nagy levegőt vett, majd kelletlenül felvette a telefont.
- Mi van? – kérdezte mérgesen.
- Van egy kis gond – mondta Ric türelmetlenül. – Az édesanyád itt áll az ajtónkban és mindenképpen Jennával akar beszélni.
- Tessék? – kérdezte Caroline döbbenten.
- Elena azt mondta, hogy megölted őt. Nos, ezek szerint mégsem, úgyhogy gondolom most egy vámpír áll az ajtónk előtt. Nem szívesen karóznám meg, már ha sikerülne, szóval gondoltam értesítelek, és a te gondjaidra bízom őt.
Caroline kinyomta a telefont, majd értetlenül nézett Stefanra. A férfit is meglepte a dolog. Minden szót hallott a telefonból, és ő sem gondolta volna, hogy egy ilyen meglepetés vár még rájuk.
- Induljunk – mondta Stefan határozottan, és a pincéből magához vett indulás előtt egy vasfüves fecskendőt.
Caroline kérdőn nézett rá, mire Stefan folytatta.
- Meredith kapta őt el és minden bizonnyal ő változtatta át. Az sem lehet véletlen, hogy Jennát akarja, biztos információt akar kicsikarni Meredith-nek. Ellenünk van, úgyhogy erőszakkal kell majd elkapnunk.
Caroline egyetértőn bólintott, majd egy perc múlva már Stefan kocsijában ültek és a Gilbert ház felé hajtottak.
Nem gondolták volna, hogy Liz-t még a környéken találják, de szerencséjükre még a ház körül sétálgatott, mert a parancs szerint bármi áron el kellett kapnia Jennát és kifaggatni, hátha bármilyen információval szolgálhat. Vagy ha ő nem tud semmiről sem, talán a kezére tud adni valaki olyat, aki be tudja avatni a hasonmások tervébe őt.
Caroline és Stefan a biztonság kedvéért a háztól távolabb parkoltak le, majd észrevétlen a Gilbert ház felé lopakodtak. Liz egyáltalán nem tűnt óvatosnak, inkább zavarodott és tanácstalan volt. Emiatt nem esett nehezére Caroline-nak és Stefannak letepernie őt és vasfűvel megbénítani.
Ric az ablakból követhette az eseményeket, majd mikor látta, hogy a két vámpír elkapta a seriffet, csatlakozott hozzájuk.
- Nos, most örülök annak, hogy óvatlan voltam és kiszabadultatok – mondta nagyot sóhajtva, majd Lizre nézett. – Még nagy galibát okozhatott volna nekünk.
- Így van, ezért kellett mielőbb elkapnunk – mondta Stefan sóhajtva, majd magára hagyta a csapatot és elindult az autójáért, hogy közelebb parkoljon. Amint megérkezett, odament Lizhez, ölbe vette, majd betette az autóba.
- Mi lesz a sorsa? – kérdezte Ric, miután Stefan visszatért.
- Ami a miénk is volt – felelte kimérten. – Bezárjuk a pincébe, és várunk. Pár nap múlva kiderül, hogy csak a vérén keresztül parancsolt neki Meredith, vagy egy Első megigézte.
Ric kimérten bólintott, mire Stefan az autó felé indult. Caroline még habozott egy darabig, majd végül ő is elindult. Azonban pár lépés után visszafordult és Ric-re nézett.
- Köszönöm és sajnálom, hogy megigéztelek – felelte halkan, mire Ric elmosolyodott.
- Semmi gond és szívesen – mondta Ric kedvesen. – Remélem segíteni fog neked, és az édesanyád miatt hamar megtanulsz majd önkontrollt tartani.
Caroline csak bólintott, nem felelt Ric-nek. Folytatta útját Stefan autója felé és közben elmosolyodott. Határtalan öröm járta át a szívét, amiért az édesanyját visszakapta és tudta, hogy így minden könnyebb lesz és ezután megtanulja majd élvezni az új életét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése