2013. augusztus 2., péntek

Kötelékek - Álmok útján (tizenegyedik rész - harmadik fejezet)




Bonnie teljesen kimerült, úgy érezte egy percet sem aludt. Hiába a majd 12 órás repülőút, egyáltalán nem volt kipihent. Nem gondolta, hogy vámpírként is kikészíti az időeltolódás, és a várakozások sem nyerték el a tetszését. Pearl-lel és Isobellel a Párizsi reptér előtt vártak, amíg Damon elment autót szerezni. Remélte, hogy a vámpír a kölcsönzést választja és nem valakitől ellop egy luxusautót. Bár a megigézés miatt talán az sem minősülne lopásnak.
Felsóhajtott, amikor Damon egy egyszerű fekete, családi autóval érkezett meg. Pearl azonnal beült az anyósülésre, Isobellel pedig ketten hátraültek.
- Mondd kérlek, hogy nem loptad – szólalt meg Bonnie, mikor útnak indultak.
- Egy kedves öregúr kölcsönadta nekünk korlátlan használatra, nem hinném, hogy ez lopásnak minősül – felelte Damon mosolyogva, amire Isobel és Bonnie az égbe emelte a tekintetét, Pearl pedig hangosan felnevetett.
- Mellesleg hova kell most mennünk? – kérdezte Isobel kíváncsian.
- A cél Port-la-Nouvelle – ejtette ki Damon a városka nevét meghökkentő francia eleganciával.
- Egészségedre – szólalt meg fintorogva Bonnie.
- Már nem megy annyira a francia Bonnie? – kérdezte Damon csipkelődve, mire Bonnie duzzogva karba tette a kezét a hátsó ülésen. – Neked tudnod kellene, hogy hol van. Hopsz, már el is felejtettem, hogy manapság nem tanítják kellő alapossággal a jövő nemzedékét. Sebaj, ezért vagyok én itt – tette hozzá csibészes vigyorral az ajkán.
Pearl csak mosolygott, Bonnie pedig tovább duzzogott.
- Ha senki nem tudja, hogy merre van ez a kis város, akkor beavatlak titeket. Ha már mindent nekem kell csinálni – felelte tettetett bosszúsággal Damon.
- Elijah-val ti szerveztetek meg mindent, szóval nem sok lehetőségünk volt a tervbe bepillantani – jegyezte meg Pearl, mire Bonnie elismerően bólintott.
- Igaz. A tervezés legyen csak a felnőttek dolga – felelte Damon nevetve, mire Pearl oldalba bökte.
- Ne feledd, én vagyok a rangidős, szóval vigyázz a szádra – mondta megrovóan Pearl, de mindketten csak nevettek.
- Amúgy kösz, hogy nem nyírtál ki, amiért elintéztem a lányod – mondta mosolyogva Damon.
- Vigyázz, nehogy megbánjam – figyelmeztette csipkelődve Pearl.
- Pearl, amúgy miért nem haragudtál emiatt Damonra? – kérdezte kíváncsian Isobel.
A levegő egy pillanatra megfagyott, majd végül Pearl válaszolt.
- Azért, mert Annával nagyon megromlott a viszonyunk. Miután vámpírok lettünk, az anya-lánya kötelékünk szép lassan megsemmisült. Több száz év után ő ugyanúgy megmaradt kiskamasznak, én pedig nem bírtam ezt tovább. Elég volt az állandó takarításból utána, külön utakra keveredtünk. Néha találkoztunk, de semmi több. Közel 80 éve nem is láttam őt – tette hozzá sóhajtva.
Damon feszült lett, majd végül ő is megszólalt.
- Mikor kifaggattam őt, azt mondta, hogy azért állt Klaus mellé, mert te nála voltál. Ezzel zsarolta őt.
- Tudhatta volna, hogy engem nem olyan könnyű elkapni, akár egy ősi vámpírról van szó, akár nem. Mindig is könnyen befolyásolható volt. Tudnia kellett, hogy hol talál engem. Szerintem hazudott neked Damon és más oka volt, hogy Klaust segítse.
- Én is így gondoltam. Erre viszont már sosem kapunk választ – felelte Damon, majd mély levegőt vett. – De talán nem kellett volna megölnöm őt.
- Bocsánatkérés elfogadva. De tudd, hogy az én lányom már több száz éve meghalt az átváltozásunkat követően. Szóval tényleg nem haragszom rád – mondta Pearl komoly arccal.
Damon elismerően bólintott, és úgy tűnt ezt a témát mindketten lezártnak tekintik.
- Szóval hova is megyünk pontosan? – tette fel ismét Isobel a kérdést.
- Port-la-Nouvelle, egy városka a Földközi-tenger partján – válaszolta Damon a kérdésére. - Nem messze van a spanyol határtól, és egy igazi francia kisváros, gyönyörű tengerparttal, kikötővel, és szép nőkkel – tette hozzá mosolyogva, mire Isobel mérgesen felszisszent.
- Ezt meg sem hallottam! – felelte mérgesen, mire Damon felnevetett.
- De Elenánál egyik se szebb – jegyezte meg Damon, mire Isobel megkönnyebbülten felsóhajtott. – Morcos az anyuci, ez jó. Örülök, hogy közel kerültetek Elenával egymáshoz. Nagyon maga alatt volt, amikor a szülei meghaltak. Most, hogy megtalált téged, újra érezheti, hogy van családja.
