Kötelékek - Álmok útján (tizenegyedik rész - második fejezet)

Elena észre sem vette, hogy milyen sokáig beszélgettek még Isobellel. Mindketten meséltek a múltjukról, a családjukról és igyekeztek egymást jobban megismerni. Későre járt mikor Isobelt magára hagyta, de tudta jól, mindüknek szüksége van egy kis alvásra az indulás előtt.

Mikor betért Damon szobájába, a vámpír már aludt. Óvatosan befészkelte magát mellé, de nem járt sikerrel, Damon felébredt.

- Minden rendben? – kérdezte álmosan, majd magához ölelte Elenát.

- Igen – felelte Elena mosolyogva. – Anyával beszélgettünk.

- Anya? Ezek szerint közeledtek egymáshoz – felelte Damon, majd belecsókolt Elena hajába, amibe a lány beleborzongott. – Örülök, hogy boldognak látlak és visszakaptad a családod. Egy új családot.

- Én is – felelte Elena nagyot sóhajtva. – De remélem, lesz alkalmam megismerni a testvéreimet is, és túléljük ezt az egészet.

- Ezen dolgozunk most – felelte Damon álmosan. – Elijah-val jelentősen nőttek az esélyeink. De most ideje pihenned neked is. Nehéz napok várnak ránk.

- Tudom – mondta Elena ásítva, majd szorosabban Damon karjába fészkelte magát. – Jó éjszakát – tette hozzá halkan Elena, de választ már nem kapott. Damon elaludt, és hamarosan ő is álomba merült.

*

Elena álmában furcsa helyen járt, és nem értette mit keres itt. Mintha már járt volna korábban itt, de mégse. Egy tarka réten állt és nem messze a távolban megpillantotta azt a házat, amit még Katherine emlékeiben látott. Tudta jól, hogy hol van, de nem értette, hogy mit keres itt. Elindult Katherine otthona felé, de még mielőtt odaért volna és lenyomta volna a kilincset, egy másik helyen találta magát. Egy hatalmas kastélyban volt, ezt is felismerte. A szoba ismerős volt, járt már itt is. Ez volt Klaus-ék otthona. Hirtelen megpillantotta maga előtt Katherine-t, aki a szobaajtó mögött állt és hallgatózott. Sötét éjszaka volt, és a folyosóról hangok szűrődtek be. Elena közelebb sétált és most már ő is hallotta a beszélgetést.

- Kérlek bátyám – csendült fel Elijah fojtott hangja. – Nem arra kérlek, hogy ne törd meg az átkot, csupán egy lehetőséget arra, hogy megmentsem az életét.

- Nem vitatkozok Elijah – csendült fel Klaus határozott hangja. – Nem kockáztatok azzal, hogy a véred adod neki. Az átoknak meg kell törnie, ideje, hogy a vámpírok újra hatalmuk teljében legyenek. Nem engedem, hogy a véred a szervezetében veszélyeztesse a szertartást. Ha megtörik az átok, úgyse biztos, hogy életre kelne. A szertartás után a boszorkányok szerint újra csak nemzeni lehet a vámpírokat, teremteni nem – tette hozzá ellentmondást nem tűrően Klaus, majd figyelmeztetően felemelte az ujját és Elijah szemébe fúrta a tekintetét. - A lánynak meg kell halnia a szertartáson, nincs kiskapu. Majd találsz helyette más ágyast.

- Niklaus…

- Elég! – csattant fel Klaus. – Neked megkegyelmeztem az árulásod miatt, ne akard, hogy megbánjam! A lányt két nap múlva feláldozzuk, amint ideérnek a boszorkányaim.

Elena látta, hogy könnyek gyűlnek Katherine szemében, majd óvatosan visszalopódzott az ágyába. Alig törölte le a könnyeket, Elijah nyitott be halkan a szobába. Feldúlt volt, de nem akarta Katherine-t felébreszteni, ezért igyekezett nesztelen lenni. Lassan odasétált az ágyhoz és lefeküdt Katherine mellé, aki kitartóan játszotta az alvó lányt.

