Bonnie teljesen kimerült, úgy
érezte egy percet sem aludt. Hiába a majd 12 órás repülőút, egyáltalán nem volt
kipihent. Nem gondolta, hogy vámpírként is kikészíti az időeltolódás, és a
várakozások sem nyerték el a tetszését. Pearl-lel és Isobellel a Párizsi reptér
előtt vártak, amíg Damon elment autót szerezni. Remélte, hogy a vámpír a
kölcsönzést választja és nem valakitől ellop egy luxusautót. Bár a megigézés
miatt talán az sem minősülne lopásnak.
Felsóhajtott, amikor Damon egy
egyszerű fekete, családi autóval érkezett meg. Pearl azonnal beült az
anyósülésre, Isobellel pedig ketten hátraültek.
- Mondd kérlek, hogy nem loptad –
szólalt meg Bonnie, mikor útnak indultak.
- Egy kedves öregúr kölcsönadta
nekünk korlátlan használatra, nem hinném, hogy ez lopásnak minősül – felelte
Damon mosolyogva, amire Isobel és Bonnie az égbe emelte a tekintetét, Pearl
pedig hangosan felnevetett.
- Mellesleg hova kell most
mennünk? – kérdezte Isobel kíváncsian.
- A cél Port-la-Nouvelle –
ejtette ki Damon a városka nevét meghökkentő francia eleganciával.
- Egészségedre – szólalt meg
fintorogva Bonnie.
- Már nem megy annyira a francia
Bonnie? – kérdezte Damon csipkelődve, mire Bonnie duzzogva karba tette a kezét
a hátsó ülésen. – Neked tudnod kellene, hogy hol van. Hopsz, már el is
felejtettem, hogy manapság nem tanítják kellő alapossággal a jövő nemzedékét.
Sebaj, ezért vagyok én itt – tette hozzá csibészes vigyorral az ajkán.
Pearl csak mosolygott, Bonnie
pedig tovább duzzogott.
- Ha senki nem tudja, hogy merre
van ez a kis város, akkor beavatlak titeket. Ha már mindent nekem kell csinálni
– felelte tettetett bosszúsággal Damon.
- Elijah-val ti szerveztetek meg
mindent, szóval nem sok lehetőségünk volt a tervbe bepillantani – jegyezte meg
Pearl, mire Bonnie elismerően bólintott.
- Igaz. A tervezés legyen csak a
felnőttek dolga – felelte Damon nevetve, mire Pearl oldalba bökte.
- Ne feledd, én vagyok a rangidős,
szóval vigyázz a szádra – mondta megrovóan Pearl, de mindketten csak nevettek.
- Amúgy kösz, hogy nem nyírtál
ki, amiért elintéztem a lányod – mondta mosolyogva Damon.
- Vigyázz, nehogy megbánjam –
figyelmeztette csipkelődve Pearl.
- Pearl, amúgy miért nem
haragudtál emiatt Damonra? – kérdezte kíváncsian Isobel.
A levegő egy pillanatra
megfagyott, majd végül Pearl válaszolt.
- Azért, mert Annával nagyon
megromlott a viszonyunk. Miután vámpírok lettünk, az anya-lánya kötelékünk szép
lassan megsemmisült. Több száz év után ő ugyanúgy megmaradt kiskamasznak, én
pedig nem bírtam ezt tovább. Elég volt az állandó takarításból utána, külön
utakra keveredtünk. Néha találkoztunk, de semmi több. Közel 80 éve nem is
láttam őt – tette hozzá sóhajtva.
Damon feszült lett, majd végül ő
is megszólalt.
- Mikor kifaggattam őt, azt
mondta, hogy azért állt Klaus mellé, mert te nála voltál. Ezzel zsarolta őt.