Mindenki hallgatott és senki sem felelt Damonnak. Csendben nézték a mellettük elsuhanó tájat, majd ismét Damon törte meg a csendet.
- Még hosszú az út, nyugodtan aludjatok – mondta halkan Damon, majd még jobban a gázra taposott.
*
Elena nagyot nyújtózott és úgy érezte, egy percet sem aludt az elmúlt napokban. Pedig a repülőn Iowa-ba jövet volt alkalma pár órát pihenni, de mintha egy másodpercre se hunyta volna le a szemét. Amikor Katherine-re nézett, úgy gondolta a tükörképét látja. Biztos volt abban, hogy ő is hasonlóan nyúzottan festhet, mint Katherine. Még nem vették be az Isobeltől kapott főzetet, estére akarták csak kipróbálni, amikor biztosan nyugovóra térnek. Ezért áldották az eget, hogy azóta nem volt részük egy újabb közös álomban.
Komótosan kisétáltak a reptéri parkolóba és figyelték, ahogy Elijah pillanatok alatt szerez egy elegáns és lóerő híjában nem szűkölködő kék sportkocsit. Szó nélkül beszálltak Katherine-nel a hátsó ülésre, és habár nem volt túl nagy a hely, ez cseppet sem zavarta őket. Szinte el sem indultak, máris mindkettejüket elnyomta az álom.
Elijah csendben vezetett és közben néha a tükörbe pillantott, hogy lássa a két lányt, amint alszanak. Aggódott értük és féltette mindkettőt, mert a hajnalban történtek őt is megdöbbentették. Rájött, hogy az idő szorítja őket, mert rohamosan romlik a helyzet és a boszorkány, aki tájékoztatta, elszámolta magát. Egyáltalán nem lesz egy évük se Katherine-éknek.
Még egy órája se vezetett, amikor ijedten vette észre, hogy Katherine eltűnt, és már csak Elena ül mögötte. Azonnal félrehúzódott és jobb ötlete nem lévén, próbálta felkelteni Kathlenát. Az előző ilyen kapcsolódásuk teljesen kikészítette őket, és attól tartott a következő eset még jobban kiütné őket. Akárhogy pofozta őket, akármit próbált, nem hatott. Végső próbálkozásként egy faágat vett magához az út széli avarból és beledöfte Kathlena karjába. De semmi sem történt, mintha csak egy tollpihével simogatta volna meg őket.
*
Elena bágyadtan sétált a Mystic Falls-i temetőben és a szülei sírjához igyekezett. Más volt most újra átélnie ezt az emléket, mert érezte, hogy sokkal valósabb. Csak úgy, mint az előző alkalommal, amikor Katherine emlékeiben volt, minden sokkal élénkebb volt. Most viszont Katherine került az ő emlékeibe és érezte, hogy Katherine vele van és mindent lát.
Tudta jól, hogy mi jön most és nem akarta újra végignézni a szülei temetését. Erősen koncentrált valami másra, és fellélegzett, amikor a kép mosódni kezdett és eltűnt előle a temető. Mikor újra kitisztult előtte minden, csalódottan vette észre, hogy ismét a temetőben van, de ezúttal Jeremy-t kísérik az utolsó útjára. Megrázta a könnyes arcát és igyekezett ezt az emléket is átugrani, nem akarta, hogy újra magába szippantsa a gyász.
Mikor újra tisztult előtte a kép, Elijah-t látta maga előtt és azt az estét, amikor valóban ő maga csókolta meg a férfit és valós kapcsolat volt köztük. Az az este volt ez, amikor Silent Hope-ban találkozott vele, és Damont igyekezett megmenteni a karmai közül. Nem is sejtette akkor, hogy Elijah pontosan tudta, hogy ő nem Katherine. Újra átélte azt a rövid csókot, és ezúttal minden porcikája beleremegett, ő pedig gyűlölte magát ezért. Érezte, hogy a testében jelen levő Katherine éktelen haragra gerjedt és a testükön belül megpróbálja kiszakítani mindkettejük szívét. Elena nem értette, hogy miként lehetséges ez. A következő pillanatban viszont ordítva ébredt az irtózatos kínra. Mikor kinyitotta a szemét Elijah nézett vele farkasszemet, és közben a keze a mellkasában volt, és az ő szívét fogta.
- Sajnálom – felelte Elijah, majd kihúzta a kezét Elenából. – Sehogy sem tudtalak felkelteni titeket.
Elena zihálva körülnézett és megpillantotta maga mellett Katherine-t. Észre se vette, hogy eközben Elijah eltűnt és fél másodperc múlva már egy-egy vértasakot nyomott mindkettejük kezébe. Elena engedelmesen inni kezdte, Elijah pedig visszaült a volán mögé.
„- Sajnálom – felelte Elena magában Katherine-nek. – Nem tudom mi történik velem. Velünk…