„-Muszáj megmentenem őt” – csendült fel Elijah hangja, de Elena nem látta beszélni a férfit. Eltelt pár másodperc, mire rájött, hogy mi történik. Valószínűleg Katherine révén hallja most a férfi gondolatait. Hiszen Katherine még ember most, és emlékezett arra, hogy egyszer említette, hogy neki is megvolt az a képessége, hogy hallja a vámpírok gondolatait. Eddig viszont miért nem láthatott ilyen emléket? Talán vasfüvet ittak már ekkor is az Elsők, és most talán véletlenül kiürült Elijah szervezetével. Az elhangzottak alapján két nap múlva áldoznák fel Katherine-t. Talán a sok izgalom miatt elfelejtette a vasfüvet a férfi.

Katherine-re tévedt a tekintete és biztos volt abban, hogy a lány még ébren van és hall mindent. Másképp ő sem láthatná ezt az emléket. Emlék? Igen, most már biztos volt abban Elena, hogy akaratán kívül, valahogy Katherine emlékében van. Valamiért mindent sokkal valósabbnak érzett most, mint eddig bármilyen emléket, és azt is furcsállta, hogy Katherine-t most kívülről látja.

„- De miként mondhatnám el neki, hogy talán mégsem tudom megmenteni őt? – hallotta tovább Elena Elijah gondolatait, aki közben végigsimított Katherine haján és az arcán. - Muszáj kockáztatnom és ki kell játszanom Klaust. Adnom kell Kateriná-nak a véremből és ha szerencsém van, az átok is megtörik és ő is visszatérhet még vámpírként. Talán ő lehetne az utolsó teremtetett vámpír… De mi lesz, ha nem sikerül és nem térhet vissza vámpírként? Túl nagy a kockázat. Nem veszíthetem el őt! Miután Klaus megölte Carment, nem hittem volna, hogy újra képes leszek majd szeretni. Meg kell, hogy mentselek Katerina! Szükségem van rád! – fejezte be Elijah, majd óvatosan belecsókolt Katherine hajába.”

Elena szomorúan tekintett végig az ágyban fekvő pároson és amikor meglátta, hogy Katherine arcán némán legördül egy könnycsepp, úgy érezte az ő szíve is megszakad. Átérezte a fájdalmukat és hirtelen biztos volt abban, hogy ezen az estén Katherine már beleszeretett az Elsőbe, ugyanakkor ekkor született meg az a Katherine is, akit ő megismert: egy érzéketlen nő, aki az életéért harcolva bárkit képes kihasználni és átverni és bármilyen eszközt hajlandó bevetni ennek érdekében. Hisz ő nem akart megelégedni egy talánnal… Ő mindenképp élni akart és nem volt hajlandó egy aprócska kockázatot sem vállalni.

Elena óvatosan közelebb lépett hozzájuk, de ekkor hirtelen ismét eltűnt előle minden és egy új helyszínen találta magát. Mikor alaposabban körülnézett, akkor vette észre, hogy a helyszín valójában nem változott, csak a fények lettek erősebbek a szobában.

