Miután Elena ismét elaludt Damon
karjaiban, a férfi az órájára nézett, és látta, hogy hamarosan a megbeszélt
találkozón kell lennie. Óvatosan felkelt Elena mellől az ágyból, majd egy
gyengéd csókot nyomott a homlokára. Belül mélyen reménykedett abban, hogy nem
most látja utoljára a lányt, és lesz nekik még esélyük arra, hogy boldogok
legyenek, együtt.
Mikor kilépett a szobájából,
feltűnt neki, hogy mindenhol nagy csend honol. A könyvtárban sem volt senki,
így gond nélkül kisurranhatott. Remélte, hogy Isobellék és Elijah is hasonlóan
szerencsésen eltűnt a villából.
Mikor rövid idő múlva a családi
kriptához ért, megnyugodott hogy Elijah és Bonnie autója állt csak a közelben.
- Reggelt – köszönt mindüknek,
amikor belépett a kriptába.
- Jó reggelt – köszönt kórusban
Bonnie és Isobel, Elijah pedig biccentett.
- Minden készen áll, már csak rád
vártunk – felelte idegesen Isobel.
- Rendben, akkor csináljuk –
mondta nagyot sóhajtva Damon, majd odasétált Elijah mellé.
- Elijah, Damon, nézzétek… -
kezdte Isobel idegesen és alig találta a szavakat. – Nem akarom elszúrni, de
fogalmunk sincs, hogy működni fog-e a varázslat.
- Működnie kell, ha jól csinálod
– felelte kimérten Elijah.
- Amúgy mi is a lényege a
varázslatnak? – kérdezte Damon kíváncsian. – Ha már meghalok, szeretném tudni,
hogy miért. Vagyis hogy működik a varázslat?
Isobel mély levegőt vett, majd
válaszolt Damon kérdésére.
- Azt a kapcsolatot használjuk
fel elsődlegesen, ami köztetek és a két hasonmás között van. A ti véretekkel
váltak vámpírokká, így a véretekre is szükség lesz. Mivel kettejük között
jelenleg egy nagyon szoros kapcsolat van, ez az erő még több energiát ad a
varázslatba és ez növeli a sikert. Tehát a ti véretek és áldozatotok révén,
tulajdonképpen hozzátok kötöm a lányok életerejét, ami a megfelelő pillanatban,
a haláluk után, újra visszatér beléjük. Nektek viszont közvetlenül a varázslat
után fel kell támadnotok, a könyv ezt írja.
- Értem – felelte Damon
magabiztosan. – Szóval ha nélkülünk hagyjátok el a kriptát a varázslat után, a
lányok tudni fogják, hogy a szertartás nem sikerült, és öngyilkos akcióba
kezdenek majd, magyarul, valóban meg fognak halni – tette hozzá fejcsóválva.
- Valószínűleg – szólalt meg
Elijah, majd Isobelre nézett. – Kezdjük.
- Rendben – felelte Isobel, majd
határozottan bólintott. – Álljatok elém, szemben egymással ennek a sírnak a két
oldalán, és fogjátok meg egymás kezét a kehely felett – mondta Isobel, majd az
előbb említett helyre tette a kelyhet, amit a táskájából kiemelt.
- Ugye csókolóznunk nem kell
majd? – kérdezte Damon csípősen, majd odasétált arra a helyre, ahova Isobel
mondta. – Mert azért a mi kapcsolatunk nem olyan mély, mint a lányoké.
- Ezt inkább el se kezd Damon –
felelte szigorúan Elijah, majd Damonnal szembe helyezkedett és megfogták egymás
kezét a kehely felett.
- Én csak arra céloztam, hogy… -
kezdte Damon, de Elijah erősen megszorította a kezét és dühösen nézett rá.
- Fejezd be, és hagyjuk azt, ami
az éjjel történt – mondta Elijah mérgesen, mire Damon válaszra nyitotta a
száját, de Bonnie megelőzte őt.