- Pofa be! – felelte ingerülten Katherine. Elena tudta, hogy semmit sem tud titkolni Katherine előtt, ezért jobbnak látta, ha nyíltan kimondja azt, ami történt.
- Én Damont szeretem, ezt te is tudod. De nem értem mi ez az egész, és nem értem miért érzek olyat Elijah iránt, amit valójában biztos vagyok benne, hogy nem érzek – felelte Elena, de nem volt biztos abban, hogy értelme is volt annak, amit mondott.
- Én sem értem, hogy mi ez az egész… - felelte elnyúzottan Katherine. – Dühös vagyok rád, pedig belül mélyen tudom, hogy te sem akarod ezt, és nem tehetsz róla.
- Amint vége ennek, kitaláljuk, hogy miként szakítsuk meg a kapcsolatot – felelte Elena határozottan.
- Vége? – kérdezte Katherine nevetve. – Elfelejtetted a kis megállapodásunkat? Nem engedjük, hogy 500 év múlva egy csapat Első rászálljon a még meg sem született rokonunkra, ezért mi magunk vetünk véget ennek az egésznek. Mer-t megöljük, az Elsők feláldoznak minket, megtörik az átok, mi pedig nem térhetünk vissza vámpírként. A biztos halál vár ránk Elena – mondta Katherine ellentmondást nem tűrően.
- Tudom… De néha jó érzés reménykedni.
- A remény a gyengéknek és az ostobáknak való – vetette oda Katherine, mire Elena elmosolyodott, mert tudta jól, hogy mélyen legbelül, Katherine is azt szeretné, ha mindketten túlélnék ezt az egészet.”
Nem válaszolt Katherine-nek, csak figyelte a mellette elsuhanó tájat és közben találkozott a tekintete a tükörben őket vizslató Elijah-val. Ismét érezte, hogy zavarba jön és a szíve egy óriásit dobbant a mellkasában. Azon kapta magát, hogy Elijah-ról kezdett ábrándozni, és közben az énje egy egyre apróbb része súgta csak neki azt, hogy ő Damont szereti.
*
Meredith idegesen várta, hogy a Mystic Falls-ba elküldött kémje végre valami hírekkel szolgáljon. Mikor viszont semmi eredményt nem tudott felmutatni a városba küldött embere, örült, hogy Liz életben hagyása végre kifizetődőnek látszott. Imádta magát azért, amit Caroline-nal és Liz-zel tett és remélte, hogy hamarosan Katherine-t és Elenát is hasonló módon jutalmazhatja majd azért, mert megölték Klaust. Elijah és a halála egy cseppet sem érdekelte, mindig is egy koloncnak tartotta őt a nyakukon. Sajnálta, hogy közel 1000 éve azt nem tudta elérni Klausnál, hogy Elijah-t is megölje. De a családja kiirtása eléggé kielégítette így is a vágyait. Örült, hogy ilyen könnyen az ujja köré csavarta Klaust, és Elijah-tól csak azért akart megszabadulni, mert tudta, hogy ő mindvégig átlátott rajta. Maga sem értette, hogy végül miért sikerült ennyire megtörniük őt és tulajdonképpen a szolgájukká tették. Sose mondta ki senki, de valójában Elijah így viselkedett. Talán voltak tervei ellenük, de sose volt elég erős ahhoz, hogy őt vagy Klaust kiiktassa.
- Mindegy is most már, hiszen halott. Egy gonddal kevesebb – mondta maga elé mosolyogva Meredith, majd lesétált a pincébe és odament a székhez, amihez nemrég még Katherine-t kötözte ki.
A Salvatore fiúkat és a farkasokat nem tartotta ellenfélnek, csak Katherine-t és Elenát akarta, bármi áron. Ehhez pedig jól jött a most előtte ülő, összekötözött Liz.
Mikor pár óra elteltével elkeserítő híreket kapott a kémjétől, akkor döntött úgy, hogy Liz-t veti be. Ő biztosan Jenna közelébe tud férkőzni, és információkkal szolgálhat a csapatról. Maga sem akarta bevallani magának, hogy Victor terve jó és megfontolt. Szükségük van még néhány Elsőre, de ugyanakkor fel kell mérniük a terepet, mert könnyen elintézhetnek bárkit Katherine-ék, ezt pedig nem hagyhatják.
Elégedetten elmosolyodott, amikor Liz magához tért, így végre szabadon engedhette őt, hogy tegye a dolgát.

2 megjegyzés:

  1. Hello Morwen! :)
    Köszönöm, hogy ma így megleptél. Régebben is olvastam a blogod és le sem tudom írni milyen jó érzéssel töltött el amikor ma megláttam, hogy újra írsz. Hiányzott már ez! :) Csak így tovább. Nagyon jó a történet, imádom. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Orsi!
      Üdv újra itt, és örülök, hogy visszatértél :) További jó olvasást és szórakozást.:) Remélem nem fogod megbánni.:)Ó, és köszönöm, hogy írtál :)
      Morwen

      Törlés