- Tudhatta volna, hogy engem nem
olyan könnyű elkapni, akár egy ősi vámpírról van szó, akár nem. Mindig is
könnyen befolyásolható volt. Tudnia kellett, hogy hol talál engem. Szerintem
hazudott neked Damon és más oka volt, hogy Klaust segítse.
- Én is így gondoltam. Erre
viszont már sosem kapunk választ – felelte Damon, majd mély levegőt vett. – De
talán nem kellett volna megölnöm őt.
- Bocsánatkérés elfogadva. De
tudd, hogy az én lányom már több száz éve meghalt az átváltozásunkat követően.
Szóval tényleg nem haragszom rád – mondta Pearl komoly arccal.
Damon elismerően bólintott, és
úgy tűnt ezt a témát mindketten lezártnak tekintik.
- Szóval hova is megyünk
pontosan? – tette fel ismét Isobel a kérdést.
- Port-la-Nouvelle, egy városka a
Földközi-tenger partján – válaszolta Damon a kérdésére. - Nem messze van a spanyol
határtól, és egy igazi francia kisváros, gyönyörű tengerparttal, kikötővel, és
szép nőkkel – tette hozzá mosolyogva, mire Isobel mérgesen felszisszent.
- Ezt meg sem hallottam! –
felelte mérgesen, mire Damon felnevetett.
- De Elenánál egyik se szebb –
jegyezte meg Damon, mire Isobel megkönnyebbülten felsóhajtott. – Morcos az
anyuci, ez jó. Örülök, hogy közel kerültetek Elenával egymáshoz. Nagyon maga
alatt volt, amikor a szülei meghaltak. Most, hogy megtalált téged, újra
érezheti, hogy van családja.
Mindenki hallgatott és senki sem
felelt Damonnak. Csendben nézték a mellettük elsuhanó tájat, majd ismét Damon
törte meg a csendet.
- Még hosszú az út, nyugodtan
aludjatok – mondta halkan Damon, majd még jobban a gázra taposott.
*
Elena nagyot nyújtózott és úgy
érezte, egy percet sem aludt az elmúlt napokban. Pedig a repülőn Iowa-ba jövet
volt alkalma pár órát pihenni, de mintha egy másodpercre se hunyta volna le a
szemét. Amikor Katherine-re nézett, úgy gondolta a tükörképét látja. Biztos
volt abban, hogy ő is hasonlóan nyúzottan festhet, mint Katherine. Még nem vették
be az Isobeltől kapott főzetet, estére akarták csak kipróbálni, amikor biztosan
nyugovóra térnek. Ezért áldották az eget, hogy azóta nem volt részük egy újabb
közös álomban.
Komótosan kisétáltak a reptéri
parkolóba és figyelték, ahogy Elijah pillanatok alatt szerez egy elegáns és
lóerő híjában nem szűkölködő kék sportkocsit. Szó nélkül beszálltak
Katherine-nel a hátsó ülésre, és habár nem volt túl nagy a hely, ez cseppet sem
zavarta őket. Szinte el sem indultak, máris mindkettejüket elnyomta az álom.
Elijah csendben vezetett és
közben néha a tükörbe pillantott, hogy lássa a két lányt, amint alszanak.
Aggódott értük és féltette mindkettőt, mert a hajnalban történtek őt is
megdöbbentették. Rájött, hogy az idő szorítja őket, mert rohamosan romlik a
helyzet és a boszorkány, aki tájékoztatta, elszámolta magát. Egyáltalán nem
lesz egy évük se Katherine-éknek.
Még egy órája se vezetett, amikor
ijedten vette észre, hogy Katherine eltűnt, és már csak Elena ül mögötte.
Azonnal félrehúzódott és jobb ötlete nem lévén, próbálta felkelteni Kathlenát.
Az előző ilyen kapcsolódásuk teljesen kikészítette őket, és attól tartott a
következő eset még jobban kiütné őket. Akárhogy pofozta őket, akármit próbált,
nem hatott. Végső próbálkozásként egy faágat vett magához az út széli avarból
és beledöfte Kathlena karjába. De semmi sem történt, mintha csak egy
tollpihével simogatta volna meg őket.