- Fejezzétek be, most nem ez
számít – mondta Bonnie szigorúan, mire Isobel közelebb lépett a két férfihoz,
és mindkettejük csuklóján egy mély vágást ejtett. A kettejük vére egyszerre
kezdett a kehelybe csepegni, és ekkor Isobel elkezdett latinul kántálni.
- Fontos, hogy ne szakítsátok meg
a kapcsolatot – mondta Bonnie, majd gyorsan odalépett a két férfihoz és
valamilyen krémet kent a csuklójukon lévő sebekre. – Ez megakadályozza, hogy
begyógyuljon a seb. Szorítsátok egymás kezét, és a véreteknek folynia kell,
amíg Isobel nem végez.
Damon és Elijah egyszerre
bólintottak, és úgy tettek, ahogy Bonnie kérte.
Már percek óta kántált Isobel, és
a gyertyák fénye is állandóan villódzott a kriptában, amikor Damon megszólalt.
- Nem érzem a kezem – szűrte a
fogain keresztül és amikor Elijah-ra nézett, úgy gondolta ő is hasonlóan érzi
magát, mert ő is nagyon küzd, hogy ne engedjék el egymás kezét.
- Nem szakíthatjuk meg a
kapcsolatot, szedd össze magad – mondta elgyötörten Elijah, majd még
szorosabban fogta Damon kezét.
Egyre gyengültek mindketten, míg
végül a csukójukból folyó vér a gravitációnak fittyet hányva a másik sebe felé
indult, és miután végigfolytak a sebeken, lehullottak a kehelybe. Isobelre
pillantottak, aki cseppet sem volt bíztató színben, de kitartóan folytatta a
varázslatot. Hirtelen egyszerre kezdték el érezni, hogy végigremeg a kezük és
alig bírják tartani a kontaktust. Mindkettejük látása homályosulni kezdett, míg
egy hatalmas nagy fényvillanás és robaj meg nem rázta az egész kriptát. Abban a
pillanatban képtelen volt tovább tartani a kapcsolatot Damon és Elijah, mert
mindketten a földre zuhantak. Holtan.
*
- Isobel, sikerült? – kérdezte
fojtott hangon Bonnie.
Isobel a földön feküdt és
hangosan zilált, mert rengeteg energiájába került, hogy véghez vigye a
varázslatot. A látása is homályos volt és idő volt, mire felfogta, hogy hol is
van és mi történt. Aztán felrémlett előtte a varázslat és már tudta, hogy miért
is kérdezi tőle ezt Bonnie.
- Nem tudom – mondta erőtlenül
Isobel. – Pár percen belül magukhoz kell térniük.
- Isobel… - kezdte Bonnie halkan,
majd a könnyei kicsordultak. – Már egy órája végeztél a varázslattal és
elájultál. Azóta próbáltalak felkelteni.
- Tessék? – kérdezte Isobel
döbbenten, majd az ő szemében is könnyek gyűltek. – Az nem lehet – mondta
sírva, majd felkelt a földről és odasétált a két férfihoz. – Ez nem lehet –
tette hozzá és már patakokban folytak a könnyei. – Nem… A lányom és Damon…
Elijah… Megöltem őket! – ordította magából kikelve, majd zokogva a földre
rogyott.
- Kitalálunk valamit – mondta
Bonnie sírva és átölelte Isobelt. – Talán valamit elnéztünk.
- Nem – mondta Isobel
fejcsóválva. – Nem sikerült a varázslat Bonnie. Halottak… Mind…
Bonnie sem tudott megnyugodni, és
alig tudta elhinni, ami történt. Nem akarta elfogadni, hogy ennyi volt és a
varázslat nem sikerült. Belül úgy érezte, hogy ők rontottak el valamit és
miattuk halt meg Damon és Elijah.
- Elena teljesen ki fog készülni
– mondta szipogva Bonnie, majd felsegítette Isobelt a földről.
- Bonnie… - kezdte Isobel halkan
és közben megtörölte az arcát, hogy aztán újabb könnyek törjenek utat maguknak
és mossák végig újra. – Elena és Katherine halálos ítéletét az imént írtuk alá.