Hirtelen viszont valami furcsa érzés lett úrrá rajta: szerelemmel vegyes kéj söpört végig a testén. Időbe telt, mire felfogta, hogy mi is történik. Most nem kívülről szemlélte magát, hanem Katherine testében volt és pontosan úgy, mint mikor Damonnal szeretkezett Katherine-nel, ugyanazt érezte most is. A különbség most azonban az volt, hogy Elijah-val voltak. Elena megrémült, amikor rájött, hogy ebben a felállásban a sajátjaként éli meg Katherine érzéseit. Érezte, hogy szerelmes Elijah-ba, ugyanakkor tart is tőle és fél, hogy az Első nem teszi meg amit kér, és nem változtatja át őt az áldozás előtti napon. Elena teljesen kétségbe esett, amikor észrevette, hogy a teste és az érzései önálló életet élnek és képtelen uralni őket. Teljes valójában érezte a nyakán Elijah forró leheletét, ami akaratán kívül őt is elbódította. Minden mozdulatot, minden érintést tökéletesen érzékelt. Teljes valójában érezte a testében Elijah kőkemény és lüktető férfiasságát és a legjobban az fájt neki, hogy nagyon is élvezte a helyzetet. Kezdte érezni a testét egyre jobban eluraló kéjt és végül akármennyire is tiltakozott és próbált kiszakadni az emlékből, képtelen volt rá. Érezte a testét végigégető forró bizsergést és ő is óriási boldogságot érzett, amikor vele együtt Elijah is átélte a kéjt. Ekkor találkozott a tekintete a férfi szerelemittas pillantásával és akkor úgy érezte, ő is borzasztóan szereti Elijah-t.

*

A következő pillanatban Elena a saját sikítására ébredt, aminek a következménye az volt, hogy két másodpercen belül négy vámpír nézett vele farkasszemet: Damon, Elijah, Pearl és Bonnie. Kisvártatva Isobel is belépett a szobába.

„- Mi történt? – kérdezte egy álmos hang a fejében.

- Katherine? – kérdezte döbbenten Elena.

- Te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte értetlenül Katherine, majd megszakította a kapcsolatot és Elena mellett találta magát, a saját ágyában.”

- Mi történt? – kérdezte döbbenten Damon. – Elena, hogy kerültél ide? Mellettem aludtál el, aztán meg itt ébredsz sikítva, egy testben Katherine-nel.

- Fogalmam sincs mi történt – felelte összezavarodva Elena, majd Elijah-ra tévedt a tekintete és érezte, hogy elvörösödik. Azonnal elkapta a tekintetét és Katherine-re nézett. - Talán álmunkban észrevétlen kapcsolódtunk.

- Hát ez remek – felelte Katherine mérgesen, majd kipattant az ágyából, de a következő pillanatban megszédült és ha Elijah nem kapja el, visszaesett volna az ágyra. – Mi a fene? – kérdezte ingerülten. - Mi ez?

- Fogalmam sincs – felelte értetlenül Elena. - Én sem érzem jól magam.

- Talán csak kimerített titeket a kapcsolat és fáradtak vagytok. Ki kéne pihennetek magatokat – mondta aggódva Isobel, és eközben Elijah visszaültette Katherine-t az ágyra.

- És ezt mégis hogy gondoltad, ha egyszerűen álmunkban is kapcsolódhatunk? – kérdezte ingerülten Katherine.

- Készítek nektek egy főzetet, amit magatokkal vihettek az útra. Segít majd elaludni és talán a kapcsolatot is megakadályozza álmotokban – felelte Isobel, mire Bonnie bólintott.

- Ezt én is ismerem, indulásra elkészítjük nektek – felelte Bonnie határozottan, majd a falon lévő órára pillantott. – Lassan készülődnünk kell, talán jobb is, ha ma már senki nem tér nyugovóra. Igyekszünk Isobellel segíteni nektek, de addig is ti pihenjetek. Mi majd elrendezünk mindent az indulásra. A kapcsolat biztos jobban igénybe vesz titeket.

Elena és Katherine is megadóan bólintott. Damon ezután szó nélkül ölbe vette Elenát és átvitte a szobájukba. Bonnie és Isobel is távozott Pearl kíséretében, így Elijah egyedül maradt Katherine-nel. Katherine igyekezett nem tudomást venni az Elsőről, akivel pár perccel ezelőttig még álmában szeretkezett. Tisztában volt vele, hogy valami oknál fogva Elena is jelen volt álmában, valóságosabban, mint valaha, és ez nagyon bosszantotta.