*
Elena bágyadtan sétált a Mystic
Falls-i temetőben és a szülei sírjához igyekezett. Más volt most újra átélnie
ezt az emléket, mert érezte, hogy sokkal valósabb. Csak úgy, mint az előző
alkalommal, amikor Katherine emlékeiben volt, minden sokkal élénkebb volt. Most
viszont Katherine került az ő emlékeibe és érezte, hogy Katherine vele van és
mindent lát.
Tudta jól, hogy mi jön most és
nem akarta újra végignézni a szülei temetését. Erősen koncentrált valami másra,
és fellélegzett, amikor a kép mosódni kezdett és eltűnt előle a temető. Mikor
újra kitisztult előtte minden, csalódottan vette észre, hogy ismét a temetőben
van, de ezúttal Jeremy-t kísérik az utolsó útjára. Megrázta a könnyes arcát és
igyekezett ezt az emléket is átugrani, nem akarta, hogy újra magába szippantsa
a gyász.
Mikor újra tisztult előtte a kép,
Elijah-t látta maga előtt és azt az estét, amikor valóban ő maga csókolta meg a
férfit és valós kapcsolat volt köztük. Az az este volt ez, amikor Silent
Hope-ban találkozott vele, és Damont igyekezett megmenteni a karmai közül. Nem
is sejtette akkor, hogy Elijah pontosan tudta, hogy ő nem Katherine. Újra
átélte azt a rövid csókot, és ezúttal minden porcikája beleremegett, ő pedig
gyűlölte magát ezért. Érezte, hogy a testében jelen levő Katherine éktelen
haragra gerjedt és a testükön belül megpróbálja kiszakítani mindkettejük
szívét. Elena nem értette, hogy miként lehetséges ez. A következő pillanatban
viszont ordítva ébredt az irtózatos kínra. Mikor kinyitotta a szemét Elijah
nézett vele farkasszemet, és közben a keze a mellkasában volt, és az ő szívét
fogta.
- Sajnálom – felelte Elijah, majd
kihúzta a kezét Elenából. – Sehogy sem tudtalak felkelteni titeket.
Elena zihálva körülnézett és
megpillantotta maga mellett Katherine-t. Észre se vette, hogy eközben Elijah
eltűnt és fél másodperc múlva már egy-egy vértasakot nyomott mindkettejük
kezébe. Elena engedelmesen inni kezdte, Elijah pedig visszaült a volán mögé.
„- Sajnálom – felelte Elena
magában Katherine-nek. – Nem tudom mi történik velem. Velünk…
- Pofa be! – felelte ingerülten
Katherine. Elena tudta, hogy semmit sem tud titkolni Katherine előtt, ezért
jobbnak látta, ha nyíltan kimondja azt, ami történt.
- Én Damont szeretem, ezt te is
tudod. De nem értem mi ez az egész, és nem értem miért érzek olyat Elijah
iránt, amit valójában biztos vagyok benne, hogy nem érzek – felelte Elena, de
nem volt biztos abban, hogy értelme is volt annak, amit mondott.
- Én sem értem, hogy mi ez az
egész… - felelte elnyúzottan Katherine. – Dühös vagyok rád, pedig belül mélyen
tudom, hogy te sem akarod ezt, és nem tehetsz róla.
- Amint vége ennek, kitaláljuk,
hogy miként szakítsuk meg a kapcsolatot – felelte Elena határozottan.
- Vége? – kérdezte Katherine
nevetve. – Elfelejtetted a kis megállapodásunkat? Nem engedjük, hogy 500 év
múlva egy csapat Első rászálljon a még meg sem született rokonunkra, ezért mi
magunk vetünk véget ennek az egésznek. Mer-t megöljük, az Elsők feláldoznak
minket, megtörik az átok, mi pedig nem térhetünk vissza vámpírként. A biztos
halál vár ránk Elena – mondta Katherine ellentmondást nem tűrően.