Ez volt az ő reményük. És nem sikerült…
- Még van egy esélyünk, hogy
megmentsük őket – felelte halkan Bonnie, mire Isobel értetlenül nézett rá. – Ha
ők ölik meg Meredith-et és emberré válnak…
- Ha nem is kötöttek alkut
Alec-kel, amint tudomást szerez erről Alec, és meg fogja tudni, mert a szeme
láttára válnak majd emberré a lányok, akkor ő maga fogja őket feláldozni, ha
kell erőszakkal. Három Elsővel szemben nincs esélyem Bonnie – fakadt ki
keserűen Isobel. – És ha a többi Első is Alec mellé áll… És miért ne tennék? Az
ő megölésük amúgy sem szerepel a tervben. Minden elveszett Bonnie! – felelte
hisztérikusan Isobel. – Vége…
- Meg kell próbálnunk hatni Alec-ra
– mondta makacsul Bonnie. – Úgysincs veszteni valónk… Ennél több legalábbis már
nincs – tette hozzá halkan, majd lenézett a lábaik előtt heverő két férfire.
- Mit csináljunk velük? –
kérdezte elfúlva Isobel. – Nem hagyhatjuk így itt őket.
- Elena mintha régen említette
volna, hogy amikor Damon és Stefan vámpírrá vált, az apjuk készítetett nekik
egy sírt, amik persze üresek, mert ők sose kerültek bele. Most az egyikük
hazatérhet – mondta elcsukló hangon Bonnie, majd felemelte Damont és a kripta
belső helyisége felé indult vele. Hamar megtalálta a két, közel 150 éves
nyughelyet és ráfektette Damont a sajátjára. Ezután Elijah-t is elvitte Stefan
sírjára. Egyiküket sem helyezték bele a sírba, csak a tetejére fektették őket
és a kezeiket összekulcsolták a mellkasukon.
- Olyan nagyon ezek a sírok, hogy
talán még két ember is elférne bennük – mondta Bonnie halkan, majd elindult a
kijárat felé.
- Talán így is lesz. Hamarosan a
kedveseik is melléjük térnek örök nyugalomra – mondta Isobel, majd ismét kiszakadt
belőle a sírás.
- Isobel, nézz rám kérlek –
mondta Bonnie könnyes szemmel, és megfogta Isobel vállát. – Valamit kitalálunk
és ha már Damont és Elijaht nem is tudjuk megmenteni, Elenát és Katherine-t
valahogy meg fogjuk. Megpróbáljuk. De ehhez erősnek kell lennünk és össze kell
szednünk magunkat. Rendben?
Isobel kelletlenül bólintott,
majd Bonnie-val karonfogva elhagyták a kriptát és az autóik felé indultak.
Némán tették meg az útjukat a villáig, csak Isobel szipogása törte meg néha a
csendet. Mikor megálltak az autóval, Isobel ismét kiborult.
- Hogy mondjam el a lányomnak,
hogy ismét cserben hagytam őt, és ráadásul a szerelmét is megöltem? – kérdezte
zokogva, mire Bonnie átölelte és csak akkor szálltak ki az autóból, amikor
Isobel megnyugodott egy kicsit.
- Melletted leszek, együtt
csináljuk végig – mondta Bonnie, amikor már Elena és Damon szobája előtt
álltak. Isobel bólintott, mire Bonnie kopogtatott az ajtón.
- Szabad – hallatszott Elena
válasza. Isobel és Bonnie benyitottak, és mindketten úgy érezték, hogy a
pokolban is szívesebben lennének most, mint itt.
- Hát itt vagytok – kezdte Elena
kedvesen, majd azonnal megdermedt, amikor meglátta Bonnie fájdalmas tekintetét
és Isobel kisírt szemeit. – Mi történt? És hol voltatok? – kérdezte aggódva,
mire Isobel ismét sírva fakadt és nem tudott megszólalni.