- Magadra hagyhatlak? – kérdezte Elijah kimérten és távolságtartóan. Nem akarta, hogy Katherine azt higgye, bármennyire is törődik még vele, ezért igyekezett csak szimplán udvariasnak tűnni. De nagyon aggasztották az imént történtek és félt, hogy a lányok közötti kötelék hamarabb kiteljesedik és kergeti őket az őrületbe, mint sejtette. Ezt viszont nem akarta Damonon kívül bárkinek is a tudtára adni.

- Nem kell őrizni, nem vagyok gyerek – felelte csípősen Katherine, mire is Elijah arca megkeményedett és az ajtó felé indult. Még mielőtt becsukta volna az ajtót maga mögött, Katherine- re nézett szúrós tekintettel.

- Megbecsülhetnéd Katerina, hogy vannak még emberek, akik szóba állnak veled – felelte nyersen, majd magára hagyta Katherine-t.

Katherine fáradtan hanyatt dőlt az ágyon és a plafont kezdte vizsgálni. Pontosan tudta, hogy miért törtek álmában a felszínre ezek az emlékek. Elijah váratlan térfélváltása a javukra és a közelsége ismét felkavarták az érzéseit, amit egykor iránta érzett. Tudta, hogy ezek az érzések a vámpírrá válásával meghaltak, de most valamiért újra és újra a felszínre akarnak törni. Már nem érezte magát olyan erősnek, mint régen és már nem is tudott dühös lenni magára és a világra, azért mert ilyen érzései vannak. Úgy érezte, hogy már nem képes irányítani és nem képes uralni saját magát. Talán az Elenával való köteléke változtatta meg hirtelen ilyen nagy mértékben.

Mire erre választ kaphatott volna, ismét elaludt, ám ezúttal nyugodt és álomtalan volt minden körülötte.

*

Damon aggódva fürkészte a csapzott Elenát, aki bavackolta magát a takaró alá, miután visszahozta őt a szobájukba.

- Jól vagy? – kérdezte Damon, mire is Elena összerezzent. Bűnbánóan nézett a férfire, mert úgy érezte, hogy megcsalta Damont. Túlságosan valóságos volt minden, és nem tudott nem erre gondolni.

- Persze – felelte Elena hirtelen, majd összeszorult a torka. Tudta, hogy képtelenség, amit érez, mégse tudott tenni ellene. De szerette volna, ha Damon nem sejt meg semmit és azt hiszi, hogy csak kimerült. Nem hitte, hogy Katherine-en kívül bárki is megérthetné ezt az egészet. De talán még Katherine se érti majd meg őt.

- Nem úgy tűnik – felelte Damon aggódva, majd leült Elena mellé és végigsimított az arcán. Elena önkéntelenül is összerezzent, és a térdeit maga alá húzva ráfektette a fejét. – Mi a baj? – kérdezte Damon halkan.

- Csak nagyon megviselt ez az egész. Fogalmam sem volt, hogy ilyen történhet. Ijesztő volt, hogy a kapcsolatunk Katherine-nel teljesen átvette az uralmat felettünk – felelte Elena fáradtan, és remélte, hogy Damon hisz neki, és nem firtatja tovább a témát.

- Pihenj kicsit – felelte kedvesen Damon és alaposan betakarta Elenát. – Anyukádék főzete biztos segít majd, minden rendben lesz. Én megyek készülődni, neked ne legyen semmire sem gondod.

Elena csak némán bólintott, mire Damon felállt mellőle és magára hagyta. Amint bezárult az ajtó kicsordultak a könnyei. A kétségbeesés magával rántotta és teljesen összezavarodott. Az álom még mindig olyan valósnak tűnt, és mellette egy érzés még most sem volt képes elhalványulni: Katherine szerelme Elijah iránt. A fő gond most az volt, hogy Elena úgy érezte, hogy ez az érzés teljesen magával ragadta őt is, és visszavonhatatlanul beleszeretett Elijah-ba.

Következő rész