- Tudom… De néha jó érzés
reménykedni.
- A remény a gyengéknek és az
ostobáknak való – vetette oda Katherine, mire Elena elmosolyodott, mert tudta
jól, hogy mélyen legbelül, Katherine is azt szeretné, ha mindketten túlélnék
ezt az egészet.”
Nem válaszolt Katherine-nek, csak
figyelte a mellette elsuhanó tájat és közben találkozott a tekintete a tükörben
őket vizslató Elijah-val. Ismét érezte, hogy zavarba jön és a szíve egy óriásit
dobbant a mellkasában. Azon kapta magát, hogy Elijah-ról kezdett ábrándozni, és
közben az énje egy egyre apróbb része súgta csak neki azt, hogy ő Damont
szereti.
*
Meredith idegesen várta, hogy a
Mystic Falls-ba elküldött kémje végre valami hírekkel szolgáljon. Mikor viszont
semmi eredményt nem tudott felmutatni a városba küldött embere, örült, hogy Liz
életben hagyása végre kifizetődőnek látszott. Imádta magát azért, amit
Caroline-nal és Liz-zel tett és remélte, hogy hamarosan Katherine-t és Elenát
is hasonló módon jutalmazhatja majd azért, mert megölték Klaust. Elijah és a
halála egy cseppet sem érdekelte, mindig is egy koloncnak tartotta őt a
nyakukon. Sajnálta, hogy közel 1000 éve azt nem tudta elérni Klausnál, hogy
Elijah-t is megölje. De a családja kiirtása eléggé kielégítette így is a
vágyait. Örült, hogy ilyen könnyen az ujja köré csavarta Klaust, és Elijah-tól
csak azért akart megszabadulni, mert tudta, hogy ő mindvégig átlátott rajta.
Maga sem értette, hogy végül miért sikerült ennyire megtörniük őt és tulajdonképpen
a szolgájukká tették. Sose mondta ki senki, de valójában Elijah így
viselkedett. Talán voltak tervei ellenük, de sose volt elég erős ahhoz, hogy őt
vagy Klaust kiiktassa.
- Mindegy is most már, hiszen
halott. Egy gonddal kevesebb – mondta maga elé mosolyogva Meredith, majd
lesétált a pincébe és odament a székhez, amihez nemrég még Katherine-t kötözte
ki.
A Salvatore fiúkat és a
farkasokat nem tartotta ellenfélnek, csak Katherine-t és Elenát akarta, bármi
áron. Ehhez pedig jól jött a most előtte ülő, összekötözött Liz.
Mikor pár óra elteltével
elkeserítő híreket kapott a kémjétől, akkor döntött úgy, hogy Liz-t veti be. Ő
biztosan Jenna közelébe tud férkőzni, és információkkal szolgálhat a csapatról.
Maga sem akarta bevallani magának, hogy Victor terve jó és megfontolt.
Szükségük van még néhány Elsőre, de ugyanakkor fel kell mérniük a terepet, mert
könnyen elintézhetnek bárkit Katherine-ék, ezt pedig nem hagyhatják.
Elégedetten elmosolyodott, amikor
Liz magához tért, így végre szabadon engedhette őt, hogy tegye a dolgát.
Hello Morwen! :)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy ma így megleptél. Régebben is olvastam a blogod és le sem tudom írni milyen jó érzéssel töltött el amikor ma megláttam, hogy újra írsz. Hiányzott már ez! :) Csak így tovább. Nagyon jó a történet, imádom. :)
Szia Orsi!
TörlésÜdv újra itt, és örülök, hogy visszatértél :) További jó olvasást és szórakozást.:) Remélem nem fogod megbánni.:)Ó, és köszönöm, hogy írtál :)
Morwen