- Elena, valamit el kell
mondanunk neked, kérlek ülj le – kezdte Bonnie, és mivel Elena látta, hogy
addig nem mondanak neki semmit, amíg le nem ül, végül megtette amit kértek
tőle.
- Mi történt? – kérdezte elfúlva,
amikor Bonnie és Isobel leültek mellé az ágyra.
- Azt hiszem, hogy jobb ha én
beszélek – mondta Bonnie, mire Isobel könnyes szemmel bólintott és a kezeibe
temette az arcát. – Nem fogom húzni az időt, igyekszek rövid, de érthető lenni.
Damon és Elijah megkérte Isobelt, hogy végezzen el egy igen kockázatos
varázslatot, amivel megmenthetik az életeteket Katherine-nel.
- Micsoda? De hát miért? –
kérdezte értetlenül Elena.
- Mindketten tudták jól, hogy
készek vagytok Meredith-et saját kezűleg megölni és feláldozni magatokat a
vámpírokat sújtó átok megtörésére. De ha mégse így lett volna, tisztában voltak
azzal, hogy ez esetben a kettőtök közti kötelék ölne meg titeket rövid időn
belül. Ezért a biztonság kedvéért ma elvégeztették Isobellel a varázslatot, ami
megóvhat titeket. Mindketten ismerték a kockázatot, de nem tágítottak…
- Nem… - felelte elhűlve Elena és
könnycseppek jelentek meg a szemében. – Nem lehet… Ugye nem? – ordította
magából kikelve Elena, és mikor választ nem kapott, mérhetetlen kín járta át a
szívét és üvöltött fájdalmában. A szoba pillanatok alatt megtelt vámpírokkal és
mind értetlenül nézték Elena tombolását.
- Elena én… - kezdte Isobel
sírva, de nem tudta befejezni a mondatát.
- Isobel mindent megtett, de a
varázslat nem működött… - tette hozzá Bonnie elcsukló hangon, mire a szobában megjelenő vámpírtömeg is tudni
szerette volna, hogy mi történt.
- Mi ez az egész? – kérdezte
Katherine értetlenül, mire Elena még keservesebben sírni kezdett, majd végül
válaszolt.
- Damon és Elijah halott – mondta
a könnyeit nyelve. A szobában mindenki megfagyott és döbbenten néztek Elenára,
aki teljesen magán kívül volt és őrjöngött. Teljesen magába szippantotta a
fájdalom, és hirtelen minden érzése Damon iránt robbanásszerűen visszatért.
Reggel még bármit megtett volna azért, hogy újra érezze azt, amit Damon jelent
neki, most viszont… Ha ez lett volna az ára az érzéseiért cserébe, inkább
lemondott volna róla, csak hogy Damon és Elijah éljenek. A szerelmet sem érezte
már Elijah iránt, csak egy nagyon fontos barátként tudott rá gondolni, így az ő
halála is megviselte. Fájdalmas arccal nézett Katherine-re, aki még mindig
döbbenten nézett rá.
- Mi történt? – kérdezte
ellentmondást nem tűrő hangon Alec.
- Egy varázslatot hajtattak végre
Isobellel, amivel megóvhatják Elenát és Katherine-t a haláltól – felelte halkan
Bonnie. – De nem sikerült a varázslat.
- Te voltál? – fordult dühösen
Alec Isobel felé. Isobel sírva bólintott, mire Alec megindult felé, de Elena
megelőzte őt és elé állt.
- Nem ő tehet róla – mondta sírva
Alec-nek, és könyörgően nézett rá. – Tudták mit vállalnak, kérlek ne bántsd az
édesanyámat, nekem már csak ő maradt. Álljuk az alku ránk eső részét, de kérlek
őt ne bántsd.
- Tehát igazuk volt – mondta
elhűlve Bonnie maga elé. – Valóban fel akarjátok áldozni magatokat – tette
hozzá könnyes szemmel és közben a fejét rázta. – Ne, kérlek titeket ne!
- Ez már el van döntve – mondta
Katherine hűvösen, majd mindenki legnagyobb döbbenetére sarkon fordult és
kisétált a szobából.
- Így van. Az alku áll – felelte
hűvösen Alec Elenának. – Amint újra emberek vagytok, meghaltok – mondta, majd ő
is elhagyta a szobát, a nyomában Maryann-nel és Elisabeth-tel. A két húgának
fogalma sem volt az alkuról, ezért Alec a történtek miatt kénytelen volt most beavatni
őket is.
*
Katherine alig ért el a
szobájáig, már remegett a benne dúló fájdalomtól. Amint belépett az ajtaján és
becsukta maga mögött, térdre rogyott és keservesen zokogni kezdett.
- Elijah… - suttogta maga elé
tátogva a férfi nevét, és tovább ömlöttek a könnyei. Úgy érezte, hogy teljesen
magába szippantotta a kín, és képtelen megnyugodni és abbahagyni a sírást.
Próbált halk lenni, mert nem akarta, hogy bárki is megtudja, hogy mit él most
át.
- Sajnálom Elijah… - ismételte
Katherine suttogva maga elé, és újabb zokogás tört ki belőle. Úgy érezte
kiszakad a szíve a helyéről és megőrül, annyira fáj az űr, amit Elijah hagyott
benne maga után.
Teljesen kétségbeesett, és úgy
érezte, megőrül a kíntól. A családja kiirtása óta nem érzett ilyen mérhetetlen
fájdalmat. Tudta, hogy miért hagyta el 500 éve a férfit, és tisztában volt
azzal, hogy nem lehetett volna soha boldog vele, amíg Klaus vagy Meredith él.
Mégis gyűlölte az életet, hogy ilyen sorsot adott neki. Ki kellett törölnie a
férfit 500 éve a szívéből, hogy képes legyen elmenni és túlélni. Miután viszont
újra az élete része lett Elijah, akárhogy próbálta gyűlölni őt, vagy közömbös
lenni iránta, képtelen volt rá. Ő tagadott mindent, de ennek az lett az ára,
hogy a be nem vallott érzései Elenában tükröződtek le. Mérges volt Elenára,
amiért az beleszeretett a férfiba, de mélyen belül tudta, hogy ez is az ő
hibája volt. Tudta, hogy hol és miért rontotta el, és ezért nagyon gyűlölte
magát. Most végleg elveszítette Elijah-t, és már esélye sincs a bocsánatát
kérni azért, amiket tett vele, és azt sem mondhatja már el neki, hogy szereti.
Megőrjítette a tudat, hogy a férfi halála kellett ahhoz, hogy ő végre áttörje a
saját gátjait. Érezte, hogy most már képes lenne őszintén nyitni Elijah felé,
bízni benne, és hagyni, hogy egy sebezhető, de szerelmes nő lehessen.
Fogalma sem volt, hogy mennyi
ideje zokog már a padlón, egyszerűen nem érzékelte az idő múlását.
- Sosem mondtam el, hogy mennyire
szeretlek és már nem is mondhatom el – suttogta ismét maga elé és újra magába
szippantotta a fájdalom és tovább ömlöttek a könnyei.
Mardosta a lelkét a kín, és teljes
szívéből gyászolta Elijaht. Újra és újra átkozta magát, amiért többször is
átverte, kihasználta őt és rájött, hogy nélküle nincs már miért élnie.
Mindenkit elvesztett, aki valaha fontos volt neki és már nem érdekelte a saját,
önző túlélése, mert rájött, hogy nincs kiért túlélnie. A szerelme Elijah iránt
elemi erővel vette át az uralmat a szívében, és most már nem is akart küzdeni
ellen. Csak érezni akarta az édes, de annál fájdalmasabb érzést, és teljesen
magáénak akarta tudni. Tudta, hogy már késő, és minden elveszett, ezért még
biztosabb volt magában és a döntésében, amit Elenával meghoztak: Meredith
halála után önként adja át magát Alec-nek, és ebben senki sem fogja
megakadályozni őt. Legalább végre valami jót is tehet, és lesz értelme a
halálának. Csak ez vigasztalta. Már nem az Elenával való kötelékéről szólt ez, és
már nem azért akarta megtörni az átkot, mert Elenával úgyse tudtak volna maguk
közül választani, és nem is azért, mert nem akarták a leszármazottjukra hagyni
ezt a problémát… Már csak azért akarta megölni Meredith-et, megtörni az átkot és
meghalni, mert Elijah nélkül nem látta értelmét az életének, és úgy érezte, a
jövője halott. Mindig is szerette őt, most már tudta ezt is, nem akart tovább
hazudni magának.
Sokáig térdelt sírva a padlón és
a gondolataiba mélyedt, amikor váratlanul összerezzent, maga sem tudta, hogy
miért. De nem különösebben törődött vele, mert most már csak az érdekelte, hogy
meg akar halni, és ebben senki és semmi sem akadályozhatja őt meg. Úgy érezte,
hogy eleget élt már, eleget menekült már, és véget akar vetni ennek, minél
előbb.
„- Elena, hallasz? – kérdezte a
fejében és várt Elena válaszára.
- Igen – felelte Elena sírva. –
Mit akarsz?
- Meghalni – felelte Katherine
röviden és lényegretörően.
- Úgy érted, hogy továbbra is
tartod magad az alkunkhoz, és engeded, hogy Alec megöljön minket az áldozáson?
- Igen – felelte Katherine. – De
még mindig azt vallom, hogy emberré válásunk után nem kell mindkettőnknek meghalnia.
- Nem hagyom, hogy te csináld
végig, nem hagylak magadra – felelte halkan Elena.
- Azok után se, amit tegnap
tettem? – kérdezte keserűen Katherine.
- Tudom miért csináltad… És már
nem számít… Már semmi sem számít – felelte a könnyeivel küszködve Elena. Nem
látták egymást, mert külön szobában tartózkodtak, de pontosan tudták, hogy érzi
magát a másik. – Együtt csináljuk végig! Mint két testvér.
Katherine elmosolyodott, és végül
válaszolt Elenának.
- Mint két testvér – mondta
halkan és kedvesen Elenának.”
Végül felkelt a földről, mély
levegőt vett és elsétált az ágyáig. Úgy érezte, hogy a lelke egy kis rész most
megnyugodott, de a fájdalom nem tudott eltűnni, az már visszavonhatatlanul a
szívébe égett. Nem akarta ezt a fájdalmat, ezért minél előbb meg akart
szabadulni tőle. Örökre.
Szia
VálaszTörlésNagyon jó lett ez a rész.Nem rég kezdtem elolvasagatni a történeteid,de imádom oket.Egész hajnal fent voltam és csak olvastam.Nem bírtam abba hagyni.Várom a kövit.
Szia! Örülök, hogy megtaláltad az oldalt és hogy a tetszésed is elnyerték a történetek:) Ezek szerint már végeztél is mindennel?:o elismerésem:) Remélem továbbra is az olvasóm maradsz:) Igyekszek jó részekkel elérni majd ezt:p
TörlésMorwen
Naná,hogy olvasod maradok, mert nagyon szeretem a vámpírnaplókat és a Delenát, de nehogy félreértsd én imádom az írásaid, és iszonyat életszeruk a történeteid és a szereplok hitelesek.Te jobban megírod ezeket, mint Julie Plec a 3.évadot ,amit írtál FANTASZTIKUS.Bárcsak az lett volna!Várom a többi fejezetet.
VálaszTörlésHúú, nagyon köszönöm az elismerő szavaidat. Hát, Julie nem vette át tőlem a forgatókönyvet, szóval sajna nincs egyezés a HÉF-fel:) De talán jövőre megint jön egy évad fanfiction, feltéve persze ha eléggé ötletgazdag évadzárónk lesz majd. De ki tudja, lehet a végén Originals fanfic-ek is lesznek majd:)
Törlés